Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916

1916-12-24

Pápa, 1916. december 24. 53. szám PAPÁI LAPOK Pápa varos hatóságának és több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. 8z«rks»itös*g cs kiadóhivatal ­Goldberg Ou.la (.apirkeres-e lése, iT. 1 or J.:S-ik síim. Telefon 112 szásn. Fululög »zerkeszt.6 éa laptulajdonns: GOLDBEítG GYULA. I- Ififizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalából kiildendfik. A *p ára: esfész évre II kor., félévre 8 k., negyedévre 3 Nyilt-tér Boronként 4U fillér. — Eiryea szám ára 30 tili. A béke karácsonya. A harmadik háborús karácsony estéje szállt le reánk. Amikor 1914. nyarán kitört a világháború — emlé­kezzünk csak vissza — mindenkiben, laikusban, katonában egyaránt az volt a meggyőződés, hogy háborús kará­csonyunk egyáltalán nem lesz. Tudó­sok ós nem tudósok, polgárok és kato­nák, nép ós előkelőségek, mindenki azt mondta, hogy a világ ezt a rette­netes öldöklést, ezt az irtózatos gazda­sági megfeszítettsóggel járó világhábo­rút nem bírja ki három hónapnál to­vább. Azután eljött az eiső fekete kará­csony, olyan fekete karácsony, a milyen még talán a világtörténelemben nem volt ós a világháború foiyt tovább. El­múlt a tél, a tavasz, a nyár és az ősz, vauk virradt a második háborús kará­csony. Immár beletörődtünk és csak a csodától vártuk a megváltást, csak reméltük, de már nem hittünk, és ime elérkeztünk a harmadik karácsonyhoz. Még néhány héttel ezelőtt azt hit­tük, hogy ez a karácsony éppen olyan fekete lesz, mint az eddigi karácsonyok. Sötét, bús éjszakában fognak kigyulladni a karácsony la láugocskái és nem fogják tudni keresztülvilágítani ezt a rengeteg, irtózatosan szomorú sötétséget. De né­hány nappal ezelőtt, még nincs két hete, a központi hatalmak kormányai olyan karácsonyi ajándékkal lepték meg népeiket, amely karácsonyi ajándék a legpesszimistább, a legbúsabb embere­ket is felvidította egy pillanatra. A köz­ponti hatalmak felajánlották a békét az tuitentenek. Nem akarunk politizálni, mint ahogy szent Karácsony napján csak a régi békés időkben szoktak politikai nyilatkozatok elhangzani. Nem a politikai tényt akarjuk e mai napon megvilágítani és kommentálni, csak a tényt. Hivatalosan, a legmagasabb helyek­ről hangzott el most már a béke szava és mintha a világháború áthatolhatatlan vérszagu sötét éjszakájába valahonnan messziről belepislogna a béke halvány gyertyácskája. Tudjuk, nagyon jól tud­juk, fájdalom, hogy maga az igazi béke, a mindennek a megnyugvása még messze van, de azért mégis a béke karácsonya ez az idői karácsouy. Még fekete karácsony az idei is, de ez a feketeség már nem olyan i vigaeztalatlaD, nem olyan nyomasztó, !ueni olyau sülét, mint az eddigi húbo­'rús karácsonyok feketesége. Tudjuk 'nagyon jól, hogy az enteute vezető­ipolitikusai még mindig hangos szóval j hirdetik letörésünket, de akármit is mondanak, akármit csiuálnak és akár­milyen nyilatkozatokat lesznek a nagy nyilvánosság mögött, a zárt ajtók mö­gött már tanácskozunk és e zárt ajtók mögött már vajúdik a béke. Ma, holnap, egy hét múlva vagy egy félév múlva lesz a béke, azt ter­mészetesen ma még nem lehet tudni. De annyit mái láttunk, hogy a zárt ajtók mögött mindig más történik, mint a nemzet sziue előtt. Erezzük és tudjuk, hogy győzelmeink végül is meghozzák majd nekünk a békét, és ha egyéb vigasztaló tudat nem is fiit ben­nünket, ezen Karáeshny estéjén, ez s tudat elegendő arra, hogy a karácsony fi alatt mosolygósabb arccal álljunk, min eddigi karáosonyjainkon. Az idei karácsony üunepi karácson} lesz sokáig. A béke galambjának els( szárnycsapását halljuk a karácson} haraugszavából és reméljük, hogy a kis galamb nemsokára teljes erővel, teljes frisseséggel fog már repülni. Az idei Karácsonyi ünnepeket nyu­godtabban, örvondezőbb szívvel tölthet jük el mindnyájan. A lövészárkokban is tudják már véreink, hogy míg ők dicsőséggel, halálmegvetéssel harcolnak a végső döntésért, puha párnás ajtók ' mögött készítik már az ő szabadság levelüket. Mindenütt a világon megkondulnak a karácsonyi harangok és mindenütt £ világon az a boldogító tudat tölti meg a sziveket, hogy nincs már messze £ végső szabadulás napja, már közeledik a béke angyalának a diadalmenete, ós a jövő karácsony már mindenesetre r Béke karácsonya lesz. Addig pedig szedjünk, gyűjtsünk erőt a háború hátralevő napjaira óí gyűjtsünk erőt a karácsouy ihletéből £ háború utáni nagy munkára, küzdelemre Egy lelkész levelei a porosz-francia háborúról. 1870. Krisztus hava 2. napján. „Bizonyos, hogy a kedvezményes a miénk, gyarló embereké, de hogy mivé fejlődik a mi munkánk és törekvésünk az egyedül Isten kezé­ben van Napóleonnak figyelmébe ajánlom ezt az igazságot és a porosz király — aki szóban ós írásban ugyancsak dobálódzik Isteu nevével — szintén tanulja meg, milyen nagy az út a kezdettől a végéig, az ember akaratától az Isten akaratáig. A háború kimenetele egyenesen tragikussá és végzetessé fejlődik; mindnyájan akarják a békét; rhxernnt: pax! pax! — és mégsem tud­ják elérni, pedig szükségük vau rá és el is kell emuk. Egy titokzatos, bizalmas kéz a pusztulás véres útjára terel fejedelmeket és népeket . .. A porosz királyhoz és francia kormányhoz hiába könyörgött megiuditó levélben 20.000 asszony, szegény, 20-000 feleség s anya, kik könnyes szomorúsággal virrasztanak gyermekeik bölcsője fölött, azoknak a gyermekeknek a bölcsője fölött, akik egykor majd újra odadobják életü­ket, áldozatául egy eljövendő új háború Moloch­jának. A háború megy a maga véres utján. Del­brück miniszter a német Reichstag megnyitása­kor kénytelen volt beismerni az egész német i nemzet előtt, a porosz király nevében is, hogy ennek a háborúnak a befejezése csak újabb háborúkba fogja sodorni az országot, amelyekben a franciák elkeseredett gyűlölettel fognak a németek ellen küzdeni, amig csak egy tagjukat is mozdítani bírják. A háború megy a maga véres utján .. 1871. március 5.-én. Béke?... Szombaton és vasárnap Thiers Versaillesban a békefeltételekről tárgyalt Bismark­kai és néhány ideiglenes bekepontozatra nézve meg is egyeztek. Álljunk meg egy pillanatra, hogy még egyszer megkondítsuk a történelem harangját! A történelmi fejlődés legfőbb törvényszerűsége az igazságosság. „Ki míut vet, úgy arat," ez a címe a nagy világtöiténelmi színjátékát, amely a századok leforgása alatt szüuteleuül megismét­lődik. Nem vert az Isten bottal és a bűnöst adudig a saját fegyvereivel sújtja, Sajnos mi rövidéletű gyarló emberkék rendesen csak egy egy felvonását vagy csak egyes jeleneteit látjuk ennek a színjátéknak és ilyenkor elégedetlenek vagyunk és zsördölödünk és azt hisszük, hogy a darab rossz, amiért mi nem láttuk a végét. Ebben a legutolsó háborúban azonban mi is megértük legalább egy ilyen tanulságos dráma­részletet — de igazán csak egy részletet — de ennek a iészletuek a cime: Napoleou. Napoleon császár — már t. i III. Napoleou — erőszak­nak köszönhette az emelkedését ; nem kérdezte meg előzőleg az ö kedves, hűséges földijeit, hogy mit szólnak a dologhoz, hauem kartács­Harctéren küzdő szeretteinknek küldjünk MODI ANO-CL UBS PECIALITÉ hüvellyel készített cigarettát, hogy lássák, hogy nekik miudenből a lapdrágábbat, (ügy doboz 70 fill.) tehát a legjobbat is választjuk! Ejy Sc6»3,-ve=»lce sedoxxU való papír (70 lap) «trat IS fillér. XLIII. évfolyam.

Next

/
Thumbnails
Contents