Pápai Lapok. 44. évfolyam, 1917

1917-12-09

0 Pápai Lapok 191?. deoember 9. a facement nem más, mint kálráuy-papir tedés és telette kavics réteg. Ön azonban minden tudás 'ami a tanárunk lenue hivatása) és minden előzetes információ (ami az újságírónak kötelessége) nélkül merészel ilyen ostobaságokra nyomda festéket pazarolni csuk »zeit, hogy ismét olyan szinbeu tűnjék fel a közönség előtt, mint aki mindenhez ért és vigyáz a (pápai) hazára, mint boldogult Pichler (íyözö. Ón azonban ezt tudás nélkül, lelkiismeret­lenül teszi uéháuy — a csomóból kikapott — akta lemásolásával — amihez sziutéu nem a leg­egyenesebb úton jutott! Ön újságíró sem! Hisz az újságírás leg­elemibb szabálya az, hogy ne az aktákat, hanem a tényeket ismerje meg az újságíró s a tényállást ismertesse a abból vonjon le kouzekveiitiákat, nem pedig akta részleteket kikapkodjou s azokat öblös hangján mintha „de profundis"-t énekelne tálalja fel a már undorodó közgyűlés elé. Ha tárgyilagos kritikus akar lenni, akkor tanuljou Fényes Lászlótól „Ön Sötét Gyurka!" Miudezeket csak azért írtam le, hogy tükröt tárjak Un elé s lefényképezzem azok számára, akik csak olvassák a hamis próféta Írásait, de öt magát nem ismerik. Hogy legutóbbi irodalmi munkája (Pápai Hirlap 48. sz.) által meghamisított tényállást helyesen lássa a közönség, megjegyzésekkel kísé­rem ezeu örökbecsű irodalmi müvét. Győri úr Un elvétve sem mondja el a valóságot! Azt ál­lítja, hogy a v. tanács, illetve éu gondoskodtam az .eleven hangulatról". Megállapítom. h>>gy uem is én referáltam, hanem csak Un után szólaltam tel képviselő úr. Hangulatot Un > kart kelteni, padietikus, öblös hangon előadott, önkényes beállításaival — uem pedig én, aki aktákra hivatkozva cáfoltam le sorra az Úti „kiderítéseit" és megállapításait, amik a valóságot még csak megközelítőleg sem fedik! Un „vakmerőségének bélyegezi a tanács eljárását a Kluge házzal kapcsolatban. Ezen sem csodálkozom. Ontöl egyáltalán — bármit hallok, vagy olvasok is már semmit sem csodálkozom. Hisz jelen volt, hallotta úgy mint az egész képviselőtestület minden egyes tagja, hogy a helyszíni szemlén csaknem az egész tauács részt vett, nevezetesen : a polgármester, a rendőrkapi­tány, a tiszti főügyész és éu. S ezen bizottság nem adott a fal felemelésre engedélyt, sőt épen az éu javaslatomra a ^restitutio in integrum u-ot rendelte el s beszüntette a munkát. Kihágást követett el az építő, aki az engedélytől eltéröleg építkezett — de semmiféle vakmerőséget a v. tauács ugyan el nem követett! Már a szemlén jelezte Kluge Károly tulajdonosuak, hogy kisajá­títja ezen útban lévő házat, ha el nem adja a városnak. Un miudezeket hallotta a közgyűlései! és mégis megismétli a már agyoncáfolt rágalmazó vadjait a tanáccsal és velem szemben ! Ezen eljárás helyes íjualiíikálását a közvéle­ményre bilom, amely „közvélemény " azonban ön semmikép sem lehet! A Klein-tóle üggyel kapcsolatban — én udvariasan utasítottam vissza Sarudy György képviselő társa „dereséét, mert bár ö tévedett • igy támadott, de roszliiszemüséggel azért nem vádolhatom, mint Unt! válaszomat tudomásul is Vette! Ezen üggyel kapcsolatban minden roeg­jegyiés helyett közlöm nz állítólagos károsult Klem József „polgártárs" nyilatkozatát, mely i^y szól: „NYILATKOZAT A legnagyobb készséggel igazulom fő­mérnök úrnak, hogy a Zöldfa és Széchenyi Utcák sarkán állo hazam építésénél Un uem­osak, hogy nem okozott kárt, hanem be­avatkozásával és ügyes, okos tanácsaival csak javamra volt és a város szépítéséhez is nagy­ban hozzájárult. Pápán, 1917 december hó 3-án. Teljes tisztelettel és köszönettel Klein József építtet'."* Un úgy állítja a közönség elé az állásomról v dó háború utáni „leniondás"-t, mintha éu könyö­rögtem volna a közgyűlésnek, hogy csak ne in­dítsanak vizsgálatot, inkább elmegyek. Hát ez is épen olyannyira igaz, mint az összes többi állításai! Nem fontos, csak a történeti hűség kedvéért I jegyzem meg, hogy én a következőket mondtam : 13 éven át intrikált és üldözött Győri úr, sáros csizmáját óhajtotta belém törülni és én mindenkor — elég ostobán — gavallér voltam és fegyelini­,'ket kértem önmagam ellen, a „hecc káplán" úr ugratásaira. Ennek vége! Ezt többé nem teszem és igen kérem az igen tisztelt képviselőtestületi kgy. iniudeu egyes érdemes tagját, hogy ne üljön tel ezen rágalmazó iutrikus „hece kápláuko­dásuak." Ezt moudtam ttyurinka úr: S nem azt, amit Un elferdítve cikkébe csempészett! Nuuo venio ad fortissimum. A méltó botrányt felvert „ügy", mint Un körülírja, egy csepp botrányt sem okozott, mert a legnagyobb csendben és látható örömmel hall­gatta meg a képviselőtestület, midőn (Jut a pol­gármester úr rendre utasította azon qualifikálhat­lau eljárásáért, hogy két távollevő úriembert, szakvéleménye-adásában meg mer gyanusitaui, csak azért, mert e két úriember sem a városi tanácsot, sem személyemet nem találta bűnösnek és nem javasoltak akasztófát számunkra! Még csak vizsgálatot sem hoztak javaslatba, mert az aszfalt-anyag és vasbeton konstruktio okozta hibákért senki sem tehető felelőssé közülünk. De az Ön igazságérzete ezt nem szerette és ha mást elérni nem tudott, legalább ellenem kért vizsgalatot. Látta az eredményt?! Üu erkölosbiró úr egyes egyedül állott föl, aki a fejemet kívánta. Látja már. hogy mennyire „közvélemény" Un!? Ön különben nem lát meg semmit, amit uem akar. Az Önt ismerők, mind tudják már régen, hogy beszámithatlau kötekedő. Mindezeket. — amit amúgy is hallott, látott és tud miudenki. - azért és csakis azért mond­tam el, hogy az ön által egyoldalúan referált közgyűlési lefolyásról, minden újságolvasó pápai polgár helyesen legyen informálva. Több, mint 10 éven át sok mindeut le­nyeltem a béke kedvéért s engedtem össze­romboiui az Un gonoszságaitól idegeimet. Egyszer nyilt ülésen boldogult Barthalos képviselő úr már ráolvasta, hogy Ün „ember­vadászatot" tart rám. Akkor meghökkent és kissé meghátrált, most újból kezdi?! Felveszem a harcot, azonban legyen rá el­készülve, hogy Önnel szemben nem fogok kez­tyüs kézzel bánni! Egyebekben pedig beszélhet, írhat, amit akar! Megismétlem Pulszky Ferenc szálló igévé vált mondását, hogy : „A kutya ugat, a karaván halad!" Ne imádkozz. Ne imádkozz soha értein. Azt se mond, hogy szeretsz engem. Ne is búsulj, ne ia könnyezz, Hu nélkül is eltelejtesz. Hü éu hozzám sok' sem voltál, A mikor éu csókoltalak Mindig másra kacsintottál. .. Az elválás soh se fájjon, Könny ne fojjon az orcádon. Vígabb légy mint eddig voltál, Tüudöklöbb a csillagoknál. Minden férfi élted éljen. Erted haljon, érted égjen, Ue soha egy el ne érjen . . . S majd ha elhagy a szépséged. Hogyha letün dicsőséged. Akkor gyere vissza hozzám Te csapodár, hűtlen rózsám S meglázsd derű lesz télettem — Mert. én nem a szépségedet. Hanem lelkedet szeretem. . salfai Szita István Ferenc. December van. December van. Hideg. Havas. Fehér felhők és fehér utcák Ilyenkor jó róni az utcát. A hó is olyan mint a lány Fehéren hullik a világra De rátapos szegény fehérre. Piszkos, setét emberek lába. « A hó sem hullik mind as útra Tetők vannak, házak, nagyok. Es ez a hó mely odahullott Nem az lesz lábak martaléka Arra csupán napfény ragyog. Pápa. 1917. Molnár árpád. mm hírek. — Személyi hirek. Dr. Kainprecht Autal töiapáu e hét csütörtökön néhány órán át váro­sunkban tartózkodott. Dr. Bibó Károly, vármegyénk alispánja e hét keddjén a polgármester fegyelmi ügyében tanúkihallgatások céljából egy napon át Pápán volt, honnan azuap éjjel Budapestre utazott. - A főispán a hadikölcsöu érdekében. Raiuprecht Autal dr. főispán felhívást bocsájtott ki a VII. hadikölcsön érdekében, amelyben fel­hívja a hatóságokat, hogy tegyeuek jelentést arról, kik és mennyi hadikölcsönt jegyeznek, hogy ily módou a töispáu kellő képen ellenőrizhesse hogy ezekben a nehéz időkben ki vonta ki ma­gát hazafias kötelességének teljesítése alól. — Kinevezések huszárezredünknél. Bárczai Barczay András őrnagy alezredessé, Leduiczky György, Botka József és dukai Takách Gyula főhadnagyok századosokká, Hartmanu Elek, Gaál Fereuo éa Spät György hadnagyok főhadnagyokká léptek elö. — Kinevezés. A honvédelmi miniszter 2. oszt. néptölkelö főpatkolómesterré nevezte ki: Horváth József 1. oszt. népf. patkolómestert a 7. honv. huszárezred nyilvántartásában. — Kitüntetés. A király dr. Haas Jenő, 19 gyalogezredbeli főhadnagyot az elleuség előtt tanúsított vitéz magatartásáért a o oszt. katouai érdemkereszttel és a kardok egyidejű adományo­zásával tünteti,• ki. — A hadisegelyesek karácsonya. A városi tanács Török Mihálynak, a városi segítő iroda vezetőjének előterjesztésére elhatározta, hogy a hadisegéiyeseket a karácsonyi ünnepek előtt miiitegy karácsonyi ajándékképen a fel­emelendő hadisegély terhére előlegben fogja részesíteni. A magános segélyezettek •>, a négy gyermeknél kevesebbel bírók 10, a négy vagy auuál több gyermekkel bírók pedig 15 korona segélyt fognak kapui. A segélykiosstás idejéről és módjáról a hatóság a segítő irodai hirdető táblán ós dobszó útján fogja az érdekelteket ér­tesiteui. — Kérelem a közönséghez ! As a nemes hazafias áldozatkészség, amelyet városunk és járá­sunk közönsége a mult karácsonyi ünnepek al­kalmával a pápai kórházakban tartózkodó sebesült és beteg katonák iránt tanúsított, arra serkenti a pápai jótékony egyletek közös bizottságát, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents