Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916

1916-01-16

PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és t/őbb pápai s pápa- Tideki eg> jsúletuek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztősén és kiadóhivatal : Golduerg Gyula papirkereskedése, Kö-tér 23-ik szám. Tc.c::r. 13.2 száza. • JAiltilöH izorktBztő éi- la; tulajdonos: G OLD BE KG GYULA. KloTizetéaek éa hirdelésii dijak a Up kiadóhivataUhoi küldendők. • A lap ára: egész ívre II kor., fftlóvre 6 k., negyedévre 3. N\ili-tér soronként 40 tillér. — Kgyea aiám ára N lill. A kenyérjegy. Azoknak, iikik puha karosszékben és meleg kávéházban ülve szidják állandóan a háborút, most valami ujabb alkalmuk van arra, hogy lenéző, lebecsmérlő véleményüket kifejtsék. Magyarországon, ahol a buza és a rozs ugy lerem, mint sehol másutt a világon, Magyarországon ismét szabályozni kell a liszt és kenyérfogyasztást, ismét meg vannak határozva az adagok, amelyeket egy-egy ember naponta fogyaszthat, mert — mim ők mondják elfelejtetlek gazdálkodni a rendelkezésre állt) anyaggal. Hál ezeknek az uraknak sok mindenben lehet igazuk, csak egyben nem, a panaszkodásban. Ne felejtsük el, hogy bennünket a háború első napján jó formán halálra itélt az entente. Ki fognak éheztetni mondták nagybüszkén és ha mi, vagy talán mi nem is, de azok akik .az országok és népek vesztését magukra vállalták meg voltak győződve ennek a feladatnak a lehetetlenségéről, a négyesszövetség hatalmainak szava és fogadkozása akkor az egész világon igen nagy súllyal birt. Nos és mi történt? A háború második évét éljük és nemcsak, hogy nem vagyunk kiéheztetve, hanem egyenesen bőségben elütik, mindenünk megvan legalább ugy, mint ahogy háború előtt megvolt. Tehát a kávéházi böleselkedőknek egyenesen diadalmi éneket kellene zengeniük azért, hogy igy állunk ma eledel és élelmiszer dolgában. Arról nem is beszélünk, hogyyvan nagyobb szenvedés és kin a Világon, mintha valaki csak harmincöt deka lisztet kap egy nap. De ha nem is gondolunk a lövészárkok és az olasz harctér sáncainak szenvedéseire, akkor is bizonyos az, hogy a a birodalom másik felében Ausztriában még kevesebb jut egy emberre. Hiszen in,iga Weisskirchner. Bécs polgármestere irigyelte tőlünk a napokban Ausztria képviseletében azt a teritett asztalt, ami ránk mosolyog. Olyan bőségesen, olyan komolyan és alaposan számították ki az illetékes tényezők az adagokat, hogy senkinek sem lehet panasza. Igaz hogy mi nem tudunk tengeren túlról szállítani, mint Anglia és Franciaország, de ezt pótoljuk azzal, hogy szüntessük meg a pazarlást minden TEKINTETBEN. Mert itt — tessék jól megjegyezni — nem éhezésről, vagy nélkülözésről van szó, mert ahhoz lulnogyok az adagok. Itt egyszerűen arról van szó, hogy a kenyérrel, liszttel és egyéb élelmiszerek-] ;

kel való pazarlást akarja a kormány igen heiyeseu és jogosan megakadályozni. Mert egyet nem szabad elfelejtenünk. Nem azért Vagyunk szűkében j egyes éielmiszerekne*, mert azok, akiknek kellett volna, n>;m gondoskodnak j • megfelelő készletről, vagy a készletek I megfelelő biztosításáról, hanem egyszerűen azért, mert mindenből tőbb keli ina mint máskor. Hiny katona, kmönősen altiszt, vagy ^esetleg subaltern tiszt eszik ma az Illám pénzén más' j kosztot, mint mikor <-ivil ember volt. IHiszen például a hadnagyok és főhad-' nagyok kőzött sok dyau ember van, aki polgári életében buikhivatalnok voltj lés akinek már a háború.előtti idők drágaságában is sokkal kevesebbel kellett megelégednie, mint : mii ina az állani-, tói kap. Amikor tehát ilyen a helyzel, akkor nem panaszra vau ok. hanem csendesen és komolyan el 1<ell fogadni azt a helyzetet, amiben vagyunk. Hiszen inasok többet áldoznak, mint az itthon i valók, de ezzel szemben kevesebbet panaszkodnak. Es mielőtt valaki panaszkodni akar, gondolja meg minek az érdekében tör-' ténik ma minden. Ugy-e a végleges; döntő győzelem érdekében, amely azután biztosítani fogja nekünk azt, hogy nemcsak a mai háborús idők, de a háború, előtti kínlódások sem fognak soha többé visszatérni. Szerbia szent földje. Péter király, Pasies, és mind e nagyok mint a földönfutók hagyták el. országukat, a szerb királyság volt. és

1 nem lesz. Szinte elképzelhetetlen számunkra, milyen érzés lehet az. ha valaki független hazáját igy elveszti, azt a hazát, amelyet vérrel szereztek, vérrel szenteltek meg, és véres veszteségekkel vesztettek el. Mert, ahogy nekünk szent főid a mohácsi mező földje, ugy volt szent a szerbeknek is országuk egy része, amelyen azonban ma már a mi katonáink állomásosnak, a mi intézményeink rendezkednek be. Szerbia szent foldj* a Morav egyik mellék folyójának, az Ibarnak a völgyében kezdődik. Ott vannak a régi szerb cárság várai, kolostorai, csatamezéi, ott , alusszák a szerb nép első milliói is' örök álmukat, ott láthatók a középkori Stalacs várának' romjai, amely tizennegyedik században a-törökök vandalizmusának esett áldozatul. Ott terül el u csntatnező, ahol 1800-ban az oroszoktól támogatott szerbek megverték a törököket, Velike Lervlen és Petrovics Czerny György, a Karagyorgyevics dinasztia megalapítójának vezérlete alatt. Innen egy órára van a mostani háborúban sokat emlegetett Krusevác városa. Lázainak a hires szerb királynak székvárosa, aki 1389-ben a rigómezei csatában a törökök fogságába esett és akit sok szerb Mézzel e

gyütt kivégeztek. Pár év óta messziről látható emlékmű hirdeti a szerbek' kegyeletét, de a régi királyi kastély már rég romokban hever, pár düledező fala ÉS egy összetört kapu emlékeztetnek a kis város régi fénykorára. Harminc kilométernyire onnan van a ljuberztinai kolostor, amelynek kriptájában nyugszik alapitója. Lázár cár feleséire. A K(•••'*-."ótól délre levő sicsai kolostorban koronázták a I3-ik és 14-ik században a szerb királyokat. A szent Száva tiszteletére emelt szép templomban még megvannak a régi freskók, köztük F. István szerbia első koronázott királya. Amikor Péter király Sándor király és Drága holtestein keresztül a trónra lépett, restauráltatta a szép FRESkókat és ősi SZOkáS szerint Ő is Sicsában koronáztatta meg magát. Vadregényes hegységen keresztül vezet az ut a szerbek legnagyobb szentségéhez : a studenicai kolostorhoz. Néhány paraszi kunyhó és zarándok ház helyezkedik el a várszerű kolostor lábánál, amelyet Nyemánye Istvánnak, a A szerb dinasztia ősapjának tiszteletére alapított és ahol örök álmái alussza* István király élete utolsó évében Athosz legyére zarándokolt, megalapította ott ,i most IS szerb szerzetesek által lakott Dhilandari kolostort és maga is belépett i szerzetbe. Halála Után az egyház Szent Simon nevén szentté avatta és fia, >záva. holtestet Studetiieába hozatta. 3irja felé építette azt a gyönyörű templomot fehér márványból, amely meg ma a az ó szerb byzanci építőművészet egszebb emléke. Itt nyugszik az ELSŐ SZerb király kiaszott holteste, arany és jzttst szobormüvekkel diszitett íakoporióban, amelyet ismét nehéz ezüst k<>lOrsű takar. Hivő szerb nem ismer nagyobb boldogságot, minta inegcsökolíatja Szent Simon homlokát és pénzért,. ó SZÓŐrl szívesen felnyitják a szerzeesek a kolostort