Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916

1916-05-14

XLIII. évfolyam. Pápa. 1916. május 14. 20. szám PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápft-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Qoldberg Gyula papirkereskedése, Kfí-tór 'Jli-ik szám. Telefon 112 szánó. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. Kifizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalahoz WMendMt. A lap ára : egész évrs \'i kor., félévre 6 k., negyedévre 8 Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Kgyes száLa ára 110 flll. A gazdasági közeledés. Irta: dr. Küldés liéla, oisz. képviselő egy. tanúr. A központi hatalmak gazdasági közeledésének kérdésében és főlog a külkereskedelmi együttműködés kérdésébon kezdettől fogva megvolt a magam álláspontja, a háború és azok a koloszszális jogtalanságok, amelyeket az enteilte hatalmak elkövettek, elsősorban az izolálást tekintették a gazdaságpolitika vezérfonalául a legközelebbi jövőt illetőleg. Ez a törekvés különben is szükségszerű következménye annak a törekvésnek, amellyel minden egyes állam igyekszik a maga felkészültségét és a közvetlen és közvetett háborús szükségleteit minden más államtól függetlenné tenni. Hogyha azonban ezt az irányt teljesen és minden közetkezményében keresztül lehetne vinni, akkor az emberiség rengeteg kárt szenvedne. Izolálás helyett közeledésnek kell történnie. Ez a közeledés egyelőre csak a szövetségesek közt válhat valósággá. Igy kerülök a logika szerint arra a következtetésre, hogy Németország, Ausztria és Magyarország elsősorban birtokolják azokat a feltételeket, amelyek a gazdasági vonatkozások benső kifejlődését megadják. Ez a bensősége az áruforgalomnak különösen Magyarországra nézve jelent nagy eltolódásokat, miután Magyarország forgalma az entente hatalmakkal behozatalban alig 5?»-ot. kivitelben pedig alig 8#-ot tesz ki. Magyarország mezőgazdasága valószínűleg nem károsodna, sőt a feltétlenül szükséges többtermelés piacot találna. Sokkal uehezebb az ipar helyzete, de itt is arányosítani lehet az előnyöket és hátrányokat, természetesen ugy, hogy egyik fél se élvezzen kizárólagos előnyöket. Ez lehetővé fogja tenni a magyar ipar feltétlenül szükséges fejlődését és terjeszkedését, ami a német tőke és az erősebb német vállalkozószellem révén könnyebbé is válik. Határozottan elutasítandó véleményem szerint az a felfogás, amely a német és magyar közgazdasági élet olyan együttműködését célozza, hogy Németország és Ausztria legyen kizárólagos ipari állam és Magyarország csakis mezőgazdaságában keresse boldogulását. Liszt ideálja, amit most gyakran idéznek Németországban, hogy t. i. minden nagyobb közösség egyesítse az összes nagyobb termelési ágakat és hogy a három központi hatalom s igy Magyarország is, mint független, önálló gazdasági egyed lépjen be a nagyobb közösségbe. Ilyen nagy és szorosabb államszövetségben, amelybe esetleg Bulgária és Törökország is belép, Magyarországnak, mint egyeujogu államnak, mint önálló vámterületnek kell résztvennie, anélkül hogy a fennálló külön elvet sértené. Ahhoz nem férhet kétség, hogy a mai | közjogi berendezésen nem eshet változás. Ezeken a kereteken belül a központi hatalmak közeledését, amely természetesen nem zárja ki örök időre a más államokkal való összeköttetést, — a háború logikus következményének és a központi hatalmak eminens érdekének tartom. A szövetség időtartamát illetőleg, valószínű, hogy tekintettel a menzetközi kereskedelmi vonatkozások jövő alakulásának, a termelés és fogyasztás teljesen kiszámíthatatlan voltára, nem lehet hosszabb, sokkal hosszabb időről vau sző, mint amit az eddigi gyakorlat mutat fel a kereskedelmi szerződéseknél. A fő az, hogy minél előbb valósuljanak meg Goethe szinházdirektorának szavai: Der Worte sind genug gewechselt. Lasst mich auch endlich Thaten sehen

! Falusi élet hajdanában és most. Tudjuk, hogy Budapesten és az ország nagyobb városaiban nem drága az élet. Tudjuk, hogy ugy megy tünkre fix, de szük jövödelmü | osztálya a városi lakosságnak ebben a drágaság bau, mint ősszel a légy. Akár Eldorádóra, olyan érzéssel gondol a városi ember a falura. Pedig falun is hallatlauul felszökött az ára mindennek. Az igaz, hogy a paraszt jobban bírja az áremelkedést, mint akárki más, mert részben önmaga számára termel. Az állapotok példázására összeállítjuk egy alsóbácskat községben jelenleg milyen viszonyban van a uóp és a vásárlandó értékek, A szóban forgó falu; Kölpéuy, jó helyen, bő vidéken fekszik. Vasútja niucs, de van műút ja. A félig tót, félig szerb lakosság értelmi színvonala küzéprendü. Semmiféle ravaszság nem manipulálhatott, nem okozhatott kivételes viszonyokat. Ami ebben a községben van; az a közállapott a megyében. Kezdjük a lajstromot a boltokon. A falu vegyeskereskedéseiben minden megdrágult. Még a csengetyüszó, amely csilingel, ha valaki kinyitja az ajtót,még az is többe kerül, íme a példák olyan cikkeknél, amelyekre falon is okvetlen szükség vau és amelyet boltban vásárol a nép: A kávé kilója a régi 3—4 koronával szemben lő—16 korona, a cukor most kilónként 1 korona tlO —70 ülór. Egy gombolyag spárga azelőtt 10 fillérbe került, most 30 lillér. Egy liter ecet valaha 20 fillér volt, ma 1 korona. Spiritusz alig vau, ugyanígy nagy a hiány pamutban, cérnában, mindenféle rövidárucikkben és ami van, az is 100 százalékkal drágább, A gyerekek, akik savanyu cukrot vásárolnak egy krajcárért most csak kettőt kapnak a régi tíz szem helyett. Meg dupla az ára szegnek, íróinak, drótiiak, mindenféle más aprósággal együtt. A kenyériiszt kilótiként öli fillér, a hajdani 30 fillérrel szemben, de nincs nagyon bőven, takarékoskodni kell vele. A bor ára minden literuél a felével ugrott fölfelé és a legrosszabb vinkó •_» korona a község nagykőre-lilájában. Hús kevés van — hetenként csak egyszer vág a falusi mészáros — és szinte pesti arányban drága. A sertéshús kilója 7 korona, a marhahúsé 4 korona S0 lillér, a birkáé ő korona körül. A zsír kilója most 7 korona, a szalonnáé ugyancsak. Egy pár idei csirke ára valaha 1 koroua 40 fillér volt. ma 7 korona. Egy pár idei liba 10 korona. A tojás most darabonként 12 fillér, de volt már 18 is. A tej is drágább pár fillérrel és megtizethetet len a zöldség, amelyet azelőtt csaknem ingyen vesztegettek a parasztasszonyok. Egy olyan köaépszeiü telién, amely hajdan 300 korona volt, 1200—1400 koronába kerül. A kövér disznó darabja 4—5—000 korona, pedig még 1914-ben 120 koronáért lehetett kapni. Jó pár lovat nem lehet veuni 2000 korouáu alól. Egy ökör, egy bika mind kétszerannyiba körül, mint régen. A község állatállományának 30 százalékát rekvirálták a háború elején. Es ez a mennyiség nem lett volna nehezen nélkülözhető. De a gazdák közül sok eladott lábas jószágot, mert csábították a már régen is uagy árak és ezt a hiányt érzik és hogy most jóvá akarja tenni hibáját a paraazt, talán ennek is betndható részben az árak euormis magassága. Egy zsák, amelyben búzát, zabot, komlót, lisztet vagy akármi mást raknak el, még az ócska is 6— S korona, míg régen csak 1 korona volt. Egy rendes lószerszám most 4- öOO korona, azelőtt 120-ért is lehetett kapui. Amint látjuk a falusi állapotok is csak olyanok, mint a városiak, sőt mint a budapestiek. Igaz azoubau az, hogy tahin köunyebben lehet ezt elviselni, sőt jó ez a parasztnak. Mert a parasztnak a tyúkja ugyanúgy adja a gazdájának a drága tojást, mint azelőtt az olcsót és a drága búza, kukorica, bab, krumpli bőven kifizeti azt, amivel a cukor meg a kávé többe kerül. Aki pedig zsellér, akinek jószága, földje nincs, az sokkal több fizetséget kap, mint régen. A munkabérek 100 peroenttel uöttek, a dolog értéke sokkal nagyobb lett. Békében 10 korona volt egy hold föld fölszántásának dija ezen a vidéken, ma 40 koronába kerül ugyanez a munka. Ezek a viszonyuk magyarázzák meg. hogy tud a paraszt most bankópénzt gyűjteni, ilyen időkben, amikor 30 korona egy pár bocskor és a gépolaj annyit ér mint a tokaji bor. Pedig gyűjtenek, akinek teher vau a földjén fizeti most, hadikölcsönt jegyez, kamatra ad, vagy csak ugy rakja a bankót gyümölcs nélkül vakon a ládafiába.