Pápai Lapok. 44. évfolyam, 1917

1917-07-01

Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Qoldberg Gyula papirkerenke l£se, Ko-tér 38-ik s7.Am. Tcicícn 112 száxaa A kényszertermelés. A magyar kormány egy rendeletet bocsájtott ki, mely rendelet az iparcikkek kényszertermelésére hozott bizonyos szabályokat. E rendelet alapját) ugyanis a kormány kötelezheti az elsőrendű iparcikkek előállításával foglalkozó vállalatokat arra, hogy ezeket az iparcikkeket valóban előállítsák, egyszóval lehetetlenné teszik, hogy ilyen elsőrendű iparcikkek készítői bármilyen körülmények között is beszüntethessél; a munkát. Ennek a rendeletnek a nagy fontossága abban áll, hogy biztosítja az ország lakosságának minden körülmények között az elsőrendű iparcikkekkel való ellátását. A reudelet — amint mi látjuk és értelmezzük - előfutárja egyes fontosabb iparcikkek maximálásának. Ez az eset lehet ugyanis az, amikor a kormány kénytelen lesz e rendelet alapján kényszeríteni egyes gyárakat vagy ipari vállalatokat úrra, hogy az iparcikkeket, amelynek előállításával foglalkoztak tovább is állítsák elő. Mint tudjuk, eddig a mezőgazdasági termékeknél, élelmicikkeknél és egyéb nyersterményeknél a maximálás azt idézte elő, hogy ezek a cikkek teljesen eltűntek a piacról abban a pillanatban a hogy maximálták őket, mert természetesen a maximális ár mindig alacsonyabb volt az eladók és termelők által fabrikált konjuklnrális árnál. Egészen bizonyos, hogy az iparcikkeknél ugyanez az eset fordulna elő. Itt ugyan nem lehetne a meglévő készleteket visszatartani, mint anyersterményeknél, hanem a termelők azzal strájkolnának, hogy egyszerűen beszüntetnék vállalataik üzemét és nem dolgoznának, nem állítanák elő a maximált iparcikket. A kormány rendelete ezt a helyzetet akarja megelőzni ós lehetetlenné tenni. Kétségtelen, hogy a kormány intenciója helyes ós jogos, azonban egyet már itt meg kell említenünk. Az iparcikkeket nem lehet úgy maximálni, ahogy pld. a cipő van maximálva. Tudjuk, hogy a cipő-maximálás majdnem értéktelen valami. A cipő maximális árát ugyanis tulajdonképen maga a kereskedő szabja meg azon az alapon, hogy milyen nyersanyagból készüli a cipő és ő hozzászámítja a maximálási rendeletben engedélyezett hasznot. Igen ám, de a cipő maximálási rendeletben és eljárásban megengedték i cipőkereskedőknek, hogy ráírják E Árujukra, hogy nem vállalnak érte fel ősséget, ha az nem elsőrendű anyagokbt készült. A cipőkereskedők már most is ige ügyesen minden egyes cipőre ráírja ezt, és így nincrt olyan cipő ma Magya országon, anvt a cipész ne felelősst nélkül adna a vevőjének el. Ha azután a cipő harmadnap széjjt megy, ott van a kereskedő védekezést Nem vállaltam érte felelősséget. Az iparcikkekre tehát komoly < igazi maximálási rendeletet kérüu Ez a maxii, álási rendelet világosan h tározza meg az árat. esne tegyen lehető\ a kereskedő és a termelő részére küiö böző kibúvókat. E helyen, e hasábokon régóta köv teljük már az iparcikkek maximálást A követelésünknek alapja löbbirány józan meggondolás. Teljesen méltán; talán ugyanis egy részt, hogy akko amikor a mf>zőgu7d<i.>''gi termelés és nyerstermények a maximális árhoz va nak kötve, tehát a termelő kényteh áruját a maximális áron eladni, mindi amit ő vesz, amire neki szüksége vu csak magas és nehezen megkérésbe uzsoraáron kapható. Nem méltány továbbá a nem termelő középosztálly szemben sem, hogy még az elsőrent iparcikkek, amelyek mindennapi eis rendű szükségleteket elégítenek ki, esi olyan árakon kaphatók, amilyet a kere kedők éppen megszabnak. Természet és jogos követelés tehát az, amely i iparcikkek maximálására irányul i ugyanígy nagyon természetes, hogy kormány hozzáfogott immár az iparci kek horribilis áremelkedésének leheti lenné tételéhez is. Reméljük, hogy ezt az okos komoly rendeletet mihamarább követi i iparcikkek pontos és alapos maximálás Dr. Antal Géza legutóbbi parlamenti beszedőből. Városunk országgyűlési képviselője mi szombaton az indenmitási törvényjavaslat tárgj lásánál hosszabb beszédet mondott, melyből lapunk terjedelmére való tekintettel — sajna tankra csak teszteteket közölhetünk. Az új kormányéinak és a kormányalakit Jobb szerettem volna, ha az ellenzék felemelkedik arra a magaslatra, amelyre i minden magyar hazaírnak fel kell emelkedni nem teszi személyi tülekedésekkel nehézzé e szimpatikus, a szélsőségektől való tartózkodi es mindig egy bizonyos közvetítő irány követi miatt nekünk is szimpatikus miniszterelnöki kabinetje megalakítását, hanem lehetőleg megkönnyíti azzal, hogy a miniszterelnök a legjobb erőket szerezhette volna magának és az egyéni | érdek háttérbe szorításával tisztán az ország és ; nem az egyet pártok érdekét nézhette volua. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) A köztisztviselők; hadisegély felemelése. Az < lőttünk levő javaslat tulajdonképeu .még az előző kormány munkája. A jeleu kori mány érdemének tudjuk be, hogy átvette a javsslatot és különösen annak szociális jelentőségű intézkedéseit teljességükben magáévá tette. Ezek közé tartoznak a közszolgálati alkalmazottak egyszersmindenkori segélyére vonatkozó in| tézkedések, a hadiözvegyek és -árvák segélyére I vonatkozó intézkedések és általában mindazon intézkedések, amelyeket a fixüzetésüek helyzetéjnek javítására foglal magában a törvényjavaslat. Ezeket természetesen a legmelegebbeu üdvözlöm, i De mint a pénzügyi bizottságban is kifejeztem, ! óhajtanám, hogy e szooiális intézkedések tovább , vitetnének oly térre is, ahol tán a szükség a legnagyobb : értem a hadisegélyezések körére, a háborúban levők itthoumaradt családtagjainak segélyezésére. Vaunak olyauok, akiknek a hadisegély egyedüli megélhetési bázisukat képezi. Már pedig semmi egyebet sem kell mondanom, csak azt, hogy országos átlagban ma 70 fillérből egy 1 j felnőtt és 35 fillérből egy 8 éven i.luli gyermek l . lehetetlen, hogy megéljen és egyszerre uyilváu,' való, hogy nekünk elsőrangú kötelességünk i gondoskodni arról, hogy ezen az állapoton , változtassunk, amint utalhatok is arra, hogy az , 'előző kormány ismételten tett lépéseket bizonyos komivítések tekintetében. * Luxuscikkek megadóztatása városokban. A másik dolog, amit az indemuitási javasi lattal kapcsolatban íelemliteni kívánok, a városok I adóztatásának kérdése. Hiszen talán méltóztattak la lapokból látni, hogy Budapest székestőváros ' maga is különböző adónemeket szavazott meg, I amely adóuemek jóváhagyását kéri a miuisz' teriumtól, de a vidéki városok is külömbözö ! adónemek életbeléptethetését kérik, hogy a maIguk szorult helyzetén ezzel segítsenek. Erre vonatkozólag már van a t. képviselőháznak egy határozata, amely a városok ház' tartásának, adózásuk kérdésének rendezését, mint : {egyetemes kérdést az állami adózás kérdésével ' kapcsolutbau abban az időben rendeli megöl!dundónak, midőn a háborús bonyodalmak e kérdések megfelelő megoldására befolyással uem lesznek. Azt hiszem azonban, hogy addig is, inig ez a kérdés — fájdalom, még hosszúbb idő fog •addig eltelni — megoldható lesz, talán volua mód •'arra, hogy a városok helyzete bizouyos mérték- b-i. megköunyebbűljöu. Nevezeteseu a városok I egy része kéri, hogy bizonyos luxusotkkek meg.

1 adóztatására kapjon engedélyt. Ilyen pl. a j'pezsgöbor megadóztatása, ilyen a vigalmi adó i

1 stb., amelyek nem szolgálnak életszükségletek i kielégítésére, hanem amelyek mint tisztán fényf' űzési cikkek a tehetősebbek megadóztatását I'tennék lehetővé. Részemről külöuöseu a háborúB nak rettenetes uiegpróbáltatásaibdu azt, hogy a Í luxuscikkek megadóztassanak és pedig a leg-