Pápai Lapok. 44. évfolyam, 1917

1917-03-18

Megjelenik minden vasárnap Sisrkstztoség és kiadóhivatal. Qoldberg Ovula papirkereskedése, Fő-t6r 23-ik szúi Telefoa. 13.2 százsa. A kiegyezés. Még mielőtt egy rövid szavú kom münikén kivül bármiféle pozitív nyilai kozat történt volna az illetékesek részé ről a gazdasági kiegyezés kérdésébei: a politika berkeiben már megindult hadakozás egy szélmalom ellenség ellen A gazdasági faktorok, akiket termé szetesen közelről érint Magyarorszá; legközelebbi jövőjének pragmatikus szu bályokba való foglalása, még neu mozdultak és ha mozdultak, csak a: elméleti vitatkozások terén maradtak é egészen bizonyos, hogy ez elméleti vi tatkozások a gyakorlati térre áttetődn csak akkor foguak, ha pozitívumokká számolhatunk. Gazdaságilag kétségtelen bizonyos sággal a legnagyobb jelentőségű ügyel egyike kiegyezósüuk Ausztriával, liizo nyos, hogy a tízévenként megismétlődi kiegyezési tárgyalásokba újabb és újabl momentumok vegyülnek bele, hiszen s kultúra és a fejlődés hozza magával hogy a nemzet gazdasági életének ú

( igényei támadnak. Eddig még mindet alkalommal elértük azt, amire a követ kező tiz évben szükségünk volt, nen tudjuk hinni, hogy az ország kormány: ma ne tudná a kiegyezésbe belevétetu mindazt, amire az országnak előrelát halólag szüksége lesz az eiküvetkezí tiz esztendőben. Egy nehézség fordul csak elő s mai kiegyezési tárgyalások folyamán ós ez az a nehézség, amit előbbi sorainkban egy szóval jeleztünk: előreláthatólag. Kérdés az, hogy ma lehet-e előre látni, hogy a következő esztendőben mire lesz szüksége az országnak, mik lesznek az igényei, gazdasági élete milyen iráuybau fog tendálni, mik foguak védelemre szorulni és mik nem. Mi iótsógbe merjük ezt vonni, és úgy hiszjzük, hogy a legnagyobb merészséggel iem lehet azt állítani, hogy valaki, aki na országok ólén áll, előreláthatná, íogy mire lesz szüksége bármelyik orizágnak a következő időkben. Do a há)orú hozott bizonyos eredményeket, gazdagított bennünket bizonyos tapaszalatokkal, olyanokkal, amelyek a jövendő gazdasági életben felhasználhatók leszlek. Ha egyebet nem, általános iráuyilvet mégis csak le lehet szűrni a há>orú eddigi hónapjából egy ország jövő fejlődési irányára nézve. Szomorú volna, ka l I _ 1. _ á 1 : 1 : I I Felelős szerkesztS és laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. ' - 1 1 Es ha ezeket az alapelveket le lehe tet szűrni, akkor a kormánynak joga sőt kötelessége volt ezeken az alapelve ken belül az orszá-ot előkészíteni i jövőre azzal, hogy ez alapelvek határát belül tisztázta az eszméket a monaicuii másik leiének kormányával, sőt szán dékszik ugyanezeken az alapelveket belül - részletekbe nem bocsátkozva a szövetségesek egynémelyikével i: tárgyalni. Hiszen az átmenet a békére, ame lyet ma már hivatalokban előkészítenek semmieselre sem fog zökkenés uélkü megtörténni, de mennyivel nagyobi lenne a zökkenés, ha a kormány nen gondoskodnék arról, hogy akkor kés; lehetőségek várjauaK reauk, és legalábl íifelé biztosítva legyünk minden meg epetés ellen. Az ország gazdasági jövője abbai rejlik, hogy a békéié nyugodtan, lehető eg küzdelem né'kul, békés átmenetté udjou kijutni, ehhez pedig i'eltutlei szüksége van az országnak arra, bogi ikkorra a kiegyezés alapelvei legalábl nagy általánosságukban tisztázva lt gyének. A kormány nemrégiben megjelen kommünikéjéből csak az tünt ki, hog^ iz alapelveknek ideirányuló tisztázási negtörtént, és ha ez megtörtént való >an, akkor a kormány rendkívül helye sen és előrelátóan cselekedett. Ami pedig a részleteket, különösei i politikai vonatkozásokat illeti, az nen i hasábokra tartozik. A gyarmati politika. — H. Colijn Hollan Iis volt hadügyminisztere. — A prófétáskodás, különösen mostanában ok kiábráudu'ással jár és nekem nincs is bátorágom ahhoz, hogy' megjósoljam, miképpen alaul majd a háború után a kUlömbözö gyttrmatoító hatalmak gyarmati politikája. Talán azt kockáztatom meg, hogy néhány jrban megmondjam, milyennek kellene lenni. Emellett kulöinbssget kell tenni a gyarnia)k külömbözö lajtai között. Gyarmaton — dictn ulendo — a középkor valamely államhoz tar>zó népesség egy részének letelepedését értette, ivül az áll'Uii saját területén, abból a célból, ogy a földet megműveljék és saját közösséget Ikossanak. Történt, légyen ez túlnépesedés, agy más közgazdasági okból, vagy pedig katonai, agy politikai céllal, mindig az anyaországnak olgárai voltak azok, akik a gyarmatokat meglapították és a kettő között kapcsolat képzöött, amily nemzeti fajtájú volt. A középkor ége felé a portugál és spanyol tengeri hajózás tegkezdése s a tengaientúli világrészek felfedehlofizete.ai.-k és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendSk. ap ára: egész évre 12 kor., félévre 6 k., negyedévre 3 iU-U-r soronként 40 ti 116r. — Egyes szám ars 30 Uli. zése Után keleten és nyugaton, a gyarmat fogalma lassanként jelentékeny változáson meni keresztül, s nz embercsoport helyén a földterület került előtérbe. Az eredeti karakter ennél folytán veszendőbe ment, s hehébe az anyaországtól elválasztott s eunek mégis alárendelt politikai birtoklás*- került. Ilyenformán a gyarmat aa uralkodó állani tartozéka lett. Jelenlegi karaktere szerint külömbsóget tes/.ütik a gy unnátok és birtokok közt abbau az értelemben, hogy az előbbi nagyobb vagy ki•ebb mértékben a saját népesség kivándorlásának levezetésére alkalmas, míg a másik fajtánál ez az eset nem áll fenn. Az előbbi fajtájú gyar inatok voltak: Észak-Amerika, Kanada, Ausztrália. Dálafrika, részben az Afrika északi partvidékén levők is A másik fajtához tartoznak az európai államok birtokai a tropikus vidéken, ezeket ültetvényeknek is nevezik: a tropikus Afrika, BritIndia és a németalföldi szigettenger. A legrégibb koloniális hatalmak ez utóbbi értelemben, amenynyíre birtokainak e pillanatban még jelentőségük vau Anglia, Franciaország és Hollandia Kezdetben ezek a birtokok nem voltak egyebek, mint kereskedelmi ügyvivöségek és árumegállítóhelyek, a kereskedelemmel való folytonos foglalkozás azonban egyre szorosabb kapcsolatba hozts őket a kormányzattal, s így nőtt kr ezekből 02 eredetih g kereskedelmi ügy vivöságekböl, itt gyorsabban, ott lasabbau, a területi birtok, amelyei a tulajdonképeui telepítésektől ompán az 8 köiülmény külömböztet még meg, hogy az utóbbiakat tőképp az anyaország lakói, mindenesetre 8 saját fajtájúak népesítik be, mig az előbb megnevezettekben az európaiak csak ideigleuesei: tartózkodnak ipari és kereskedelmi vállalataik üzeme miatt, hogy néhány év után a munkából isuiét visszatérjenek az anyaországba. Ha most azokról a követelményekről beszélünk, amelyeket a helyes gyarmatpolitikával szemben támaszthatunk, szoii kőzzünk csak azon gyarmatukra, amelyeket fentebb, mitit tengerentúli bit tokokat, vagy ültetvénygyarmatokat jelöltünk meg. A többi gyarmatok, a kanadai telepítések Ausztrália, Délafrika s a hasoulók lassanként jelentőségre tettek szeit, amikor aztán nem sokáig lehetett őket úgy tekinteni, mint az an) aország tartozékait, s az anyaország kormányzati elveitől függésben levőket, hanem mint az „Empire" olyan részeit, amelyeknek autonómiájuk v*n, tehát olyan helyzetben vannak, hogy saját kormányukat határozott irányba vezetik. (Sídfgc vernement). A tropikus gyarmati vállalatok ugy Afrikában, mint Ázsiában fejlődésük kiinduló pontjáu állanak, szellemi, mint gazdasági értelemben. Amit a világ keretein belül ezidősaerint jelentenek ntgyon kevés, amit a jövőben ezen belül jelentenek majd igen sok lehet, s talán az uralkodó anyaország jelentőségét is messze felülmúlhatják, így csak, hogy egyetlen példát boázunk fel, érje el a németalföldi Indiák 45.000.000 lakosa a politikai és gazdasági fejlődésnek olyan fokát, amely a Hollandiáéhoz kezd közeledni, magától érthető, hogy olyan állapot áll elő belőle, amely az ázsiai birtok jelentősége aa anya* országét 6,000.000 lakosával messze meghaladja. Nincs másképp Brit-Indiával az ázsiai kontinensen, 8O0,UOO.000 lelket számláló népességévei.