Pápai Lapok. 44. évfolyam, 1917

1917-07-29

2. Pápai lapok r.ak; ll-ó;i Montenegró Németország­nak; 12-én Franciaország és Anglia a Monachiának. Augusztus 23-án megszakadt a diplo­máciai érintkezés Németország és Japán, 25-én pedig monarchiánk ós Japán között. Végül 27-én mi iu hadat üzentünk Belgiumnak. Ez volt 1914 július, augusztus hóna­pok világdöntő történelmi eseményei. És a két pisztolylövés tüze. mely Szerajevóban több mint három éve vil­lant lel. még mindig emészti a világot. Ugyanaz a háború folyik, melyet három évvel ezelőtt kezdtek, de a kezdet mái­régen volt, úgy tűnik fel, mintha nagyon­nagyon régen lett volna, mintha már történelem lenne. A halálra ítélt város. A 40000 lakost számláló Donai gyönyörű franciaor­szági város az angol ütegek tüzébe került, miért is a németek idejében elrendel­ték a kiürítését. Erről a szomorú, de szükséges ak­tusról Krouer Frigyes, a Voss Ztg. tudósítója a kö­vetkező hangulatos cikket írja: Az elegáns nagyváros egy óra hosszat valósággal a teje tetejére állott. Két hosszú utcán először bizonyult kevésuek, a ciest la guerre !­mondás. Az a plakát, amelyet a város utcáinak sarkára és a házak tálára ragasztoltak, úgy hatott, mint a villám, mert azt hirdette, hogy a várost két hét alatt mindenkinek el kell hagyni. Ezt a szép, nagy, elegáns várost! Mindene vau, ami fölött egy franciaországi nagyváros rendelkezhetik: hires temploma, szép városháza, nagy színhaza, sok szép emlékmű villamosvasút és csodás városliget. Van igazságügyi palotája, több nagy iskolája, szép parkja, sok kokottja, vendéglője és sok csöndes korcsmája. 11a az em­ber a front sok piszkából és sarából visszajött, a város láttán elakad lelekzete. Káprázott az ember szeme, ha a niagassurku cipőket látta, amelyeket oly elegánsan, ralimait gondtalausággal viselt tulajdonosnője, mintha egyetlet német ka­tona se lenne a városban mintha uem is lenne háború. Délután öt és hét között népes volt a korzó, ahol a hölgyek ragyogó toilettjei össze­vegyültek a tábori szürke egyenruhákkal. A park­ban pedig katonazene: Wagner és a Wacht am Rhein. És most kénytelen az egész város fel­szedelödui! De mit csiuáljon a külváros? A külvárosi embernek nincs koilerje, nincs kivágott magas­sarkú cipője, a külvárosnak semmije sincs. A külváros teljesen kétségbe vau esve. Itt élnek a kistökések, akiknek alig vau harmincezer frank vagyonuk. Csak egy gallérjuk van egy hétre és nagy szakálit viselnek, amely semmibe se kerül és fölöslegessé teszi a nyakkendőket úgy a kemény ingmellett. Mindössze egy kis doboz cigarettájuk van egy hétre és ha egy centimmel többet köl tenek, pazarlók, mert vagyonúkon félül költekez­nek. A kistökések mellett él a nyomor, ott laknak a mosónők, napszámosuk, a liz soiis hölgyek és azok a gyermekek, akiknek koraéreltsége meg­döbbenti az embert. • Az én szállásadóm eg) kerlées. A kertje minden vagyona és ő bő nyári termésre várakozott Sápadt arccal mered rám és csak szemében lobog az elkeseredés. Mára virradva koldussá lett. Egész tőkéje, minden reménysége a kertje volt. — Miért hurcolkoduak ? — kérdi kétségbe­ejtő németséggel. Vállat vonok, mert nem tudok feleletet adni, különben is katona vagyok. Elmenőben még így szólok hozzá: -- Nagyon szomorú, igazán nagyon szomorú! Az egész osalád utánam siija franciául: — Nagyon szomorú, nagyon szomorú mind­nyájunkra ! A piac valóságot vásárra változott. A órás­üzletben cukr< i es rizst árulnak. A pék kabátokat és utazótáskák t akasztott a kirakatába. Es az árak, milyenek az árak? Az ember feje egészen : megzavarodik. Tegnap még négy frankért árulták ' a franciák a cukor fontját és ma egy kiló — hatban fillér. A rizst valósággal szórják és a babot, szalonnát meg lisztet szinte az ember után dobják. A katonák mindent összevásárolnak. A katonák a város inegtnentői. Valósággal elszedik tőlük utolsó garasaikat is. Egyesek két esztendő alatt hatalmas készleteket gyűjtöttek I úgyszólván mázsaszámra. A folytonosan siránkozó franciák készletei most napvilágra kerültek. A i tyúkot három frankért esztegetik. Amint a piac . ról jövet eg3' utcán negyek, kicsapódik egy I ablak, egy fésületlen fej jelenik meg és valaki 1 reám kiált: — Monsieur! Monsieur! Megfordulok és odapillantok: — Nem akar venni egy fonográfot? Csak két frank! Két frank! — rikácsolja a fésületlen kiáltozó. Az egész utca konzerves dobozok, a törött tányérok és a kövezetre kiszórt régi házibutorok temetőjévé válik. így van ez az egész városban. Az őrjáratok lépései hangosan koppannak a kövezeten. A Boulevardok teljesen kitti ültek. Egy város emberek nélkül. A kövek néma tengere, amely még büszke és változatlan, de élettelen. A házak telve vaunak kísérlet kkel és szedernek népesítik be az elhagyott szobákat is. Szellemek járnak az üres Grande Placcon, majd gyalogság vonul át. A zene nem szól. Az acél­sisakok csillognak. A front vándorol hátrafelé. * Két nap múlva megérkeznek az első gráná­tok, zúzva a tetők fölött, mintha mértéktelen rombolási vágy fűtené valamennyinket. Egyszerre szétzúzzák a remek templom tarka ablakait és lezuhannak a Boulevardokou. A legközelebbi na­pon megjelennek azok, amelyek a levegőt hasítják, betöltik félelemmel az eget és egyetlen másodperc alatt kásává változtatják száz erőteljes térti csont­jait és izmát. Ezúttal azonban emberben nem tesznek kárt, osak egy nagy várost rombolnak le. 1917. július 29. Memoria. Süvítt a szél, hullámos a Balaton Némán állok s kinézek az ablakon. Lelkemen a mult emléke szárnyal, Törött árboczú, tépett vitorlával. Elmúlt évek minden kedves perce Megjö, felújul báuatos szivembe'. Ilyenkor lelkemen édes kéj árad S régi vágyaim serege leitámad. Oh csak még egy szer lehetuék te veled — Mert tudom, érzem, lelkem soh' sem feled, Még egyszer csókolhatnálak mint régen Bárányfelhőt holdvilágos éjjen. De hiába ... mi elmúlt, vistSS nem jő, Néked örök nyugtot ád a temető, Én meg élő halottként osak szaladok, Míg egy megváltó napon majd mégha,ok. Süvít a szél, hullamos a Balaton Némán állok s kinézek az ablakon. Lelkemen a mull emléke szárnyal, Törölt árboczú, tépett vitorlával. s.ilfal Síita István Ferenci. lEIIEJJHKL — A piaci mizériák a héten mintha kissé, de csak nagyon kissé enyhültek volna, de nem a hatóság intézkedése következtében, hanem azért, mert a kedvezőbb időjárás folytán több áru került a piacra. Azokat az intézkedé­seket, amelyeket a közélelmezési bizottság a piaci mizériák megszüntetése vagy — legyünk szerények! — enyhítése érdekében elhatározott, a hatóság egyáltalában nem foganatosította, csupán annyi történt, hogy éberebben öiködtek afölött, hogy a viszontelárusítók és kereskedők 9 óra előtt a piacon ne garázdálkodhassanak. Az elhatározott és elrendelt intézkedések e héten valószínűleg azért késtek, mert még nem érke­zett meg az Országos Közélelmezési Hivatal fel­hatalmazása. Az ügyet azonban napirenden tart­juk s ügyelni fogunk, hogy az üdvösnek ígér­kező határozatok ue csak papiroson maradjanak. — A bíróság köréből. A m. kir. igazság­ügyminiszter dr. Kovács Gyula veszprémi kir. törvényszéki jegyzőt önálló működési körrel ru­házta fel. — A Mav es városunk, szenszükseg­lete. Városuuk hatósága megkereste a magyar államvasutakat, hogy a maga részéről is tegyen meg miuden lehetőt a város széuszükségletének biztosítására. Most érkezett meg a városhoz a szombathelyi üzletvezetöség válasza, melyben közli, hogy a város szénszüksógletéuek beszerzé­sénél közbe nem járhat, de készséggel hajlandó támogatni a város ebbeli törekvését. — Segítség a napidijasoknak. A köz­hivatali napidíjasoknak az Országos Hadsegélyző Bizottság évi 120 K segélyben részesíti. E segélyt korábban az Országos Díjnokegylet útján kapták meg a uapidijasok, az itt történt sikkasztások óta a segélyek utalása néhány hónapon át szüne­telt. Ezentúl az Országos Hadsegélyző Bizottság közvetlenül fogja a háborús segélyeket utalui s e célból megkereste a várost, hogy a v. dijnokok részére 789 K 98 f-t előlegezzen, mit a v. tanács készséggel teljesített is. — Hősi halál. Nyirö Márton 1997. évi pápai születésű népi', gyalogos 1917 július 4-én Galíciában Zwyzyn melleit elesett. — A tankerületi főigazgatóság veze­tése. A vallás- és közoktatásügyi minister Városy Tivadar győri tankerületi kir. főigazgató halála következtében a főigazgatói teendők ideiglenes ellátásával Lenner Emil c. főigazgató, győri áll. föreáliskolai igazgatót bizta meg. — A Fogyasztók Országot Szövetsége a fogyasztási kérdés megoldása tárgyában alapo­san kidolgozott, részletes javaslatot terjesztett a magyar képviselőház és a kormány elé. A memorandum az állam feladatává óhajtja tenni a közélelmezési kérdés megoldását s részletesen foglalkozik a módokkal, amelyek segítségével a kérdés megoldható. A memorandumot a Szövet­ség megküldötte pártfogó felterjesztés céljából városunknak is. A ta áci megbízta a polgármes­tert, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselő útján intézzen ez ügyben pártfogó felterjesztést a kép­viselőházhoz. — Rendeljen szappant a város! A köz­élelmezési bizottság legutóbbi ülésén a főjegyző szóba hozta a városunkban uralkodó szappan­hiányt. El is rendelték megfelelő mennyiségű szappan rendelését, de a szappan még mindig nincs itt. Ez az ügy a közti-ztaság és közegész­ség szempontjából olyan fontos, hogy okvetle­nül meg kellene sürgetnie a hatóságnak a dolgot. — A rom kath. hitközség adóhátra­lékosai. A lom. kath. hitközség vezetősége beterjesztette a városhoz a hitközség 1915. évi adóhátralékosainak névjegyzékét a hátralékok behajtása végett. A v. tanács a hátralékok köz­igazgatási úton leendő behajtását elrendelte s annak 00 napon belül a legerélyeaebben eszköz­lendö foganatosításával az adóügyosztályt meg­bízta, melynek során az 1913. és 1914. évi hátralékok is be fognak hajtatni.

Next

/
Thumbnails
Contents