Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916

1916-11-19

PAPAI LAPOK Pápa varos hatóságának es több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott kö -lö- /e. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Goldberg Uvula |>spirkereske lése, Kfi-iex 18-ik szám. Telefon XX3 ixéjaa ololos szerkesztő ét la),tulaj,ionos üOLD

BERG GYULA. Klfifizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivataléból kUldendSk. A lap ira: egész évre 12 kor., félévre 8 k., negyedévre 8. Njilt»tér soronként 40 tili Ar. — Egyes szám éra 30 »11 A tejeskávé. Kürthy Lajos báró az Élelmezési Hivatal új főnöke, alig hogy elfoglalta hivatalát, elsősorban a tejeskávónak üzent hadat. Elsősorban természetes Budapestre vonatkozólag. A tejeskávéban és annak eltiltásában, egyszóval mmdenben, a mi a tejeskávé körül történt ós történik, benne van az egész háború, A tejeskávé valóságos szimbólummá nőtt azóta, hogy az élelmezési diktátor észrevette őt. Nemcsak egyszerűen Budapestet érinti ez a kérdés, bár az élelmezési főnök egyelőre csak Budapesten tiltotta be, hanem az ország összes városi lakosságát. Ma valóságos fordított helyzet állt elő az élelmezés terén. Eddig a háború előtt, a béke idején — mindig az volt a helyzet, hogy boldogok voltak azok, akiket életpályájuk, helyzetük városokba vitt, ott tudtak élni, mert íalun a nagy földek kellős közepében alig lehetett kapni valamit, mindenki a városba járt vásárolni, mert a városban minden volt, mindent meg lehetett venni. Ma viszont az a helyzet — természetesen elsősorban az élelmezés terén — hogy a falu és a vidék lakossága mindenütt el van látva minden élelmiszerrel, mint a városi lakosság. Ennek természetes oka az volt, hogy a gazdagabb néposztály a városokban lakott és a nehéz városi administráció mellett a tehetősebbek mindig inkább hozzájutottak mindenhez, mint a szegények, akik tulajdonképen legjobban rá voltak szorulva és rá vannak szorulva egy komoly és céltudatos rendszerre. Azért üdvözöljük örömmel a budapesti tejeskávé megszorítását, mert ebből már látjuk az irányát az új Közélelmezési Hivatalnak. Nem az elsőrendű szükségleteket igyekszik legelsősorban a minimumra redukálni, hanem a luxust akarja lehetetlenné tenni az igazi, lehetőleg ideális közélelmezés érdekében. Bizonyos, hogy a kávéházi tejeskávé a legelsőrangu luxusok közé tartozik ós akkor, amikor csecsemők, gyermekek ós anyák nem juthatnak tejhez, teljességgel lehetetlenség a kávéházi tejeskávé megengedése, amikor ez a tejeskávé nem a táplálkozást szolgálja, hanem egyszerűen alkalom bizonyos fényűzés vagy szórakozás kiváltására. A tejeskávónak a kávéházakban való korlátozását minden városban be kellene hozni, mert a tej ma elsőrendű élelmicikk, sokkal jobban mint bármikor volt. De ez az első tilalom egyszersmind rámutat arra is, hogy mi volt a hiba eddigi közólelmezósünkben. Eddig az elsőrendű szükségleteknek a magán háztartásokban való fedezését szorították meg, eddig maximálták a zsír-adagokat, a burgonyát, rizst és sok egyéb ilyen cikket, azonban a nyilvános helyeken törtónt fogyasztásokban alig törtónt valami korlátozás. Ennek a rendszernek kell megváltoznia. Nem a kávéházak és vendéglők tönkretételót kívánjuk mi, csak azt a lehetetlen állapotot szeretnők megszüntetve látni, hogy sok ember azért kénytelen vendéglőbe, kávéházba, nyilvános táplálkozó helyekre, - ha szabad ezt a kifejezést használnunk — járni, mert háztartása számára szinte leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik az élelmicikkek beszerzése. Ha a kávéházak, vendéglők fogyasztását megszorítjuk, akkor elérjük azt, hogy a magánháztartások részére mindenesetre több marad. Báró Kürthy Lajos, legelső hírlapi nyilatkozatában innak a uózetének, sőt meggyőződésének adott kifejezést, hogy minden élelmicikkből elegendő mennyiség áll rendelkezésünkre, képtelen állapot tehát, hogy az elegendő mennyiségű élelmiszer ma oly módon legyen felosztva, hogy bizonyos néprétegek egyáltalában ne tudjanak hozzájutni. A tejeskávé csak az első lépés az új rendhez, de ez az első lépés már a legnagyobb bizalommal tölt el bennünket, mert reméljük, hogy a ma valóban nagy szükséget szenvedő városi lakosság, a hivatal révén hozzá fog jutni a megfelelő élelmezéshez. London harmadik háborús éve. A Zeppelin és kémüldösesi mániája ellenére a londoni ember folyvást azt akarja elhitetni, hogy a háború éppenséggel nem zavarja megszokott életmódjában és kedvteléseiben. És a „Business as Usual" lobogója látszólag, még mindig büszkébb az öröm-imádás elődjéről, látszólag, mert aki csak egy pillantást képes vetni a falak mögé, roskadozó épületet lát. Számtalan emberáldozatot, határtalan pénzáldozatot, és még nincs vége. A „nagy offenzíva" teljes erővel dul, de az eredmény: azok az átkozott germánok még mindig szilárdul állnak. Nézzétek mily rosszkedvű a londoni polgár ? Ma kora reggel óta boszankodik. Első gondolata ezeknek az utálatos uj adóknak szól. A helyzet tehát mégsem oly rózsás, ahogy a lapu'- lesük. Ott emelkednek azok a hatalmas modern szállodák, egy vagyont építettek beléjük. Normális időben itt szálltak meg a gazdag amerikaiak és most... az ördög vigye azokat a német buvárhajókat, azelőtt mindenki mulatott rajtuk, must mindenki azokat okolja azért, hagy a hotellek üresen állnak. A sorsüldözött londoni kereskedő sötét gondolatokkal eltelve megy el a nagy reklámtáblák mellett. Hatalmas teher plakátok vérpiros betűkkel ordítanak rá; a régi dal, amelyet már hetek, hónapok óta kell hallgatnia, hogy takarékoskodjék és takarékoskodjék. Egy plakát még azt is meg meri tőle kérdezni. A németeknek akar ön segíteni? És mindja t m< <^adja a kínos válasz is: A németeknek segít. Ön, ha autótaxihan kocsikázik, ha több cselédet tart, mint ameuynyire szüksége vau. Ha több és drágább ruhát varrat, mint amennyi feltétlenül kell, h; übbot eszik és iszik, miut amennyit egészsége I ivetel, ha pazarol a gáz- .1 és villámmal. Ez a háborús plakát vakmerően beleavatkozik a legszemélyesebb dolgokb .. Egy órával korábban kell felkelnie; miért is kellett ezt a nevetséges ujjitást is Angliának utánoznia? És mit is akarnak azok a takarékosságra felszólított plakátok 1 Hiszen már jobban össze nem húzhatja magát. A külvárosból is osak ezért jött be, otthagyva minden kegyelmét. De a külvárosokban olyan horribilis ára van a élelmiszereknek, hogy még a gazdag kereskedő is megérzi. A vásárcsarnok közelében vett tehát lakást, ahol ast hitte, hogy olcsóban lehet mindent beszerezni. De fájdalmasan csalódott, mert a felesége maga nem jár a vásárcsarnokba, rábízta azt a cselédre. Most azonban Londonban fehér holló a jó és megbízható oseléd és nem ehet őket megfizetni. A ose. bekkel éppen ugy vaunak Londonban, mint a pinoérekkel. ÉH a londoni polgár azon töpren miért is internálták a német, osztrák ét uagyar pinoéreket. Féltek a kémektől. De mott nincs pincér, mert a britt pincérek egyszerűen szemtelenek, persze a britt nem való szolga-szerepre. Mondják ők. fist mindig a gyűlölt és megvetett külföldiek látták el. És megáll a londoni polgár kedvenc varrietéje előtt, ahol rrr'nden est« arról énekel egy ünnepelt művész, hogy a nagy offenzíva, amely Harctéren kflzdfl szeretteinknek kuldiflnk MODIANO-CLUBSPECIALITÉ Hüvede, készített cigarettát, hogy lássák, hogy nekik mindenből a legdrágábbat, (egy doboz 70 fillér) tehát a legjobb

at is választjuk! Eíy köD

r"<>** sodorni & paptr (70 lap) irs 12 fillér.