Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916
1916-10-29
PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának es több pápai B pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség es kiadóhivatal : Qcldberg Ovula p.ipirkeroalici lése, Kü-tér -'•'••ik szám. Telefon 1X2 s:am Ki'lcl's szerkesztó" ét laptulajdonos: GOLDBERG GYULA tCIStizetések éa hirdetési dijak a lap kiadóhivatalából kiildendSk. A lap ara: egész évre 12 kor., félévre 6 k., negyedAvr« B, Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Kgyes szaru ara 30 flll. Halottak napján. Ne restelkedjetek sírni: a könybalzsam a fájdalomra. A köny mely szemetekben csillog, a lélekből fakad; sírni csak a lélekkel bíró ember tud. Sírjatok! Sírjatok, hogy enyhet leljetek bánatosokra, hogy beheggedjen a gyász ütötte seb és megnyugodjatok ^a változtathatatlanba. A fájdolom szentélyébe, az örök béke hónába kik ma zarándokoltok: ne felejtsétek, hogy azon a békességes, nyugodalmas birodalmon is az az Úr, aki véghetetlen könyörületességgel őrködik elevenekre és holtakra. Benépesedett a holtak országa. Csak most tudjuk zokogva megbecsülni, mit vittek magukkal a néma földbe azok, kiken szívünk melegével csügtünk. Csak egyet uem vesztettünk: azt, amit útra adtunk nekik, amikor elköltöztek — érzelmeink gazdagságát, mely nem hogy megapadt, hanem hatalmasan gyarapodott. S nemcsak a szeretet öregbítette érzelmeink bőségét, fokozta azt az a lélekemelő tudat, hogy akiket elragadott tőlünk a halál — hősök ők, kik édesmindnyájuukért adták oda idő előtt életüket. Az embernek itt e földön nincs becsesebb kincse az életnél. De miből áll ez a legdrágább kincs? Soha ne feledd, óh ember, hogy életed minden napja együttvéve sem tesz többet egy napnál. Szép, mint a hasadó hajnal, ifjúságod korszaka, mikor lelkedet az élet öröme édes mámorral tölti be; a természet pedig, mint a csábító kedves, szüntelen ezt suttogja szivednek: Élvezz! De az idő nem vár és nem kérd. A nap egyre feljebb emelkedik és éveid száma folyvást növekszik, A forró dél izzasztó melegén nehéz verejtékek szivárognak fel homlokod barázdáiból; mert a férfikor gondjai és fáradalmai beköszöntöttek. És a kötelesség azt parancsolja, hogy munkálkodjál. Eljő az est is, kedves ugyan, de mindinkább elhomályosodó, hűvös szürkületével. A gyenge ós kedvetlen aggkornak azt mondja a sors: Légy türelmes. Eljő az éjszaka is:, mely pihenést készít a sírnak hideg ágyán, tí amikor álomra hajtod fejedet a föld ölében, megszóllal a vallás égi angyala koporsód felett hogy: Remélj! Mert az éjszaka után ismét nappal követk^ziki^^jiagy, a soha le nem alkonybtMtSwíp, mely tündöklőbben világít annak, ki szent ideálokért hullatta vérét. Hősök, akik ott nyugoaztok a rideghideg földben, ha reátok gondolunk, a mélységes fájdalom érzetét büszkeség nemesíti. S mialatt künn a harcmezőn a gyűlölség ördögétől elkábított ellenség dühe ül irtózatos orgiákat, kérdezzük: vájjon, Istenünk, a szeretet Istene, aki az érzéketlen csillagokat a delej csodás erejével tartja össze, Istenünk, ki az egész világon bolyongó lényeket az egymás iránti barátság és szeretet érzelmével ajándékozta meg, sőt ezt az egyetértést a természet törvényévé tette, — ez az Istenünk teheti-e, hogy ti a síron túl barátság ós szeretet nélkül legyetek. Siratunk benneteket! De belenyugodva a Mindenható akaratába bizunk ígéretében, mely a temetők kapuit ékesíti: Feltámadunk! Az ipari áruk maximálása. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület az elmúlt héten felterjesztést intézett a kormányhoz, amelyben azt kérte, hogy ugyanúgy, ahogy a mezőgazdasági termékeket maximálják, ugyanúgy járjanak el az ipari termékekkel szemben. Az ipari termékek ára épp olyan- hallatlanul, sőt talán még uagyobb arányokban felszökött, mint a mezőgazdasági terményeké, és ezeket az ipari áiukat olyan nyugodtan, olyan büntetlenül lehet drágítani, ahogy épp az iparosoknak tetszik. Ha a maximálás az ipari árukra is kiterjedne, sokkal konszolidáltabb viszonyokra volna kilátás. Nem találjuk ugyan igaznak és jogosnak az Omge panaszát aziránt, hogy a mezőgazdasági termékek valami túlságos mérsékelten volnának maximálva, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a mezőgazdák nagy általánosságban meg vanuak elégedve azzal, amit a háború alatt keresni tudnak, azonban ennek dacára rendkívül helyesnek tartanok az ipari cikkek maximálását. Ha csak az elsőrendű életszükséglet! cikkeket, tehát ruházkodás, lakás és táplálkozás szempontjából szükséges iparcikkeket maximálnák, ezzel már igen nagy lépéssel közelebb jutnánk ahhoz a fantasztikusnak látszó vaiamihez, amit megélhetésnek neveznek. Ma valóban az a helyzet, hogy a legnagyobb nehézségek árán sem lehet megélni, mert hiszen akármennyit kerea az ember, azok a követelméuyek, amelyeket aa élet — minél magasabb állású valaki — vele szemben tesz, megjelenés, ruházkodás, táplálkozás, lakás és egyebek tekintetében, soha sem iedezhetők a keresetből. Ma az a helyaet, hogy a legjobban kereső embereknek is nagyon erősen meg kell nézniök a garast, mielőtt egy gallért, vagy egy pár harisnyát vesznek. Ennek ma meg kell szűnnie. Főleg azonban az ármaximálás előtt a készletek összeírásának kell megtörténnie. Meg vagyunk győződve róla, hogy a késztetek összeirása alkalmával az ipari cikkekben olyan bőséget találna a kormány, amilyen bőségre uincs is ma elkészülve és meg vagyunk győződve róla, hogy igen sok helyen találnának olyan készleteket, amelyeknek eredeti számlája még a háború legelejéről kelt és amelyek teljesen jogosulatlanul nagy, háborús haszonhoz juttatnak egyes kereskedőket és gyárosokat. Ez a helyzet nem tarthat igy tovább az ipari cikkekkel, mert annyiban igaza van az Omgenek, hogy ugyanakkor, mikor a gazda a háború előtti öt forint helyett valamilyen terményeért tiz forintot kap, de egy cipőért a háború előtti öt foriut helyett harmincat kell fizetnie, niucs egyáltalán meg az egyensúly a gazda bevétele és kiadásai, illetve, a mezőgazdasági termékek árai és az iparcikkek árai között. Meg vagyunk győződve, hogy a kormány komolyan fontolóra togja vtuni ezt a rendkívül jelentős kérdést. Hiszen ma, a huszadik században, már nagyon jól tudjuk, hogy nemcsak az evés és ivás tartozik az elsőrendű szükségletekhez, hanem ugyanolyan szükséglete az embernek a tisztaság és öltözködés, hiszen a társadalmi érintkezés lehetőségét togja végül megakadályozni, hogy elsőrendű szükségletet kielégítő iparcikkekhez is csak a legnagyobb áldozatok árán, sőt később talán már ilyen áldozatok árán sem juthatunk. A helyzet ma az, hogy az iparcikkekkel még nagyobb spekuláció folyik, mint a nyerstermékekkel és élelmezési cikkekkel. Ezt a spekulációt bármily uton-módon meg kell akadályoznia a kormánynak az egész ország népességének érdekében. Visszaemlékezések Romániárél. Egy magyar íöerdőgondnok, aki hosszú ideig élt Romániában írja a következő sorokat: Háromszáz hektár területű erdőnek voltam fögondnoka hosszú évek során át. fcgy gazdag bojáruál voltam alkalmazva. Meglehetősen isHarctéren küzdő szeretteinknek küldjünk MODIANO-CLUBSPECIALITÉ hüvellyel készített cigarettát, hogy lássák, hogy nekik mindenből a legdrágábbat, (egy doboz 70 fillér) tehát a legjobbat is választjuk! B « y ^'^J^J^JJ 11 ™ ÚT
