Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916

1916-10-08

PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség ét kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereakedóae, l-ó-tér 23-ik szátn. Telefon 112 szára Felülfis szerkesztő él laptulajdonoi: GOLDBERG GYULA. Klfifiietések ét hirdetési dijak a lap kiadóhivatalehos küldendfik. A lap ira l egész évre 12 kor., félévre 6 k., negyedévre 8. Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Egyes ssim ira 30 üli. ^Hirdetmény. * Közhírré teletik, hogy miután a Magyar Királyi Pénzügyminisztérium ellenőrző közegei a Magy. Kir. Szab. Osztálysorsjáték (XXXVII. sorsjáték) I- osztályára szóló sorsjegyeket felülvizsgálták, azok a főárusítóknak árusítás végett kiadattak. Az I. osztály húzása 1918. október 27. és 28-án tartatik meg. A húzások a Magy. Kir. Lottójövedéki Igazgatóság, mint állami ellenőrző hatóság, és királyi közjegyző jelenlétében, nyilvánosan történnek, a huzási teremben. Sorsjegyek a Magy. Kir. Szab. Osztálysorsjáték valamennyi árusítóinál kaphatók. Budapest, 1916. évi október hó 8-án. Magy. Kir. Szab. Osztálysorsjáték Igazgatósága. Tolnay. Hazay. A tél előtt. A magyar társadalom a háború két esztendeje alatt a legnagyobb vizsgát állotta ki. Oly impozáns egyetértéssel, oly erővel és öntudattal lépett fel és állt helyt minden alkalommal, amikor segítségére, támogatására, jótékonyságára és önfeláldozására volt szükség, hogy szinte alig mertük ezt remélni a háború előtt széthúzó, rendszerint önös érdekeket követő társadalmi osztályoktól. A háború ugy látszik valóban megváltoztatja az emberi gondolkodást, az emberek lelkét és érzéseit, mert különben szinte hihetetlen, megmagyarázhatatlan volna ez a különös együttérzés és együttműködés, amelyet a magyar társadalom a -háborús idők alatt tanúsított, Most azonban nekiindulunk a harmadik háborús télnek. Tudjuk azt, hogy télen minden nyomor sokkal erősebb, mint a nyári évszakokban, tudjuk, hogy azok, akik a társadalom alsó rétegét alkotják télen jutnak valóban nyomorba és télen néznek a legnagyobb nélkülözések elé. De télen, még a középosztályhoz tartozó emberek is rendszerint erősebben érzik a megélhetés nehézségeit, mint a nyári évszakokban, hiszen télen nemcsak a fűtés és a téli ruházat előteremtése okoz nehézségeket, de az élelmicikkek árai is felszöknek, vagy ha — tekintettel a várható szigorú maximálásra — uem fognak felszökni, mindenesetre nehezebben lehet majd hozzájuk jutni. Bizonyos tehát, hogy az idei harmadik háborús tél is rendkivüli nélkülözésekkel fogja sújtani azokat, akik a társadalom segítségére általában rá vannak szorulva. A társadalomnak tehát most ismét össze kell szedni minden erejét, minden gondolatát, minden érzését, én segítségére kell sietni a szűkölködőknek. Szervezett társadalmi akciót kell teremteni ez egyszer nem egy speciális szempontból, mint amilyen például a vak katonák, vagy a rokkantak, vagy az erdélyi menekültek támogatása és segélyezése, hanem általános embefi szempoutból. Lehetővé kell tenni azt, hogy a szegényebb néposztálynak is legyen TTTÍf ennie, legyenek meg a legszükségesebb, elsőrendű szükségletei, legyen megélhetési lehetősége. Az egész ország alapját a dolgozó, kezével kereső munkás és parasztember megélhetése ós munkája képezi. Ha a munkásembert nem tudjuk ellátni azzal, amiie szüksége van, akkor a munkás munkaprodukciójának az értéke és nivója lejjebb száll és ezt feltétlenül az ország érzi meg. Intenzív kézimuukára van most az országnak szüksége, nemcsak a haiidiparban, hanem minden iparágban, hiszen a külföldi importtól el vagyunk zárva és igy ami iparunknak keli fokozottabb mértékben dolgozni, hogy a gazdasági élet folytonossága fennmaradhasson. Ez pedig csak az esetben lehetséges, ha a munkások el vannak látva mindennel a mire szükségük van, ha testi erejük nem csökken, munkaképességük nem fogy. Erre kell gondolni most a tél előtt. Egy egységes országos társadalmi akciónak kellene kialakulni, amely az állam támogatásával nem jótékonysági alapon, hanem a szociális szervezés elvei alapján megszervezi a szegényebb, munkás néposztály ellátását mindennel, ami elsőrendű szükségletnek tekintetik, mert hiszen azt már tudjuk, hogy az ottani front mögötti muuka folytatósága legalább olyan érdeke a hadvezetőségnek és legalább olyan előfeltétele a végső győzelemnek, mint a hadseregnek ellenállása. És a hadseregben is az az elv, hogy az elsőrendű szükségletekkel minél jobban el legyeu látva a hadsereg minden egyes tagja. Tanuljunk meg a hadseregtől, most a tél előtt, amikor legnagyobb szükség lesz rá. Éjszaka Velencében. (A repülőtámadás története) Luigi Barzini a „Corriere dalia Sera" haditudósítója átélte Velencében azt a borzalmas éjszakát, amelyen tizenkét magyar-osztrák repülőgép bombázta a várost. Élményeiről a következőket írja: — Ebben az órában kell jönniökl Már magasan áll a hold Heléna-szigete fölött és a vízre veti sugarait. Ugyanaz aa átlátszó világosság leng az égen, mint Velenoe háztengere tölott; halovány homályba burkolózva, álomszerű nyugalomban ringatódsik Velence. Ebben aa órában kell jönuiök ! A holdfény segítségükre lesz. Feketén emelkednek ki a partok a világos tengerből és könnyű az útat megtalálniok Velenoe felé. Most, amikor a hold a vezető, csaknem naponta jönnek. A legszebb velencei éjszakákon mostanában bombaeső hull. Velence édes, mesés csendjében, az éjszakai nyugság misztikus varázsában, hirtelen felharsan a háború vad lármája. Aggódva, le büszkén és némán figyel az egész város. Tegnap nem voltak itt, de ma bizonnyal eljönnek. A levegő tiszta és nyugodt: a legjobb idő A bombázáshoz. Senkisem tér pihenőre. Itt-ott megkoppan egy lépés A Piazzetta kövezetén. A zárt kávéházak előtt sötét alakok ülik körül az asztalokat és suttogva beszélgetnek. Árnyékszerű sétálók mozognak lombán a Prokurátiái oszlopsora alatt. Üt az óra. Tizenegy. Tegnapelőtt ilyenkor már itt voltak. A hold ma korábban kelt. Már nem tarthat sokáig. A holdféuy-ölelte Márkus templom előtt mozdulatlanul áll két-három nagyobb csoport, mintha ezt a homokzsákok mögé rejtett csodás épületet bámuluák. Talán titkos remegéssel kérdezik, vájjon egy óra multán nem pusztul-e el itt minden, vájjon nem utoljára jártatják-e szemüket ezen a pompán, amely már taláu halálra van szánva. Az ólomtetőkön a kupolák és az ablakfülkék között, a szomszédos doge-palots erkélyein, mindenütt tűzoltók őrködnek. Az örök hosszú sora lehúzódik egészen a Rióig: az első zajra készek munkába kezdem a fecskendőkkel, A templom belsejében is helyükön vannak ai őrök. Lebilincselő az óriási terem sötétsége amelyben csak az őrök lámpák remegő fényi csillog. Hét évszázad óta világítják meg ezek a lámpák a bölcsek kövét. Féltizenkettő. A város utolsó, vértelen fényű lámpái is hirtelen kialusznak. Ez az első jel, Jön az ellenség!