Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916

1916-10-15

PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Qoldberg Gyula papiikeroske l^se, H'fi-tér 'Jíi-ik szám. Teiefcii 112 szam Felelős szorkeaztO és laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. KlfUizotések éa hirdetéai dijak a lap kiadóhivatalához küldendSk. A lap ára: egész évre || kor., félévre G k., negyedévre 8. Nyilt-t6r soronként 40 Hllér. — ICgyes szám ára 30 üli. A francia pénz. Ugylátszik megkezdődik a kiábrándulás. A írancia kispolgár a kis- tőkés bekötötte már azt a bizonyos legendás harisnyát, amely mindig kinyílott és öntötte a pénzt magából, akkor, a mikor arra az államnak, az országnak szüksége volt. Hervé, a kiváló francia publicista lapjában a Viktoiréban, keserűen és haragosan panaszkodik, hogy a francia polgárok egyáltalában nem sietnek a hadikölcsöu ujabb jegyzésében. A írancia bankok ismét megteszik magukat, de azok, a kis emberek, akik mégis a hadikölcsöu jegyzésének zömét teszik — mint azt a tapasztalat mutálja — az uj frauuia hadikölcsönről alig vesznek tudomást. Hervé nyíltan megírja, hogyha az uj hadikölcsöu jegyzése nem fog sikerülni, ha nem lesz elegendő pénz, akkor a francia kormány kénytelen lesz békét kötni. Már pedig a békekötésnek vagy a békekérésnek az a közvetlen eredménye lenne, hogy a német hadsereg Dél-Franciaországig nyomulna elő. Hervé igy látja a dolgokat, de mi egész természetesen - máskép látjuk. Illetve valószínűleg Hervé is ugy látja, ahogy mi, csak nem mondhatja ki. Mi azt látjuk ebből a kis, de rendkívül fontos jelenségből, amit Hervé cikke nekünk elárul, hogy a kiábrándulás megkezdődött Franciaoiszagban. Ma már látja mindenki Franciaországban, hogy a uagy garral megindított háború, amelyben a német militarizmus letörését ígérték, ha az entente politikusai népeinek, vérre fulladt, és legalább is eredménytelen fog maradui az entente részére. Amit a kormány nem akar belátni, de a mit a népek már éreznek és tudnak, az az a tény, hogy most megindított Somé offenzíva két ólü fegyver, és semmi esetre sem lehet nyereséges müvelet. Mert igaz az, hogy ha a franciák megfeszített energiájukkal elismerésre méltó bátorságukkal és vitézségükkel vissza is szereznek területeket, Franciaország elfoglalt részeiből, sőt mondjuk egész Franciaországot felszabadítják, akkor sem nyertek vele, mert a rettenés csatákban egész Franciaország férfi-lakossága elpusztul. Tudjuk azt, és tudják a francia kispolgárok is, hogy pénz nélkül háborút viselni nem lehel. Kétségtelen, hogy valami ösztönszerű, hangtalan és szótalan megegyezés vi«zi rá a francia kistőkéseket arra, hogy megtagadják a kormánytól a pénzbeli támogatást, a háború folytatására. AZ intelligens francia kispolgárnak lehet akármit mesélni a hangulatkeltő cikkekben, ha ő elolvassa BethmannHollweg beszédét, amelyben állandóan hangoztatja a központi hatalmak békehajlandóságát, abból kiolvassa, hogy j már nem megtámadott Franciaországról van szó, mint a hogy azt hangoztatni szeretnék, hanem arról, hogy a francia államférfiak valóban Anglia rabságában állnak. Angliával együtt a német militarizmus letűnését tűzik céljukul. De a német militarizmussal együtt bennünket is összetörnének. Mi hiába ajánljuk fel a bókét az entente elvakult politikusainak, azok viszik tovább romlóba népeiket, míg azok meg nem állítják őket. Mi nekünk tehát teljes erővel kell tovább küzdenünk, és amint a francia kispolgárok hallgatólag felemelik szavukat, a további támadó gyűlölködő háború ellen, ugy kell nekünk minden erőnkkel kormányaink rendelkezésére állani, amikor valóban létünket védjük és hazánkat védelmezzük. Meg vagyuuk 'győződve róla, hogyha kormányaink l legközelebb a népekhez fordulnak, hogy ja háború dicsőséges befejezésóig való folytatásának anyagi lehetőségét adják jmeg, gondolkodás nélkül meg fogjuk tenni, bebizonyítja a kancellár beszédjével, abékehajlandóságot, de bebizonyítva az ujabb hadikölcsön jegyzésével a tovább küzdésre való készségét. Budapesti történet. A büutetötörvényköuyvnek van még nagyou sok hiánya. íme : z alábbi eset, melynél egy ártatlan emberi élet elpusztulását nem lehet megtorolni: A történet hőse. egv kis 12 éves fiúcska, akinek szülei szintén a háborús milliumosok k•"./..'• tartoznak. A papa kis-szatós, a mama meg hozzáillő szatóesué, akik boldogok voltak, lia egyszer egy héten ehettek hust a régi jó idükben. De a papa szerencsésen spekulált, rizskásái), szappanon ég papiros bakancson és egyszerre csak együtt lett a millioinocska, ha talán nem is egy egész millió, de mindenesetre vagyou. A papa elhatározta, hogy fiát iskoláztatja. Ez a terv tulajdon képen dicséretreméltó. A fiúcska azonban nem bírta a gimnáziumi tanulmányokat, és kérte apját, hogy vegye ki az iskolából és adja valami mesterségre. Az apa mindenáron tudományos embert akart nevelni a fiából „legyeu külömb ember mint az apja

u jelszó alapján és szigorúan kijelentette, hogy agyonveri, ha nem tanul tiszteségesen. Vett is házi-tanítót, nem is egyet, de a fiúcska elbukott és félelmében elbujdosott hazulról. Az egész nyáron nem tudták a szülők, hogy hol van gyermekük. Nem is nagyon törődtek a fin elvesztésével, a vadállatok, hogyha a rokonok és ismerősök nem reklamálták volna a gyermeket. Az apa végre is engedett a nyaggat ásnak és a napilapokban a közismert „Gyere haza minden meg van boesájtva" tartalmú közleményt hirdette. Aa eredmény uem is maradt el. Egy tisztességes vidéki lakatos hozta haza a kis szökevényt. Elmesélte, hogy a fin még a nyár elején tévedt be hozzá s uagyou kérte őt, hogy vegye magához inasnak. Nagyon ügyes és használható gyereknek bizonyult, azért hát sziveseu meg is tartja s/.ülei beleegyezésével. A milliomos szülök hallani sem akartak fiuk elzülléséről. A papa nagyon hamar eltelejtette, hogy nem is igen nagyon régen, még ő | is kettőért árulta az élesztőt. A gyermek ott maradt szüleinél néhány napig, éheztették, s | miután a többszöri erőszakosság és verés sem használt, hogy újra iskolába járjon, elhatározták, hogy beadják egy javító intézetbe. Mielőtt elvitték volna az intézetbe, az apa még egyszer utoljára megverte alaposan a fiát, és ezután elvitte a rettegett javító intézetbe. A fiúcska végleg el volt keseredve a sok veréstől, éheztetéstől, egyáltalában a szülei bánásmódtól. Rövid ideig maradt csak az intézetben, s aztán újra elszökött. Az intézet azonnal értesítette a szülőket, akik nem a gyermeket sajnálták, hanem a család jó hírnevét. Meglásd, mondta a mama a papának, az a kölyök most njra elmegy valahová inasnak, hogy jó hírnevünket tönkre tegye. Két hétig nem kaptak semmi hírt az eltűntről, mig nemrégiben egy vidéki kórház értesítette őket, hogy a fiúcska [súlyos tüdő és mellhártyagyulladá8ban meghalt. Néhány nappal ezelőtt került a kórházba betegen és lerongyolódva állított bo volt gazdájához a lakatoshoz. A derék ember azonnal kórházba küldte a kis beteget, ahol a leggondosabb kezelésnek és ápolásuak sikerült a szerencsétlent az élet számára megtartani. A fiúcska, mig magátiak Harctéren küzdő szeretteinknek küldjünk MODIANO-CLUBSPECIALITÉ hüvellyel