Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916

1916-04-30

PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkasztöség éa kiadóhivatal: Qoldberg Gyula papirkereske lése, Kó-tér 20-ik szám. Telefon 1X2 szám FcleNís szorkesztQ él lzptulajdonos: Ci OL ÜBE KG GYULA KI5Uzetéaek éa hirdetéai dijak a lap kiadóhivataléhoz küldendők. A lap ira : egész évre 11! kor., félévre 6 k., negyedévre I Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Egyes szám éra 30 Uli. Kenyérkereset * a háború után. >iem tudhatjuk még, hogy a mostani meg­semmisítő háború súlya meddig tog még a vi­lágra nehezedni, mégis már előtérbe lépnek azok a kérdések, melyek a békés állapotok visszatérésére vonatkoznak. A háború által köz­vetve és közvetlenül okozott pusztításokat jóvá kell tenni. Talán egész nemzedéknek a munkája fog kelleni az újraépítéshez, mely minden erőnk­nek a legvégsőkig való megfeszítését fogja kí­vánni. Azok az energiák, melyeket a háború vál­tott ki, ugy közvetlenül a frontok hősies harcai­ban, mint az ezek mögött levő területek csendes, fáradhatatlan munkájában, a békében fognak teljesen érvényesülni. A háború tapasztalatait fel fogjuk tudni használni, sőt kénytelenek leszünk felhasználni, ha meg akarunk majd felelni a ránk háruló feladatoknak. Az a sok millió férfi, akit a háború a frontra vetett, vagy a front mögötti területeken foglalkoztatott a hadviselés szolgálatában, mind vissza fog özönleni s fel, fogja keresni munkahelyeit, amennyire a sebesü-' lések, betegségek és a munkaképesség elvesztése engedni fogja. Aránylag könnyen és egyszerűen fog «z ' menni a mezőgazdasági foglalkozási' ágakban. A férfimunka gyorsan meg fogja ott találni a helyét és a mezőgazdaság hatalmas tevékeny­ségében a csökkent munkaerő is megfelelően érvényesülni fog. Kívánatos lenne, ha falusi vi­dékekről származó, de különleges kézműves, vagy ipari munkára ki nem képzett munkaerők újból a mezőgazdasági tevékenység körében találnának helyet. Itt nagy szerepet játszik a „katonaott­honok" kérdése, mely intézmények nemcsak arra szolgálnának, — mint azt tévesen hiszik — hogy a hadi rokkautakuak ezáltal lakó- és munkahelyet teremtsenek, hanem, hogy mindenekelőtt kis­gazdák telepépitése által női ós gyermekmunka, mely a háború alatt a mezőgazdasági üzemben annyira szükséges volt, vissza fog térui termé­szetes hatarai közé. Az emberi munkával nem' szabad rablógazdálkodást üzui a háború alatt,! ha azt akarjuk, hogy az erősen megviselt nemzeti erő hamarosan felújuljon. Nehezebb még a kérdés a városi foglalko­zásoknál, a kézműves és ipari tevékenységnél. A tanult munkást, bárha csökkent munkaképesség­gel fog is visszatérni, ugy a régi, mint bármely uj munkahelyen örömmel fogják látni. Az {üze­mek, saját szükségletüktől kényszerítve és se­gítve azon nagy találékonyság által, melyet éppen a háborúnak köszönhetünk, olyan munka­módokat és eszközöket fognak találni, melyek a' háború által megviselt munkásoknak a munka ; .-..Uta .... menetébe való beilleszkedését meg fogják könnyíteni. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy minden katouáuk, még a tanulatlan mun­kás is, ha hazatér a háborúból, tog munkát és keresetet találni. Mindenesetre tog egy verseny­társsal találkozni, melyet a háború kényszere avatott beke munkásának tartalékosává ; a növel, söt nem ritka esetben a saját asszonyával. A női munka területe a háboiu alatt nagyon ki­bővült. Ha a nő ma a műhelyben és a forga­lomban nehéz férfimunkát végez, az csak kivé­telesen történik és meg fog szűnni a háború után, vagy legalább is csak ott fog megmaradni, ahol a férfimunkás még mindig- hiányozni fog. A háború nagyon elösegitette a női munkának az otthouou kivül való érvényesülését, de vég­letekig ez nem lehet. Amint a városban dolgozó mezőgazdasági munkásnak kiadják a jelszót: „vissza a földhöz", ugy fogják a nőknek kiadui a jelszót: „vissza az otthonmunkához". Ezt az a körülmény is követeli, hogy a nő a nagyon ne­héz munkától meg legyen védve, mert nagy gon­dot kell fordítani a népesség szaporodására, hogy a háború vesztességei kipótolhatok legyenek. Anyavódelem, anyaság esetére va!ó biztositás, csecsemőgondozás, az állam beavatkozása a gyer­meknevelésbe és az ifjúság gondozásába, a szo­ciálpolitika törvéuyhozás folytatása, mind olyan leiadatok, melyek a háború után megoldásra vár­nak s melyeknek a női- és gyermekmunka sza­bályozásában nagy szerepük lesz. Az ipari és kereskedelmi üzemekben ós r."Iákban a tulajdonos jóakarata és belátása pó­tolta a törvénynek elégtelen előrelátását. Szabály­iént, kellene megállapítani, hogy a bevonult al­kalmazottaknak helyeik fenutartassanak. Ausz­triában is olyan rendelkezéseket kelleue életbe­éptetni, mint Magyarországban, ahol kimondták, íogy a hadbavonulás ténye az alkalmazotti vi­szonyt uem szünteti meg, csak felfüggeszti a bábom tartamára, melyuek befejezése után az ismét hatályos lesz. Ahol a háborúból visszatérő férfi női ver­senytárssal találkozik, ott annak a nőnek ki fog kelleni térni előle. De különben is sokkal nagyobb reményeket fűztek a női munkához, mint amely jogosult lett volna. A kereskedelmi iskolák, gyors­író- és gépiró-tanfolyamok a nők ezreit képezik ki a háború alatt, akik a háború után bizonyára mába fognak alkalmazást keresni. A női munka­erő-fölöslegnek mnukabér-leszoritási célokra való felhasználása ellen minden erővel küzdeni kell. Mindenesetre be fogja a nőimnnka tölteni azokat i réseket, melyeket a háború a férfimunkaeröu ütött. Állami és más hivatalos állásokban, ahol szolgálati pragmatika van, egysze ü az alkalma­zónak helyzete. Visszatérnek helyünre, mely rangjukkal és fisetésükkel együtt fentartatott szá­mukra. A közszolgálatban a nőket csak kezelői szakokban alkalmazták, egyébként a csökkent munkaerő nagyobb munkát végzett. Ez a tény igen megfontolandó a közigazgatás reformjának szempontjából, melyuél a vezető eszmének annak kell lenni: kevesebb, de jobban megfizetett hiva­talnok. Az a sok egyén, aki uj közszolgálati ál­lásokra vár, alig fog helyet kapni. A technikai­Ing képzett egyének nem maradnak állás nélkül mert a háború által elpusztított értékek újrate­remtésének nagy szükség lesz rájuk. A tanítói hivatás terén szükség lesz uj munkaerőkre, mert itt. a haboru nagy pusztítást vitt véghez. Orvosokra szintén szükség lesz. Annál kevésbé jogászokra, mert a jogi képzettségű közszolgá­latra levő egyének, mint nélkülözhetetlenek ke­vésbé voltak kitéve a veszélynek ós számuk alig apadt meg. A fiatal tiszteknek és tisztjelölteknek nyitva lesz az ut tényleges szolgálatba lépni át a háború után, ami által valószínűleg szintén az iskolázott elemnek egy része fog levezetést nyerni. Az iskolák reformja elengedhetetlen. Gyors kürutamon - irja továbbá a szerzíi — mái; a közép és kisebb iparüzemek tulajdo­nosainál akarok megállani. Sok esetben az asz­izony vezette tovább a munkát. Sokszor megállt iz üzem. Az üzletfelek máshová mentek; a haza­érő iparosnak elölről mindent kezdeni. Hitellel való segítésnek kell munkába lépnie. Erre előre fel kell készülni. Rokkant iparosok segítségére már most is szükség volna. Az annyira óhajtott béke talán gyorsabban fog bekövetkezni, mint hinni merjük. Ne lepjen meg bennünket, hanem találjon felkészülve azon munkákra. inelyek«t hozni fog. Tartós, biztos uéke után vágyunk s ezér. — fejezi be cikkét — messzelátó, pontosan átgondolt gondoskodásnak kell lenni annak, mellyel katonáinknak tartozunk. A rossz leány, meg a jó leány. Irta: Sas Kde. — Ki van itt? — kérdezte az énekesnő a szobalányától. Jól értetted a nevét? Jól értettem. Bán Böske kisasszouy. Bocsásd be hamar! Az énekesnő [fölugrott az ágyból, amely­jen déli tizenkét óra tájt heverészett: — Bözsikém, édes kis Bözsikém . . . Össze vissza ölelgette, csókolgatta nem tudott betelni a kis lánnyal, aki elfogódottan zavarodottan lépett a szobába. — No de hát gyere beljebb. No, de hát ülj le. Tedd magad kényelembe. Böszikém kis Bözsikém. Magával vonta a szőnyeges, puha fészekbe, a hófehér medve bőrrel leterített hencserre a leáuyt, a testvérét, aki tétován, idegenkedve né­zett itt körül az ezerféle csecsebecsével, tarka­barka, többé kevésbbé értékes ajándékokkal meg­zsutolt szobában. — De hát hogy jössz ide, Bözsi? Hogy csöppensz ilyen egyszerre ide ? Izé . . . mamáék­kai jöttél P A leány vontatottan felelt: — Igen. A mamáek leijöttek egy kicsit Pestre. Látogatóba a rokonokhoz. Meg egyet­mást bevásárolni. — S azt nem tudják, hogy te eljöttél hoz­zám ugyebár? Te ngy szöktél ide — a te rossz, elvetemedett nénédhez ? A huga tekintetét .kereste, mikor ezt mondotta: meghatottan, gyöngéden, hálásan nézett rá. Söt talán egy ici-pici, alig észrevehető könycsöppecske is megjelent a szép szemei szög­letében. A huga pedig e szavakra egyszerre el­sírta magát és odavetette magát a nénje keblére. • - No, de Bözsi! Hát mi lelt? Mi bajod? Olyan kétségbeesve sirsz? Valóban : Bözsi egyre jobbau sirt. Es egyre szorosabbau bujt a nénje mellére. — O én nagyon szerencsétlen vagyok Mál­csikám. Nagyon szerencsétlenül jártam. Te azt mondod, hogy rossz elvetemedett teremtés vagy, Es most én is — én is . .. Málcsi meglepetésében uem tudta : sirjon-e, vagy nevessen ? Kacagjon gunyosau, diadalmasan, — Te is? . .. Te is? . . . Elbuktál? Ugy jártál, mint én? Vagy még rosszabbul? — Még rosszabbul, Málcsi. Még rosszabbul — Ugy. Igen. Eugen elűzött mamától « vérem. Elszöktem a szeretőmmel, azzal a színész, szel, azzal a semmirekelövel, akinél azóta si szerettem senkit, amióta elpusztult. Agyon itti magát. Azaz hogy azóta voltaképen senkit sen szerettem .. . ágyszerüen erre az életre advát

Next

/
Thumbnails
Contents