Pápai Lapok. 44. évfolyam, 1917

1917-06-17

XLIV. évfolvam. Pápa, 1917 június 17. 24. szám. PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. 8zerke*nőse

B és kiadóhivatal : Goldlierg Gyula papirkereakedése, K«-tér L'.'t-ik gzám. Telefon 1X2 szám Feleifii szerkesztő* és laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. Klfiftzetéaek éa hirdetési dijak a lap kiadóhivatalából küldendők. A lap ára: egéaz évre 12 kor., félévre 6 k., negyedévre 8. Nyilt-tér aoronként 40 fillér. — lígjes szám ára 30 tili. Hogyan szaporítsuk a város jövödelmeit? A már bárom éve pusztító világháború nemcsak az államra ró szinte kibirhatatlan terheket, hanem a városokat is óriási rendkivüli kiadásokba sodorta, melyek nagyrészben a háború után is lenn fognak maradni, sőt nem egy közülök fokozódni fog. A közegészségügy, az özvegyekről, árvákról és rokkantakról való gondoskodás, a lakásügy stb., egyszóval a szociálpolitika terén, amely eddig a közigazgatás legmostohábban kezelt ága volt, de a háború után a várospolitika legfontosabb feladata kell, hogy legyen, a városokra nagy áldozatok várnak. A már felmerült nagy kiadásoktiak és a jövő előre látható nagy szükségleteinek fedezéséről okvetlenül gondoskodni kell. A puszta takarékoskodás vagy a községi pótadó %-áuak örökös feljebb srófolása nem vezet célhoz. Új jövedelmi forrásokról kell gondoskodni! Ez a legfőbb gondja most minden város háztartásának. Múltkor már rámutattunk — sajuos eredménytelenül — egy ilyen új jövedelmi forrásra: az ingatlan átruházási pótilleték felemelésére. Az illetékesek nem méltatták figyelmükre javaslatunkat — Pápán. Ellenben más városokban s köztük elsősorban Budapest székesfővárosban már meg is történt az ingatlan átruházási illeték felemelése. Az előadó Budapesten 2 és fél millió korona évi jövedelemtöbbletet remél e cimen. Most újból felhívjuk a figyelmet e jövedelemforrásra, amely amellett, hogy ideálisan igazságos, egyike a legfejlődés képesebb adó nemeknek. Annak illusztrálására, hogy mennyire kiadós s mily sürgős volna ez illeték felemelése, ideiktatunk néhány számadatot: ingatlan átruházási pótilletékből befolyt a városi pénztárba 1913-ban: 1 K 80 í; 1914-ben b'166 K 09 f; 1915-ben: 7995 K 94 f; 1916-ban: 13649 K 01 1, végül a folyó év első 5 hónapjában, tehát január 1-től május 31-ig 13248 K 57 f, míg a mult év ugyanezen időszakában csak 3137 K 76 f folyt be, vagyis az ingatlanforgalom majdnem megötszöröződött. Ha tehát a város az ingatlan átruházási illetéket csak 2%-ra emelte volna fel, akkor is január 1-től júniusig csupán e cimen 13000 korona jövödelemtöbblethez jutott volna. Minden egyes nap, amely e felemelés nélkül múlik el, százakra menő elmaradt jövödelmet jelent a városra nézve. Egy másik, igen igazságos és kiadós jövödelemforrásuak Ígérkezik az u. n. telekórtókadó behozatala. Ezt az új adót Arad város törv. hatósági bizottsága már el is fogadta, a fővárosban pedig most van bizottsági tárgyalás alatt s nincs kétség az iránt, hogy ezt az új adót a főváros is igeu rövid idő alatt életbe fogja léptetui. A telekértókadó minden, a város területén levő és magántulajdont képező földnek (teleknek) megadóztatása oly érték alapján, aminő értéket a földnek a város fejlődése ad. Ezen érték megállapításánál a telken levő létesítmények teljesen figyelmen kivül maradnak. Ezt az értéket bizottsági becslés alapján állapítegyike a legfejlődésképesebb adónemeknek. S hogy elég jelentékeny jövödelmet jelent a városra nézve, azt azzal igazolhatjuk, hogy Aradon, ahol fél ?»-ban állapították meg az adókulcsot, legalább 450,000 korona évi jövedelmet várnak az új adótól.; 7

x

órök Mihály. Két év orosz fogságban. Dr. H. fötörzsorvos egy mozgó táhori kórháznak volt a parancsnoka, midőn 1914 szeptember 7-én az oroazok Uhnownál fogságba ejtették. Az oroszoknak ez a tevékenysége is rendkívül jellemző volt. Az oroiz sebesültaket, valamint a mi sanitéoeinket magukkal vitték, mig a magyar-osztták sebesülteket ott hagyták a harctéren. A főtörzsorvost az orosz katonai parancsnokság először is egy olyan kórházba osztotta . . be, amelyben kizárólag vérhasban szenvedők jak meg es pedig uehany evi (rendszerint j

feküdtek Dr. H. a következőket meséli fogságáról: A kórház, melybe először beosztottak, inkább hasonlított egy piszkos, mocskos disznóólhoz, mint kórházhoz. Félig meztelen, csont és bőr emberek hevertek piszkos szalmán szerteszéjjel. A lépcsők és a szobák tele voltak kimondhatatlan bűzt árasztó, foszlásnak induló hullákkal. Néhány beteg, akiknek még volt jártányi ereje, lent kószált a kertben és érettlen gyümölcsöt és íőznlékfajtákat gyűjtött, hogy éhségét ezekkel aa egészségtelen élelmiszerekkel csillapítsa. A togoly osztrák és magyar katonaorvosok legenergikusabb fellépésének volt némi hatása a kórház elhanyagolt állapotának javítására. 1914 december [8-án dr. H-t elvezényelték erről a borzalmas helyről egy fogolytáborba. A táborban a tiszteken kivül néhány ezer osztrák és magyar legénységi állományú egyén is volt koncentrálva. A legénység szállása minduu kritikán aluli volt. Az oroszok foglyaiktól minden használati tárgyat elszedtek. A takaróktól és csajkét évi) időtartamra, amely periódus leteltével a telkek értéke újabb becslés alapján revizió alá kerül. Ez az adó főleg abban külömbözik más adónemektől, hogy míg minden más adónem a munkát, a termelést, a vállalkozást sújtja és érintetlenül hagyja a parlagon fekvő, kihasználatlan értékeket, addig a telekórtókadó nem hogy a termelést sújtaná, sőt ellenkezőleg serkent a vállalkozásra. A jelenlegi állapot szerint ha valaki a maga üres telkén egy vállalatot vagy lakóházat létesít, tehát kihasználni igyekszik a telket, az állam és város ezórtjgúlyos adóteherrel bünteti. A szomszédos üres telek tulajdonosa ezalatt, bár ingatlanának értéke épen a szomszédságában épült gyár miatt talán ötszörösére emelkedett, a markába nevet, mert az ő adóterhe semmivel sem emel-' káktói megfosztott legénységet kihajtották az kedik. A szomszéd vállalkozó kockázata,! udvarra és egész nap csurogó esőben, térdig érő munkája folytán az Ő parlagon levő telke- sárban hagyták állani. A legénység élelmezése nek értéke emelkedett s az érvényben! •gy»

1

^«««" volt ki.lógítő, sem mennyiséglevő adórendszer csupán a vállalkozót "* to «?*««?»« ,. . , . , lehet ast a piszkot nevezni, amit szegényeknek sújtja, a mosolygó spekulánst nem. Ezen! az állapoton volna hivatva segíteni a telekórtókadó, amely kivétel nélkül minden telket sújtana, tekintet nélkül arra, hogy parlagon van-e vagy be van-e építve. Minden magántulajdonban lévő telek piaci értékének bizonyos percentjét köteles a tulajdonos, haszonbérlő vagy örökbérlő a városi pénztárba befizetni. Es ez az adóteher ösztönözni fogja az üres telkek tulajdnnosait, hogy ingatlanaikat ne hevertessék parlagon — spekulálási szándékkal, hanem igyekezzenek a lehetőség szerint kihasználni. A telekértékadó igazságos volta mellett j enni adtak. A fogoly tisztiszobák higéniája sem állott sokkal magasabb fokon. A szobák túl voltak ágyakkal zsúfolva, melyek a földön szorosan egymás mellett állottak. A bolhák és poloskák sűt a tetük is szép számmal voltak szobáinkban képviselve. Napi élelmezésünk a következő volt: reggelire és vaosorára tea, ebédre halleves, vasárnaponként egy darab vékony szelet marhahúst is kaptunk. Dacember 22-én egy transporttal NowoNikolajewskba szállítottak. Az utazás tizennyolo napig tartott. Az ellátásunkról egyáltalában nem gondoskodtak. Utunk alatt a tisztek napi 75 kopeket a legénység pedig 20 kopeket kapott. Egyhusatnba utaztunk, és aznap, amikor NowoNikolajewskba megérkeztünk minus 41 fok Keamttr volt. A várost, melynek — évekkal eselött