Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916

1916-03-19

PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai i pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Qoldberg Gyula papirkereskedése, Kő-tér 23-ik szám. Telefon 13.3 szám Felelős szerkesztő és luptulajdonos: GOLDBERG GYULA. K.lőllzetégek én hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ara: egész évre 12 kor., félévre (5 k., negyedévre 3. Nyilt-tór soronként 4u nllér. — Kgyes szám ára M tili. Tavasz előtt. (R. I.) Hogy mit rejt az idő méhe magában, azt senki sem tudja. Talán, akik a kormányszékekben ós a vezér­kari irodákban ülnek, azoknak van va­lami sejtésük arról, hogy az elkövetkező hetek mit hozhatnak, talán azoknak több reményük lehet a normális viszonyok helyreállítására, de hogy mi, a nép, a lakosság, nem tuduuk semmit a jövőről, az bizonyos. De nem is baj, ha nem tudunk. Mindnyájan tudjuk, hogy a nagy küz­delem, amelynek részeseivó lettünk, csak a mi diadalunkkal, a mi győzelmünkkel végződhetik, tudjuk, hogy minden nap, minden óra csak közelebb hozhat ben­nünket az ünnepnaphoz, amelyen kivirit újra a vidámság az arcokon, viszont­látás és öröm könnyei fognak ragyogni a szemekben, minden perc csak köze­lebb hozza az áldott és várt békét. Ebben a reményben nézünk az elé az uj időszak elé, amelyet március hoz számunkra. Neusokára a kalendárium hivatalos szava szerint tavasz lesz és a mult tavasz is örömöket, megnyugvá­sokat, biztosítékot hozott számunkra. Átküzdöttük a telet és ezzel ismét a küzdelem helyett a termékeny munka időszaka következett el reánk. A magyar haza az agrárország, és az agrárország életének, megélhetésének, fennmaradásá­nak lehetőségót a tavaszi munka bizto­sítja. Tudjuk nagyon jól, hogy ma miu­den mezőgazdasági munka nehezebb, mint bármikor volt, hiszen a legerősebb, legjobb munkáskezek a haza, a föld védelmében küzdenek messze csatate­reken, de éppen ezért fokozottabb, meg­feszitettebb munkával kell a tavaszi he­teket kihasználni. Emlékezzünk csak vissza a múlt­évre. A mi agrároszáguukban a tejjel­mézzel, búzával folyó Kánaánban már január végén kukoricakenyeret kellett ennünk, mert a termés nem volt jó s mert a terméssel nem gazdálkodtunk elléggé. Most már másnak kell lenni a helyzetnek Az idei tél és az idei tavasz kezdete megmutatta, hogy tud ez az or­szág takarékos lenni, tud beosztani, ha kell és tud eleget termelni, ha erre meg van a megfelető igyekezet. Ne bizzuk el maguukat, hogy a magyarok Istene megsegít benünket, mint ahogy még eddig megsegített, ha­nem dolgozzunk, mindenki a maga hatás­körében, hogy az enteute lagalávalóbb, de egyszersmind leggrandiózusabb hadi­terve, a kiéheztetési terv, továbbra is mondjon csütörtököt ugy, mint ahogy eddig csütörtököt mondott Hatóságaink lassan megtalálták a móáfat annak, hogy megakadályozzák hatósági intézkedésekkel lelketlen uzso­rások és önző emberek spekulációját, azoknak, akik nem árdrágítók és nem liszt és gabona elrejtők, arról kell gou­doskodniok, hogy az ország valóban el legyen látva a jövő évre is gabonával és élelmiszerokkel. Neu tudhatjuk, .senki sem tudja meddig tarthat a háború. Jobb lelni, mint megijedni, mondja a magyar közmondás és itt a félelmet jelképezze az előrelátás, a gondoskodás arról, hogy mindenkinek legyen ennivalója, hogy senki se éhez­zen, akkor az ország ellenálló képessége továbbra is törhetetlen lesz. Mindnyájunk közös érdeke, hogy a tavasz hetei ne múljanak el tétlenül, hauem megfeszitett erővel folyjon a ta­vaszi munka, akkor továbbra is nyugod­tan, öntudattal haladhatunk kitüzütt cé lünk, az áldásos béke felé, amelyet ig;j biztosan el is fogunk érni. A hadsereg és a gazdálkodó nép. Akinek csak némi kis érzéke vat a mezőgazdálkodás iránt, s aki ismer a mezőgazdaság jelentőségét egy bekét mint háborús időben, szinte tágult ke bellel olvastatta Hazay báró honvédéiul miniszternek legutóbb kibocsájtott ren deletét, amelyben azt teszi közismertté hogy a hadvezetőséggel egyetórtésbei mily mértékben fogja a mezőgazdaság munkálatok elvégzésére a katonaságo ott ahol szükséges retidelkozésre bocsáj tani. Ebben a rendeletben valóban h van fektetve az a régóta ismert de vaj ni ritkán hangoztatott elv, hogy • magyal mezőgazdaság Ugye a honvédelem ügye A hon védőinek tehát erkölcsi köteles ségük segítségére jönni a mostoha hely zetbeu levő mezőgazdaságnak. Lényege a rendeletnek az, hogj minden olyau katona, akiuak mezőgazd; hivatása van és nincsen a legszéls< harcoló fronton, a tavaszi és nyári gaz dasági munkák végzésére igényt tártba szabadságra, de oaak ugy, ha önmag, is erkölcsi kötelességének tartja ezt i szabadságidőt kizárólag sajátmaga, falu beli gazdatársai, esetleg más falubcl gazdaemberek földjének megmivelésér fordítani. Azt mondja tehát a minisztei adok embert sőt igásállatot is a föld megmiveléséhez, de föltétlenül szüksé­ges hogy ezek az emberek idejüket a nagy cél elérésére íorditsák. Amelyik katona nem erre fogja felhasználni a szabadságát, azzal majd katonásan el is fognak bánni. Itt vau tehát a rendeletnek sarok­pontja, amely a rendeletnek értékét hi­hetetlenül nagyra tudja emelni. A föld­mivelés céljaira rendelkezésre boesájtott muukáskezeket ugyanis irányítani kell. Ha a honvédelmi miniszternek módja volna minden katona mellé ugy a sza­kasz, mint a századparancsnokát oda­vezényelni, akkor több mint bizonyos, hogy a mezőgazdasági munkák fenn­akadás nélkül folynának és a szabadsá­golt katoua becsülettel el is végezué a maga munkáját, amiből nemcsak önma­gának, de a köznek is nagy haszna vau. Arról vau tehát szó, hogy a "mezőgaz­daság iránt nagy érzéssel biró hadveze­tőség által olyan bőkezűséggel rendel­kezézre bocsájtott munkaerő el ne fecsé­reltessék. S vájjon van-e erre mód ? . . . Van igenis. Egy korábban kibocsájtott kormányrendelet életre hivta a vár­megyei, járási és helyi munkabizottsá­gokat s ezeknek messzemenő jogot adott. Korlátlan beleszólást a mezőgazdasági munkák irányításába. Bizonyos mértékig a gazdatársadaltni szervezeteket is fel­ruházta ezzel a joggal a kormány. Csakis ezen a munkabizottságok utján lehet katonai lovakat, hadifoglyokat kapni, egyszóval a kormány amikor a hadsereg nélkülözhető erejét a mezőgazdaság szolgálatába állította, már eleve számí­tott arra. hogy a munkánál az irányítást a társadalom veszi a kezébe. Most már tehát itt a legfőbb ideje, hogy ezek a bizottságok a kibocsájtott rendelet szel­lemében megkezdjék a munkájukat, nyissák ki I szemüket, s ahol csak egy parányi bevetetlen föld, vagy megmun­kálatlan van ne hagyják azt parlagon. Ukos munkabeosztássi>l arra törekedje­nek hogy minden gazda, de különösen azok, ahol igazán nincs otthonmaradt munkaerő segítséget kapjon. A társada­lom és a hadseregnek ez a közös együtt­működése minden körülmények között meg fogja teremni a maga gyümölcseit. Március 15. Immár másodszor köszöntött ránk március idusa, mióta határainkon megdördültek az ágyuk és megvillantak a fegyverek. Miközben mi itthon fér.y-ü ünaeps 'g*k i'ot*b*U ••leVeniletttik fel a

Next

/
Thumbnails
Contents