Pápai Lapok. 44. évfolyam, 1917
1917-01-14
Pápa, 1917. január 14. 2 szám. POK Pápa váron hatóságának ett több pápai s pép+tiáéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik MINDEN " t S Á R n i }>. Sierkssi'őaéb és kiadóhivatal: Goldberg Oyvila papirkereske lú*o, t$-it* 28-ik aii.i. Tslűftn 112 eadm Felel'a szej kc.ií ..5 és Uutulajdonos: GOLDBERG GYULA. Klrtflietések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalából küldendők. A lap ára: egéss évre 12 kor., iólévre 6 k., negyedévre '? Nyilt-tér aoronként 40 lillér. — Egyes szám ára 30 Uli. Harotéfgfi ktírdö stergitfinknok küldjünk MODIANO CLÜBSFECIALITÉ h U ve,, el készített clgT>jttát, hogy lássák, hogy nekik mindenből a »«pdráqébb«t t (egy doboa 70 HU.) tehát a legjobbat is választjuk! »ry Jreayvaesiic« «oAorxU +wXé papir (TO Ar«, la ftaér. A nélkülözhető cikkek. A magyar kormány az alniult héten egy rendeletet bocsátott ki, anielyben eltiltotta az úgynevezett nélkülözhető cikkek behozatalát. A rendűiét célja kimondottan a valuta-javítás. Valutánk ugyanis olyan erős diszparitásban áll még Németországban is, hogy csak azzal lehet valamiféle javulást elérni, ha megakadályozzuk, hogy külföldre igen sok pénz menjen ki. A kormánynak ez a nemes és szép intenciója, amelyet a rendelettel követ és nekünk kénytelen-kelletlen bele kell törődnünk. A rendelet sok olyan cikket sorol fel, mint nélkülözhetőt, amely cikkeket valóban nélkülözhetetlennek tartottuuk volna ez ideig, azonban a háború sok mindenről leszoktatott bennünket, kell tehát, hogy beletaláljuk magunkat ebbe az új helyzetbe is. Tudjuk nagyon jól, hogy népünknek és társadalmunknak, amely a győzők lelkivilágát éli — és jogosan éli ezt, hiszen az eutente jegyzéke is elismerte, hogy a jelenlegi hadihelyzet bennünket mutat győztesekuek — nehezére esik olyan rendszabályokat elfogadni, amelyek most a háború harmadik esztendejében, amikor valóban már nagyon közel állunk a végső diadalboz, éreztetni kezdik velünk a háborús nélkülözéseket, a háborús megszorításokat. Mert ami eddig volt az még valóságos aranykor volt ahhoz képest, hogy a háborút viselő többi országokban milyenek voltak az állapotok. Hogy Magyarország valóban tejjel-mózzel folyó Kánaán, az csak most a háború folyamán derült ki valóban. Ebben az országban még eddig minden volt, amire nemcsak szükségük volt az embereknek, hanem ami luxuscikk, fölösleges szórakozás és Ínyencség is volt. Kétségtelen, hegy ez az álbipoi joggal szemet szúrt szövetségeseinknek, amelyek közül különösen Németország népe hősies euergiával, türelemmel én kitartással fogadta a küiöuiböző terhet és uehóz háborús rendszabályokat. Ez volt tehát a legelső ós egyik fontos oka ennek az új t'lalmi rendeletnek. Emié kezzünk csak vissza, nemrégiben az élelmezési hivatal elnöke, báró Kürlliy L/jjos engedélyezni akarta a zsunlyesütést ós akkor a konn;Vuy azzal utasította el az idevonatkozó javallatot, hogy a szövetséges államokban is el van tiltva, nálunk sem lehet megengedni. Ugyauez a helyzet a nóllcülözhetet-j len, külföldtől jövő cikkekkel. Akkor, 1 amikor Németországban mindennek, így a szövetnek és egyéb iparcikkeknek a fogyasztása is szabályozva és korlá-j lozva van, nálunk tz iparcikkeket: mindenki vásárolhatta, bármilyen meny-' uyiségben és ami a legfőbb, bármilyen' írban. Ez okon kivül azoubau volt egy :násik nagyon fontos oka a kormány-' ;iuk, hogy ezt a rendeletet meghozza.^ fekintettel arra, hogy Ausztria-Magyar-j jrszág ma a legnagyobb mértékben rá ean utalva Németország iparára és iereskedelmére, tekintenél arra, hogy junét kelleUl iparei'-Keink legnagyobb részét behozni és így rengeteg nagy jsszeg ment ki külföldre, a pénzünk Srtéke a német pénzzel szemben rengeteg veszteséget szenvedett. A magyar pénz értéke mintegy huszonöt százalékkal csökkent a háború alatt a német pénzzel szemben. Ez egyrészt rettenetes drágaságot idézett elő minden téren, le másrészt egyenesen veszélyes előkészület a jövő békés gazdasági életére, nert a diszparitást igen nehéz kiegyeniteui hosszú éveken keresztül. Már >edig Magyarországnak, a magyar ipar-' iák, kereskedelemnek és termelésitek sgyéb munkája lesz a háború után.j niut a diszparitás kiegyenlítése. Kétlégtelen tehát, hogy a jövő gazdasági Hetére is igen nagy kihatással lenne, ta ez a mai állapot megmaradna. A kormány tiialmi rendelete tehát nár a jövő útjait egyengeti. Ha pil-í anatnyilag egyes dolgokban nehézzé-' jeket is fog okozni, ha ere/ni ts foguk, hogy egy hatalmas világháború cellő közepén élünk, akkor is mindig jsak arra kell gondolnunk, hogy két! sélt szoliráluuk, amikor visszatartjuk naguukat a fölösleges élvesre'ektól. I Cgy közelebbi célt: a diofósóges győzel-! net és *gy további célt, a boldog övöt. Záróra, takarókosság, munkaerő. AZ orszAg emberinilliói gazdagabbak lettek EGY óiáv r. Gazdagabbak azzal a hatvan PERCCEL, amelyet ÉJFÉL után mindennap a kávéházban, veudéglőbon, mulatókélyeu nagyon sokHOF hangos tivornyával hiábavaló pénzpocsékoLÁSSÁL, az EGÉSZSÉG rovására, amely fölött nemcsak a/ ORSZÁG rendelkezhetik — ÉS nem a mai időkHÖZ méltó viselkedéssel töltöttek el. Szigorú rendelet szabályozza most a mulatóHELYEK záróráját. És csaknem mindenki ezt mondja: A háborít harmincadik hónapjában végre egy rendelet, amely legkevésbé esik kifogás alá. Csak azok beszélhetnek ói gondolkodhatnak másként, akiknek üres a szivük, ós sivár telkükből kiveszett minden érzés a kötelességteljesítés, a legnagyobb és legszentebb emberi feladat iránt. Must tehát vége az éjjelezési mániának, amely az ország minden részében hatalmába kerítette a gazdagot és szegényt egyiránt és korlátok közé szorítja az emberek rossz szenvedélyét. Ne sirassak ezt az egy órát, amely LYEL a zsebünkre való spekuláció kereseti lehetőségét megrövidítették. Mennyit veszítettünk a múltban az elpocsékolt drága hatvan peroceL A költekaaéa boszorkánykonyhájában nehéz adókat fizettünk azért, h<<gy tettrekész akaratunkat megrozsdásitsák, hogy nélkülözhetetlen munkaerőnket az elpocsékolt óra haszontalan mulatságával megbénítsák. Ez az óra, amelyet a törvényes intézkedés naponta nekünk ajándékoz, takarékosságra kényszerít, világos fejet ad, komoly gondolkodásra késztet, munkaerőnket megsokszorozza, és ellenségeinknek konok makacsságát, amellyel még mindig megsemmisítésünket rikácsolja, segít igyonverni. Ez az egy óra. Magyarország becsületének, löveudö boldogulásáuak parancsa új harcokra ut. Megdöbbent szívvel fájlaljuk, hogy a gyttlö,et újra erősebb volt a megértésnél és az emberizeretetnél, de mi, akik mindenkor a tisztesség pajzsával álltunk felvértezetten, igazságérzetünkÍEK teltétlen biztosságával tekintünk gonosz•ágaikra ÉS e érdekeinket minden őrültséggel és •osszakaratu számítással szemben meg fogjuk rédeni. ÉS erre újult erőt ad, friss kedvet, hatványozott kitartást az a hatvan perc, amelyet iddig kicsinyes mulatságokban elfecséreltünk. Vis«z ladja az elvesztett órával megbénított ószágunkat, megtakarított pénzünket pedig felhasználtatja arra, amire országunk boldogságaiák szüksége van. Ha nem is akarunk, mégis akarékuskodnank kell, mert nem lesz alkalom, dö, hogy mulatsággal kábítsuk azt a munka.rőt, amelyet másnap délelőtt olyan sok jóra, íasznosra, lelkünk és testünk javára, hazánk loldogftására tudunk fordítani. Ha ennek a véres és rettenetes háborúnak )eun )<Hjuk, mint azt, hogy megtanultuk munkaerőnket hasznosan érvényesíteni, földi javainkra
