Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916
1916-03-26
Pápai Lapok 1910. március 26. kés drótból egy-két nap alatt bevehetetlenebb várat készíteni, mint — az esetleg éveken sót évtizedeken át súlyos ködarabokból, vasból, cementből, téglából épített kővár. Nagy szerep jutott a drótsóvényok mellett az aknáknak is. Ezeken kivül a világháború ínég egy csomó uj találmányát is eredményesen érvényesítik a galíciai harcoknál. Ahol lehet, ott a géppuska és az egyébb védállások falait cementből építik. Ha a terep és a talaj megengedi, ugy vasbeton szobácskákat épiteuek a lövészárkok egyes részein, mely kitűnő védelem minden fegyver ellen. Jól elmaszkirozott ablakokból nyúlnak ki a fegyverek csövei. Van a Strypa közelében az egyik csapatnál egy fiatal honvéd hadnagy, ki csak tavaly került ki a Luclovikából. Tizenkilenc éves és oly alacsony növésű, hogy békében aligha lehetett volna katona. Ez a kis hadnagyocska olyan művészi tökélyre vitte a vasbeton építkezéseket, hogy legmagasabb elismerést kapott és dacára íiatal korának, felterjesztették előléptetésre is. A hadvezetőségüuk néhány kilométernyire a fronttól, cement és betonkészitő gyárakat építtetett saját haszuálatára, azzal a gondolattal, hogy a háború után átadja a polgári vezetőségnek. Galíciában minden rendben van és, ha a hadvezetőség ott hagyja a „szépséghibát" a muszkák kezében, ugy bizonyosan van rá oka és ne fájjon nekünk sem a fejünk érte. nem igen tud a fejével gondolkodui, csak ka huncutságról van szó. 11 meni a szive! az elkalandozik messzi, hazai tájakra ' Kn meg a napi i/.galmak után aludni ia szeretnék. De nem tudok. Lelkem Resonanzboden ja még rezeg ós sajog a napi impressióktól. Előbb a nagy fárasztó mars, azután kúszás, kigyó szénien, hason, rettegés az előre küldött harczi járőrök életéért — nem csuda, mert mindig a legügyesebb és legelszántabb embereim életét kellett koczkáztatui — azután lassú ágyuharcz, később beleszól a géppuska, végül a roham, extázis, ez is superluth nsban. Igy hát nem megy I az alvás olyan könny, n és a tábori tüzeknek 'élénk és változatos virágai kötik le figyelmemet. 'És újra felteszem a kér lest: Honnan szerezték a bakáim a fát? Kérdezni emiatt fgyiket másikat, meddő j kísérlet: a Péter hozta, de az most lement vizért, a Pál hozta, azt meg elküldte a hadnagy úr jeI leütéssel a szomszéd szazadhoz. Mindig az szerzett, aki nincs jelen. Da hát jó emberek, mit szólnátok ti, ha most. Bem mi voluáuk szerb vagy cernagóc földön, hanem azok lennének a mi : földünkön és a Péter nieg a Pál házának keriI tését ők bontanák meg és tüzelnék tel? E kérdésre biztosan nevetnének a vastag bajusz állatt és még a pipát sem vennék ki a szájukból. Hát teljesen kifogyott ezen emberekből az enyém, tied, övé fogalmának a tudata? Amit otthon a kis kátéval együtt csepegtettek, a vastag koponyába, mikor a koponyákat apró csizmák vitték j falusi fehérre meszelt iskolákba? Mikor később megismerték a falusi biró és jegyző, a városi szolgabíró és a portyázó csendőrök által képviselt rend- és jog-védő hatalmat? Fogalmak, melyeket elfelejtet velünk a háború, melynek iparát űzzük. Hol van az enyém vége és az övé kezdete? Egy haragos tekintet, egy véletlen a vállról levett puska és az idegen orszégbeli védtelen asszony merényletnek véli. Ueczézett kakasát nevetségesen olcsóu, .ingyen is adja, csak öt, a védtelen nőt, gyermekeit ne bántsa a „svába". Es a svába nem bánt csak .szerez". Es ez csak egy kis retazio a fáradságért, a küzdelemért, az otthoni nélkülözéséért. Parasztos a formája, de ö nem érzi magát hivatottnak, hogy megvédje az idegen asszonyt. Nem bántja, de uem is védi. Mert hát én urain Istenem, ki védi meg a bakát? A ki marokra J fogva a puskát, ádáz dühét, szeretné rábocsátani az ellenségre! Oh az uem ember, az nem testvér az — ellenség! Mily boldog az, ki csak a szivével tud érezni, de gondolkozni nem képes, a ki nem unja elképzelui, hogy jogom van élni, i mert születtem, a ki nem habozik kettérepszteni egy ellenséges koponyát, mert a haza szent eszI menyén kívül, más eszményt nem ismer, és ezen ' eszmény ézését. szeretettel és tépelődés nélkül I szedte magába, mint a tízparancsolatot. Azt a ! parancsolatot is hogy: ne ölj. De ö most nem öl, ö harczol. És erre parancs van. Es az elleu'ség? A szerb? A cernagóc? Persze. Ertem. A baka nem kérdi: van-e neked is családod? I feleség, gyermek, keserves munkáuak összaszott i gyümölcsei, vannak-e nálad, szerb, cernagóc? Te se kérded tőlem, én sem tőled, harczoljunk! A ki bírja marja. Es az állam? Az állam, mely éu vagy nemcsak én, te vagy nem te, ö vagy nem ö egyedül, amely kötelezett megtanulni hogy ne bántsd a másét, a mely megbüntet, ha ölök... most mit mond? Ha a gondolatok hangosak lennének ? Ha a gondolat azt mondaná, meg van torolva a bűn, szenvedtetek és szenvedtünk, a mit az államférfiak megalkotni nem tudnak, a békét megszerezzük mi: dobd oda testvér a puskát, melynek golyóját nekem szántad. I elhagyott apróságom sirva kér honn kenyeret, odadobom én is gyilkoló szerszámaimat a földhöz éa a béke és az emberszerelet géniusz* védelmezzen meg! , . . ohó! hátha színlelsz barátságot ? hátha a kozmopolita emberszeretetet géniu-/.áii.ik szárnyai nem oltalmaznak meg engem és családomat Tábortűz. Az esti szürkületben puskák ropogásába már ágyuszó is vegyült. Azután lassan, lassan csendesedett el a harczi zaj és mire az éjjel jótékony leplét borította arra a földcsapásra, hol mi is harczoltunk,előbb egy kis — talán ép az ágyúzás hozta — szél kerekedett és azután hideg esőcseppek hullottak, mindig nagyobbak és mindig sűrűbben. Még később elállott az eső, kiállítottam az előőrsöket, a figyelőket, különben megmaradt mindenki a helyén, a rajvoualban. Egy pár csákány vágás a köves földben, néhány lapát föld és a domb felém eső oldalának alantabb fekvő helyén kezdték rakni a bakák a pattogó, lobogó, álmodozásra késztető tüzeket, én begönygyöltem jól magara két takaróba, a fejem lelett lejtősen felczövekelödött egy esö ellen védő sátorlap — és kész volt a „Szabad Természet Öléhez" címzett vendégfogadó éjjeli szállása. llámultam a tüzekbe és kémleltem, számítgattam a távolságot, mikor egy-egy szerb puska szólt: „Pu-ku, itt vagyuuk ám, nem szaladtunk el!" Azután eszembe jutott hogy honnan vették a békák a tüzelöfát, mikor, amerre nappal a szem ellátott, sehol egy fa, egy bokor ? A baka. még ha jó öreg népfelkelő is, csak baka marad, nem lop, tudja hogy ezt nem szabad, büntetés jár érte „ki". Fordit egyet a köpönyegén és azt mondja : szereztem. Szerezni szabad és nem kérdi senki: hogyan? kitől ? mi módon P Ellenséges országban pláne nem törődik vele senki. Elvégre a szegény baka kutyagol napokig, eszik, ha a konyha úgy éjféltájban megtalálja a tőle 10-20 kilométernyire elszaladt századot, hát. mit tegyeni „Szerez" lát. melegszik és bániul a tűzbe. Hejh! sok kedves gondolatot, varázsol a obogó láng, a pattogó parázs nieg paraszt szivekbe is! Nem, oh nem az agyba, a magyar baka a to orgyilkos szándékod elöl ? ha te elfelejted a tizpaiancsolat-jt, mely erkölcsi alapja legyen a békének ? ha a felebaráti szeretetet megpecsételő kézszorilásod hitszegés a születése pillanatában? Akkor lépjen fel a csendőr ki puskával jár, mint az igazság jelképezöje, kinek a támogatására, ép az igazság szent nevében, az éu kezembe is puskát nyomtak ? Ott vagyunk, a hol voltunk. Igazság, mely oly végtelen vagy, mint a vágy, mely utáuad sóvárog, hol lebegsz az L'niversumban ? Lesz-e belőled erőszakos embernek való fogalom, vagy megmaradsz-e az ismeretlenség isteni szűzi formájában, tiszt án, mint virágbimbó kelyhében a szirom, miut a végtelenségekben ragyogó csillag, melyet nem hoz közelebb emberi szem számára művésziesen megalkotott teleskop, mint magas begyororara I esett hó, mely — mire ember közelébe érkezne, 'párává, léggé változik és újra felszáll aeterikus 1 magasságokba ? Hisz ha igazság volna, a születés vagy a munka nemessége, ha igazság volna, hogy az életnek van czélja, ha ágazság volna az ember joga a boldogságra, akkor . . . Csitt! nem vagyuuk még emberek. Osaka vágyaink vaunak meg a boldogságra, az élet czéljáuak megismerésére és az igazság elérésére, csak a vágyunk van meg, hogy emberek lehessünk ... de . . . még nem vagyuuk azok ... Pattog a parázs, lobog a láng és hajnalpír dereng a szemközti hegycsúcson, melyre a szomszéd század egy kis része e pillanatban adta le a mai első, ropogó sortüzet. Vajon mii hoz a mai nap?... L. VEGYES HÍREK. — Huszárezredünk kitüntetettjei. • 1 cs. és apostoli királyi felsége legkegyelmesebben elreudelni méltóztatott, hogy a legfelsőbb elismerés tudtul adassék az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásuk elismeréséül: Ott Jenő és dr. Tárczay Rezső tartalékos, gróf Csáky Ödön szolgálaton kivüli viszouybeli és Kerekes Zoltáu népfölkelö föhaduagyokuak, Szentgyorgyi Jabláuczy Ervin és Püukösti Audor tart. hadnagyoknak ; az ellenség előtt teljesített kitűnő szolgálata elismeréséül: Gózony István tart. főhadnagynak; egyúttal legkegyelmesebben adományozni méltóztatott az arany érdemkeresztet a vitézségi érem szalagján : Seedoch Frigyes tart. állatorvosnak, a hadidiszitményes 3. osztályú katonai érdemkeresztet pedig: Lakáts Károly főhadnagynak. — Gróf Lubeinsky János kitüntetése. A király az ellenség elölt tanusitott vitéz és eredméuyteljes magatartása elismeréséül grót Lubieusky János eztedesuek, a pápai in. kir. 7. honvéd huszárezred volt paraucsuokáuak, egy honvéd lovas dandár parancsnokának a hadidiszitményes 3. osztályú Vaskorouareudet adományozta díjmentesen. — Kirendelés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Bencze András állami elemi népiskolai taniíót a Veszprémvármegyei kir. tanfelügyelői hivatalba szolgálattételre rendelte. — A D. K. B. jubileuma. A Dunántúli Közművelődési Egyesület folyó évi május hó 21-én fogja megalakulásának 25 éves jubileumát e gy lia S> gyűlés keretében Veszprémben megünnepelni. Az ünnepély fővédnöke dr. Hornig Károly báró bíboros püspök lesz ós részt vesz az ünnepségen grót Appouyi Albert, Berzeviczy Albert és Rákosi Jenő is. A rendezőség élén dr. Ováry Ferenc orsz. képviselő, dr. Komjáthy László polgármester és dr. Fodor Oszkár kir. tanácsos, a |i. K. E főtitkára állanak. — Haugverseny. A hadi rokkantak és árvák menház egyesülete április hó elsején hangversenyt rendez a Oritf szálloda nagytermében.
