Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916
1916-11-12
hogy a mieinket kicsalogassák jól védett állásaikból. A szakállas fej villámgyorsai- fedezékbe ugrik vissza. A kadét balkezében revolvert szorongat, jobbjában egy kézigránát és halkan utasításokat ad embereinek. Az őrmester ujabb gránátot hajit el, amely a drótsövéuyben felrobban. Nagyon messze vannak! Most már fegyvergránátokat lőnek ki a mieink, a gránátok az oroszok közt robbannak föl és az egyik orosz vitustáucot jár a földön. A szakállas fej újra látható és vad kétségbeeséssel felemeli balkarját a megadás jeléül. Példáját követik még ketten és nemsokára valamennyi „halott" felugrik és telemeli karjait. A morva katonák csehül rájuk szólnak, az oroszok már ugy teszuek, mintha át akarnának jönni. A kadét és az őrmester azouban figyelmeztetik embereiket, hogy az orosz katonák hátradugett jobb kezükbeu kézigránátot szorongatnak. Az őrmester az egyik katona kezéből kirántja a puskát, megnyomja a ravaszt es uem is céloz. A nugy feketeszakállas orosz áldólug kiterjesztett karjaival a hasra vágódik Nagy ordítás tumad az oroszok közt, nem tudom ki ordított hirtelen kézigránátok füstölögnek, egy darabig keriugeuek az alkokban... egy orosz sem jut állásunkig, kézigránátjaik csak azokat ölték meg, akik elvetették. A gazemberek — morog az őrmester, kézigránátokkal akartak ránk törni. A hadapród elgondolkozik éz aztán csak annyit mond: Csak este temethetjük el őket. Az őrmester megismétli ezt csehül, emberei helyeslően bólogatnak. Végeztek az ellenseggel, gyűlölet nélkül, szánalom nélkül. Két cseh katona szalutálva megáll a hadapród előtt és kérdez valamit. A hadapród végignéz az előtéren és a szemközti erdő szélén, mielőtt dönt: igen átkutatják a halottakat. Ketten azonnal kimásznak az árokból és a drótsövényeu át odameuek az elesett oroszokhoz és átkutatják kenyérzsákjukat. Odaát az erdőből néhány lövés dörren, hogy elriasszák őket. De a két katona nem törődik vele és nemsokára két puskával térnek vissza, drótvágókkal ellátott puskákkal. A másik egy nagy ollót nyújt át a hadapi ódnak a hódolat jeléül. Aztán leül az árok lépcsőjére és gyönyörködve nézegeti azt a három szem cukrot, amelyet zsákmányul ejtett. ZllOiilI — Vaskereszttel kitüntetett tanító. A német császár Pados Antal pápai rk. tanítót, aki a 20. honv. gy. e. 3. zászlóaljában szolgál mint Őrmester, a vaskereszttel tüntette ki. — Kitüntetés. 0 cs. és apostoli királyi Felsége által felhatalmazott parancsnokság az I. oszt. ezüst vitézségi érmet adományozta Flasch József, és Tausziuger Ferenc m. kir. 7 honvéd huszárezredbelí huszároknak; a 11. oszt. ezüst vitézségi érmet Bencze György, Német Piusz, Végi József huszároknak és Varga István tizedesnek u. e. ezredben; a btonz vitézségi érmet Fleschmauu Simon, Káuitz Mihály, Mészáros György és Szabó Lőrinc tizedeseknek, továbbá Jó János, Szele Gyula és Bernát András huszároknak u. e. huszárezredbeu. — Kik fognak árusítani városi cukrot P A közélelmezési bizottság határozata szerint a város részére érkező 2 waggon cukor a következőkép lesz a kereskedők közt szétosztva: 10 kereskedő kap egyenként 10 métermázsát; ezek . Koréin Vilmos, Kohn Mór fiai, Kohn Adolf.' Oswald János, Toch József, Grtinbaum Saum, Ker. fogy. szövetkezet, Pollák Rudolf, Steiner Ferenc ós Viz Ferenc. Nyolc kereskedő kap egyenként 3 q-t: Bülitz Géza, Geböck Ernő, Grosz Béla, Kn-msier József, Klein Ignác fia, Koritschóner Vilmos, Kövesi Károly és Wohlrab Gyula. 17 szatócs 150 kg-ot, 25 szatócs 50 kg-ot kap egyenként, a még fennmaradó 38 métermázsa cukor a kávéháztulajdonosok cukrászok, kórházak, konviktusi gyógyszertárak közt lesz szétosztva. Az esetleges maradvány tartalékba helyeztetik. — Az önképző leányegyesület mint értesültünk december hó első napjaiban nagyszabású előadást rendez. — Eljegyzés. Dr. Pfeifler Izsák, sümegi rabbi eljegyezte Hacker Frida kisasszonyt Szombathelyről. (Minden külön értesítés helyett.) — A városi tisztviselők drágasági segélye. Mult számunkban megírtuk, hogy a városi képviselőtestület a legutóbb közgyűlésen a városi alkalmazottak részére 35%-os drágasági segélyt szavazott meg és elrendelte a segélynek az alkalmazottak részére való előlegezését addig, mig a segélyt a kincstár a város részére kiutalja. E határozat folvtán a városi tanács utasítására a városi pénztár a mult héten már ki is fizette a városi nlkalmazottaktiak a november hóra esedékes drágasági segélyt, amelyre azonban igazáu áll a különben már nagyon is elnyűtt hasonlat, hogy az csak egy csöpp a tengerben. — Letétbe helyezett fizetés. Hunkár Sándor mozizongorista még a mnlt év elején hadba vonult. Eleinte felvette katonakorában is fizetését, mult évi október hó óta azouban fizetéséért nem jelentkezett. Minthogy a zong >ristának senki hozzátartozója, ki a fizetést felvehetne, nincs, a városi tanács elhatározta, hogy fizetését egyelőre a letéti pénztárba utalja be. — Az élelmezési irodából. A városi .auáe.s az élelmezési irodai teendők vezetésével i főjegyző felügyelete alatt Kőszegi Jeuö nyug. telekkötiyvvezetőt bízta meg, ki erre teljesen díjtalanul vállalkozván, a tanács neki előre is köszönetet szavazott. — Ezüst koszorú Gyurátz püspüknek. Azon evang. lelkészek, akik külömbözö idökbeu Gyurátz Ferenc püspök mellett teljesítettek egyházi szolgálatot, hogy a volt érdemes főpásztor iránt érzett szeretetüknek kifejezést adjanak, 38 levelű ezüstkoszorut készíttetnek, melynek minden egyes levelén egy-egy lelkész ueve szerepel. A díszes koszorút Payr Sándor soproni theo], akad. tanár fogja átnyújtani a püspöknek. — A városi női kórházat a hadvezetőség katonai kórház céljaira ismét igénybe vette, miért bt a városi tanács felhívta a városi főorvost, hogy a tüdőbeteg-gondozó intézet részére más helyiséget keressen. Erre ugyau egyelőre nem lesz szükség, mert tudomásunk szerint a dispensaire működését a háború kitörésekor megszüntetvén, azóta sem kezdte meg. — Az államvasutak igazgatósága az 1910. óv június havában Pápára szállított áruk után 1145 K 84 fillér vasuü vámot küldött a városi pénztárnak, melyet a városi tanács a vasúti vámpénztárba utalt be. — Megérkezett a városi szilva. A város által rendelt egy waggon szilva megérkezett. A közélelmezési bizottság a szilva árát azok számára, akik legalább egy ládával vásárolnak kilogrammonként 2 K 80 till-ben, a kicsinyben való eladási árak pedig 3 K 20 fillérben állapította meg. A város csak ládaszámra fog eladni szilvát, a kicsinyben való elárusítást a helybeli kereskedőkre bizza. — A cukorjegy rendszert a közélet niezési bizottság már teljesen előkészítette, csak az a baj, hogy még cukor nincs. A lisztiroda FILLÉR HYGIENIKU5 SZIVARKAHÜVEiy 1D0B0Z f/fjJHi sWhT^HL ada^LWa *" T * ,:TT1 VED- _ AKÖNVVECSKE SODORNI VALÓ PAPÍR (70 LAP) ARA 12f iLLÉR tása, amint őket csak megacélozta és uj meg uj diadalokra lendítette ellenségeiuk öngyilkos konokságr, azouképp uem lehet fogyatkozás a nemzet szeretetében, hálájában. A magyar sajtó önzetlen áldozatkézsége és a mozgalom szervezetének apparátusa révén készletezni fogjnk az adakozás módjait, folyton tájékoztatni fogjuk az áldozatkész társadalmat, minden útbaigazítást pontosan megadunk. E szózatuukkal csak a kürtjelet kívántuk országgá zendíteni és a magyar nemzetet sérteuök meg, ha nem lenne rendíthetetlen hitünk és reményünk, hogy a szivek százszoros erővel fogják visszhangját venui és e visszhang karácsony éjszakáján büszke vallomást, hódolatot és mélységes szeretetet fog beszélni a véres, havas frontokon, azoknak, akiknek köszönhetjük, hogy senki orv keze többé le nem tépheti karácsonyfánkról a győzelem ajándékát. Ezt ők ajándékozták nekünk, ezért nekik tartozunk. Budapest, 1916. november 8. Kirchner, altábornagy, e Az akció központi vezetősége Budapest, V., Akadémia-utca 17. sz. alatt vau. A vezetőség készségesen küld postatakarékpénztári befizető lapokat. Utalványon küldött adományokat, a m. kir. postatakarékpénztárnak Budapest, V., Hold-utca cimzeudők, az utalványszelvéuyeu ezzel a felírással: „A karácsonyi szeretet adoma-! nyok 8880. sz. csekkszámlájára." I A Narajovka mellett. i Az az állás, amely a Horozauka-patakból a Zlota Lipáig húzódott, megváltozott. Irhatok tehát ma róla anélkül, hogy bármit is elárulnék vele az ellenségnek. Búcsúzóban egy négyemeletes létrán még egyszer felmásztam a körisfára, amelynek sürü lombozatú koronájában, tizenöt méternyire a földtől, a megfigyelő fészkelte be magát. A körisla udvarház gyümölcsös és fasor közt, első pillanatra olyan, mint egy kastély, de komolyan szemügyre véve mégis csak egy egyszerű lengyel parasztház: gerenda és vályog. A falába egy muukásosztag bomba ellen védett fedezéket ásott, mert az ellenség már gránátokat vetett a domb tetejére és repülői fejünk felett keringtek. De hiába kémleltem a dombos vidéken a lövészárkokat, amely ékben honvéd, k, osztrákok, németek, törökök áttörhetetlen ércfalat alkotnak. Az erdőben ásták meg azokat. Jobbról egy erdei ut húzódott a toustobábyi templom torony felé. Ugyanabban az uá yban egy kereszt emelkedett. És most már felismertem a mi erdőnket és az ellenséget és azt a kopár térséget, a hol tegnap voltunk. A védömüveknek nyoma sem látszott, csak a kereszt állott még, tegnap iráuyjelzöje az élökuek, ma emlékeztető a holtakra. Az oroszok eltakarították halottaikat, csak az elvágott drótok közt hevernek még oroszok. Mozdulatlanul fekszenek, a fejük a földbe vájt tekuökböl kaudikál ki, amelyeket maguk ás.ak. A szegény halottak, szólt az őrmester, egész éjjel az esöbeu feküdtek. Embereink oda szeretnének meuui, de az őrmester óva inti őket. Az őrmester már a háború eleje óta a harctéren van, kétszer megsebesült és attól tart, hogy az oroszok ujabb csalafintaságáról vau SZÓ. Kissé csikland <zni akarja előbb a „halottakat". Valamennyien ott állnak az árkok lépcsőin és figyelik az „elesetteket". Az őrmester kézigránátot haj t az oroszok felé. Ebben a pillanat bau az egyik orosz katona felemeli feketeszakállas fejét. A ködben nem mertek jönni és halottaknak tetettk magukat,
