Pápai Lapok. 44. évfolyam, 1917

1917-10-07

A családokért! Ezelőtt két héttel jelent meg a királyi rendelet és ma már szinte egy szó sem esik róla. Pedig csak most fogja kezdeni valóban éreztetni a hatását az a nemes gondolatú, nemes szívű rendelet, amelyet ifjú királyunk a családok érdekében kibocsátott. A rendelet mint ismeretes, megparancsolta, hogy bat gyermek atyját és az olyan család egyetlen megmaradt fiát. amely családból már két vagy több fin elveszett, vezényeljék a tűzvonalból. Ez a rendelet örökké maradandó dokumentuma lesz a liatal király nemes szívtíségének, de egyszersmind a legfelsőbb helyről elhangzott intő szónak meg kellene fogamzania az egész társadalom lelkében. Mert az, a mit ez a rendelet megparancsol, az nemcsak királyi jótétemény, a háborús idők lesújtottjai számára, hanem a jövőbelátásnak egy példája, és figyelmeztetés a társadalom és az állam minden rétegének és minden tényezőjének. Meg kell kímélni a családokat! Ez a jelszó és ez a jelszó azt jelenti bővebben, hogy biztosítani kell az ország és a nemzet jövőjót. A háborús születési és szaporodási statisztika rettenetes meglepetésben részesíti azt, aki bepillant, AZ országban kevesebb a házasság, mint az utolsó tiz évben bármikor, kevesebb a gyermekszületés és több a gyertnekhalálozás. Ezek a tények, melyeknek számszerű adatait bárki rtiaga megtalálhatja, szomorú perspektívát nyitnak elénk. A háború után fokozottabb, sokszorosan fokozottabb munka fog várni mindenkire, a nemzet összességére is. Fokozottabb munka, mert hiszen helyre kell állítani mindent, amit a háború elpusztított vagy felkavart, de a helyreállítással egyidejűleg a háborús tapasztalatok alapján erős alapzatot kell építeni az ország eljöveudő évszázadai számára. Bármily kiterjedt, bármily nagy kiterjedésű ma a társadalom, az emberiség, mindennek a központja az egyede és alappillére a család. A család alapításnak és fenntartásnak a lehetőségét kell a jövőben fokozni. Amint Franciaországban a háború előtt prémiumot tűztek ki azoknak a (családoknak, ahol kettőnél több gyermek volt. ugyanazt kellene az államnak nálunk is tenni Hogy ez a prémium pénz :)

í?y egyéb, az mellékes. Előnyben kell észesíieni az ország gazdasági életének linden vonalán a családos ember ér'ényesülését. adóztatni kell az agylejénysóget, még pedig súlyosan, nem Ü-tiz kotonákkal évenkint. amit egy gy legény könnyen kirázhat a mellényisebéből, támogatni kell a gyermekneveés ierén a szülőket, egyszóval mindent il kell követni, hogy a család, amely a ársadalom nagy epületének a téglája, mely nélkül társadalmat lelépíleui nem ehet, minél erősebb, minél töké'etesebb ntózméuy lehessen, ha szabad ezzel a izóval jelezni és nevezni. Sokat kell a magyar nemzetnek az slkövetkező időkben pótolni és ehhez a etteuetes munkához családi életre van ízüksóge. Családi életre van szükség a övő generációk megteremtése érdekéién, de szükség vsm rá a háború utáni özvetlen jelen munkájához is. Mert a saládos ember köztudomás szerint tobet és szorgaImasáfibau dolgozik, mint legényember, és erre a fokozott munára a háború után nem annyira az igy énnek, mint inkább a nemzetnek, az illámnak, az összességnek lesz szüksége. A királyi szó elhangzott! A mai — lilianatnyi helyzetben a királyi szó csak úoselekedetnek, jólétnek látszik a háborúban sújtott családdá! szemben, építsük fel a királyi rendeletre a jövőt, s akkor meg fogjuk látni, hogy e királyi endelet nyomán mennyi tennivalója van kormánynak és társadalomnak egy.iránt családok érdekében. Diplomáciai sakkhuzások. „Én nem igérek száz aranyat, de lem is adok!" mondja az antant alaháuyszor felvetik a béke kérdését S jóérzésű emberek amellett érvelnek, mgy mégis csak tán jobb volna a hazoutalan és céltalan öldökléssel fellagyni. Beszélhet neki akár a római pápa, i mégis csak átviszi a háborút a negyeíik és Isten a megmondhatója még iáuyadik télbe is. Bírja, hát marja, — zt szeretné elhitetni azokkal, akik felmerve Európa veszedelmét a béke Idásaira, a rémséges pusztításokat lelyreállító munkájára áhítoznak A háború szenvedélyesség!', a gyüi'dség orgiája valóban annyin elvette tolna ántánték eszét, hogy még ma is líznak a valamikor, mindenesetre mesz•izejövőben bekövetkező győzelmükben? Jlyan győzelemben, melyet több, mint bérem éve nagyobb szóval hirdetnek is mind lármásabban ígérnek, minél távolabb sodorják tőle a tényleges háborús események ? Hiszik-e igazán, hogy bennünket pozdorjává fognak törhetni BS a szívüknek annyira idegen, de igazi •éljaik jialástölására annyira alkalmas emberszeretet szent nevében el fogják rabolhatni földünket, szabadságunkat, kultúránkat, mindazt, amit hosszú évszázadokon át félve őriztünk és minden balszerencse, minden sorscsapás és minden támadás ellen ésszel, fegyverrel megvédtünk? Ha még mindig vannak közöttük ilyen, semilyen szomorú tapasztalattól észre nem téríthető őrjöngök annyi biztos, hogy a hidegen mérlegelő angol vezérférfiak nem tartoznak közéjük. Miért hangos mégis az ánlánt, mely állítólag nem akar nyugodni, inig szőröstül-bőröstül fel nem falt heuuüukel ? Alighanem azért, mert immár megérlelődött benne a tudat, hogy fegyveres vóggyőzelmet aratni képtelen. De látván a humanitás kedvéért nyilvánított békekészségünket, ezt ki akarja használni. Amit fegyverrel nem képes elérni, ahhoz ravasz fondorlatu diplomáciával akar jutni. Jól tudja, hogy a vérző Európa ezt a kínszenvedést soká már nem bírja, óvakodik bevallani, hogy alatta ő épp úgy. sőt még keservesebben nyög, mint mi. tőlünk várja el. hogy a háború befejezhetése kedvéért, ftaeáfa annak, hogy ő minden inkább, mint győztes, mégis oly, neki kedves békefellételeket fogadjunk el. melyek még leghatározottabb győzelme esetén sem volnának elfogadhatók. Asquit, kit az angol kormány szóesövéuek kell tekinteni, nem kíván egyebet mint azt. hogy mielőtt vele leülhetnénk a zöld asztal mellé, ezért a nagyszerű megtiszteltetésért dobjunk el mindent, amivel a tárgyalásoknál szavunknak súlyt adhatnánk. Mielőtt Asquit úr oly kegyes volna, szóbaállani velünk, ürítsünk ki mindent, amit fiaink drága vére árán meghódítottunk. De nehogy valahogy úgy értelmezzük kegyességót, hogy az esetben, ha eléggé meggondolatlanok volnánk, minősíthetetlen követelését teljesíteni, őkegyelmessége csakugyan leereszkedni fog Hozzánk. Ezt nem ígéri. Arról, hogy az antantnak is közeledni kellene, hogy találkozhassunk, Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Qeldberg Oyula piipirkereskedésc, KC-tér 23. gzam. Telefon 112. szám.