Pápai Lapok. 44. évfolyam, 1917

1917-11-25

PAPAI Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség 4* kiadóhivatal: Uoldberg Gyula papirkcroakcdese, E8-tér 23. szám. T«lefc». 112. ssám. Felelős szerkeszti! ós 1 íptulajdnnos : GOLDBERG GYULA. Flöllzetósok 6a liirdütísi dijak a lap kiadóhivatalához lciildtndßk. , A lap ára : egész évre 12 K., félévre 6 K., negyedÓ7Te a K. Nyilt-tér soronként 40 lillér. — Egyes szám ára 30 fillér. Nagy idők helyett békét! Mérhetetlen súlyú és horderejű események folynak le, a frontokon épp úgy mint az országok belsejében. Az események tömege zavarbaejtően zúdul a ma élőkre és lehetetlenné teszi nekik kifürkészni azt a pontot, amelyről a történhetők célját'és irányát áttekinthetnék. Az egész emberiséget meglátogató megrázkódtatások ós felforgatások, meg az óriási lehetőségek után itóíve, melyeket a jelenkor méhében hordoz, ez az idő bizonyára megérdemli a „nagy", sőt a „legnagyobb" jelzőt, amelyről a történelem tud. Amennyire büszkék is tán sokan a most élők közül a nagy itlőkre, épp oly szives készséggel cserélnék fel azokat kisebbekre. S különösen az a legforróbb, a legáltalánosabb óhajtás, hogy a forrás amelyből a nagy események fakadnak, — a háború, - végre elszikkadjon. Mindenek felett, minden magas és kevésbé magas politika felett áll a háború befejezése utáni epekedés. Végtelen, zabolázhatlan nyugalomravágyás vett erőt a fáradttá hajszolt emberiségen. S a legdicsőbb a legérdekesebb hirek is elhalványulnak, ha nem csillan ki belőlük a közeli béke reménysugara. Ilyen vigaszt - úgy látszik — az oroszországi forrongásból lehet meríteni. Bár ki jut is hatalomra a nagy orosz birodalomban, az orosz nép szenvedélyes békekövetelését el nem togadhatja. Van okunk remélni, hogy az oroszoknak hódításokról és hadikárpótlásokról lemondó békehajlandósága visszhangra talál a középeurópai hatalmak irányadó köreiben. Semmisem szól amellett, hogy vezető államférfiaink ebben a tekintetben korábban nyilvánított véleményeiket megváltoztatták volna. Ma épp úgy, mint azelőtt, nincs sem politikai, sem diplomáciai, sem bármilyen más akadály, mely .megmásíthatná készségünket arra, hogy mindenkit kielégítő, senkit meg nem alázó békét kössünk. E készségünk lehetne az az ideális központ, mely közé a hadat viselő népek békére irányuló törekvései sorakozhatnának. Rajtunk nem muit, hogy a megegyezés késik; leginkább az húztahalasztotta a háború végét, hogy ellenfeleink békekészségünk őszinteségében kételkedtek. Most azonban a német birodalomban végbemenő politikai újjáalakulás, mely a békebarátok nyilvánvaló győzolmóuük tokiuthető, eloszlathatja a bizalmatlanságot

1 A kilátás arra, hogy a háború íűriájái elUzzttk, sohasem volt nagyobb, mint most, amikor a központi hatalmak tagadhatlan békehajlandósága párosul az ellenséges haderőig tagadhatlan gyengülésével. Iránytadó férfiúink feladata megtalálni és kimondani a megfelelően erőteljes ördögűző formulát. csapataink előnyomulását és ennek folytatásától a legrosszabbat várja. Az angol miniszterek ugyan mód felett fáradoznak azon, hogy megnyugtassák az antant népeit Olaszország sorsáról, de mégis minden szavukból kirí a gond, hogy Olaszország támadásunk hevessége alatt össze fog roskadni és a határozatlanság, amellyel Olaszország jövőjéről nyilatkoznak, nem fogja eloszlatni az angol és a szövetséges népek aggályait. Még csak három dologban bíznak az antant államférfiúi. Legelső az amerikai segítség, amelytől csodákat várnak. De Hiu remények. Az antant vezéríérüai kezdik magukat rosszul érezni. Megkezdődött a nagy seprés Angliában és Franciaországban, ahol kezdenek a népek feleszmélni, a hatalom birtokosai pedig kezdik elveszíteni a fejüket, látván a dolgok fejlődését Orosz- ós Olaszországban. Az egyesült magyar-osztrák és német hadseregek nagy győzelmeiről minden leplezési kísérleten át mégis kiszűrődött a valóság az antant közön-Ja meggyőződést, hogy kilátástalan ügy ségét>e, tuely retlegvtí^Wt^irtiigyelerntnerléTt véreznek. S ez az idő nitro» már tengeralattjárók csapásait a saját testén kénytelen érezni, kissé másképp gondolkozik, mint nagyhangú, fenhéjázó miniszterei. A német hajók behatolása angol vizekbe pedig helyesebb mértéket szolgáltat az angol népnek a két ellenséges Holta összehasonlításai a, mint aminőt a legékesebb hazugságokkal spékélt miniszterbeszédek adhatnának. De összehasonlítva az antant diplomatáinak mostani beszédeit a régebbiekkel, azok szinehagyatottaknak látszanak. Lloyd fleorge párisi beszéde még ezenfelül őszinte is, nagy megrökönyödésére az egész antant közönségnek. Nagyon is eltolódott az antant hátrányára a katonai és a politikai helyzet és az orosz- és olaszországi események csáknem teljesen megsemmisítették azokat a reményeket, melyeket a győzelembe vetettek. \z idő antantokban meg fogja érlelui messze. Kz fog végre békéhez vezetni. Kereskedelempolitikai átalakulás. Ili visszatekintünk a háború előtti időkre, úgy tetszik, mintha letűnt volna egy aranykor, mely soha többé vissza nem tog térni. Sok egyeben kivül a nemzetközi kereskedelmipolitika is gyökeres változáson esett át a háború kitörése óta. A mai nemzetközi kereske.leinti torgalom legnagyobb kerékkötői a kereskedelmi tilalmak, melyeket minden állam, akár háborút visel, akár semleges, életbe léptetett. Felvetődik a loutos kérdés, csak uiuló háborúkövetelte áilapot ez és békekötés után isiin t el tog tűnni, vagy azzal kell számolnunk. i hogy tartósan lenyűgözve a kereskedelem s/.aerről a segítségről csak nagy általános- btJságát, meg a háború befejezését is túl togja ságban mernek nyilatkozni, mert azjélnif amerikai nép a háborúban eddig még nem vett cselek vőleg részt és részvétele még a messze jövő kérdése. A másik a nyugati front harctéri helyzete, llonar Lawtól ered az a tétel, hogy Németország nem győzhet addig, mig a francia és angol hadseregek a nyugati fronton le nincsenek verve. Oondolt-e már arra, hogy Oroszországnak a háborúból való kiválása és Olaszország haderejének megbénulása a nyugati fronton is döntő fordulatot idézhet elő? Harmadsorban a győzelmet az angol flottától várják, mely ki fogja piszkálni a német hajóhadat és fel fog virradni a dicső nap, amelyen elpusztítja. Így mellékesen felnielegílik még azt a mesét, hogy a német tengeralattjárók harca meddő fog maradni. Csakhogy az angol nép, mely a német E kérdés fejtegetésénél legelébb tisztába kell jönni azzal, vájjon a háború után ugyanoly viszonyok fogiwk visszakerülni, mint voltak azelőtt? Ez éppenséggel nem bizonyos. Ellenkezőleg, valósziuünek látszik, hogy a behozatal-korlátozás, a behozatali tilalmak inai irányzata a békekötés után is megmarad. Mert egyrészt elsősorban a váltóárfolyam, a kedvezőtlen pénziig\ i mérleg az okai annak, hogy a háborútviselő államok kénytelenek a behozatalt megszorítani. Ahhoz Hzouban, hogy ' a teljesen megrendült váltóárfoh/amok ismét visszazökkenhessenek renb - un

1 lilikbe i •• 'kek. lés után még é\ ek fognak kelleni. Másrészt pedig a háború által pénzügyileg megviselt országok hosszú időn át kénytelenek lesznek behozatalukat a legszükségesebb minimumra leszállítani, ha valaha ismét jóléthez, gazdagsághoz akarunk jutni. S végül nincs kizárva, hogy egyik vagy másik állam, amely most már évek óta beleélte magát a megszoritottt behozatal viszonyaiba, ahhoz a meggyőződéshez log jutui, hogy ez az állapot számára fvitaképpen