Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916

1916-10-01

XLIII. évfolyam. Pápa, 1916. október 1. 41. szám. PÁPAI LAPOK Pápa varos hatóságának es több pápai s papa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztősig és kiadóhivatal : Qoldberg Ovula papirkereake lene, Fő-tér 2,'S-ik szám. Telefon 3.3.2 szám Felelős szerkesztő és laptntajdonog: GOLDBERG GYULA. Klőtizetéaek éa birdetéai dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára : egész évre 12 kor., félévre 6 k., negyedévre 3. Nyilt-tér soronként 40 üllér. — Kgyes szára ára M üli. Az élelmiszerellátás. E hasábokon hetek óta hangoztatjuk, hogy az ország lakosságának élelmiszer ellátásában valahogy szigorúbb álláspontot kellene a hatóságoknak elfoglalniuk, mert az a helyzet, ami ma van, lehetetlenség. A szegényebb néposztály egyáltalában nem jut semmiféle ételhez és élelmiszerhez, a középosztály minden jövedelmét kénytelen a étkezésre fordítani, csak a gazdagok és a meggazdagodottak vehetnek drága áron és különös protekcióval mindent, amire szükségük van. A keletek elegendők az ország élelmezésére, ezt a tudósok és hozzáértők megállapították és dacára a készletek elegendő voltának, mindig kínlódnunk kell, ha valami élelmicikket akarunk szerezni. A helyesebb elosztása az élelmiszereknek ós a logyasztás oly nemű korlátozása, amely a szegényebb nóposztályt ne sújtsa jobban, mint ahogy a háború legszigorúbb érdeke megkívánja, ellen a gazdagoknál tegye lehetetlenné a jogszerűen leiül való költekezést. Ezek azok a szempontok, amelyeknek figyelembe vételét hetek óta kértük és amelyeknek úgylátszik meg van az eredményük. A kormány legújabb rendelete, amely korlátozza a húsfogyasztást, a 2 hústalan ós 1 zsírtalan nappal, már arra tendál, hogy a meglévő húskészletek felhasználását bizonyos általános tilalmakkal célszerűben tegye lehetővé, és elossza. Reméljük, hogy ez meg is fog történni. Egyetlen hangnak nem szabad ez ellen felszólalni. A hústalan napok eddig is megvoltak és hogy ezután szigorúbbak lesznek, az csak azt jeleuti, hogy most lesznek tulajdonképen hústalanok. Nincs semmi okunk arra, hogy akkor, amikor Németországban és Ausztriában, de ugyanakkor az ontente számos országában is ugyanez a rendszer, mi zúgolódjunk. Tudjuk, hogy háború vau és ezért a háborúért ós a háborúban, hadban állókért, meg a végleges győzelemért minden áldozatra készeknek kell lennünk. Mi, akik itthon vagyunk, eddig még alig éreztük a háborút, csak az utóbbi időben kezdett romlani a közélelmezósünk ügye. De ez a romlás nem úgy történt, hogy mindenki egyaránt érezte volna. A kormány rendelete most már azt célozza, hogy a meglevő hús ós zsírkészletek, amely az ország élelmezésének fedezésére, — mint fentebb említettük kétségkívül elegendők — valóban egyenletesen osztassanak el. Ha ez megtörtónt, egyben megtörtént mindaz, amit a kormány a saját hatáskörében tényleg elérhet. Egy megjegyzésünk azonban volna ehhez az új rendelethez, és az összes többi közélelmezési rendeletekhez. Minden rendelet csak úgy ér valamit, ha be is tartják. Sajnos mi még nem állunk azon a kulturmagaslaion, ahol például Magyarország népe, hogy minden rendelet már csak azért is lesz megtartva, mert rendelet! Mi még ott tartuuk, hogy a virtus adót nem fizetni és a rendeleteket kijátszani. Éppen ezért a mi népünket még rá kell szorítani a rendelkezések betartására. És pedig rá kell szorítani erős büntető szaukciókkal. Ellenőrizni kell azt, hogy a rendeletet megtartják-e vagy sem, ós szigorúan büntetni koll azokat, akik a rendeleteket bármilyen formában ki akarják játszani. Csak ez a büntető szankció és ez a szoros ellenőrzés tudja lehetővé tenni, hogy a különben nagyon üdvös, értékes és az ország szempontjából rendkívül hasznos közélelmezési rendeletet betartsák. Addig, mig ilyen szigorú büutetősanctiót minden egyes intézkedés nem kap, addig mit sem ér az egész rendelkezés és semmi esetre sem tudja elérni a célját, a meglevő készletek igazságos elosztását és helyes felhasználását. A mametzi erdőben. A gránát szakadék. A nametzi erdő előtti térséget nevezték gránát-szakadéknak. Bekötött szemmel el tudja képzelui az ember egyik földtölcsér a másik mellett, céltévesztett lövedékek, acélibszláuyok. És szegény franciák fekszenek itt és bolttestüket újra meg újra meggyalázzák a lehulló gránátok. Az emberek, akikuek erre kell menniök, szaladnak, megbotlanak és elesuek, megint felkelnek és libegve futuuk a leselkedő balál elöl. A szakadék ma az angoloké; kakiszinü katona nem lesz tőle vidámabb. Julius 7.-én a terület még e két vonal közt volt, de az angolok tulmeutek rajta. £1 akarták állui a mametzi erdő déli csúcsát és hullámos területén kellett ínegtenuiök az utat. Egy futóárok egy darabig menedéket nyújtott nekik, de aztáu le kellett szállaniok a magaslatról, egy pillanatra újra feltűntek az ellenséges fegyverek előtt, miguem elérték a szakadékokat, ahol biztos fedezéket találtak. Megfigyelöiuk a magaslattal szemben fedezékben voltak. Észrevették, amint egy ember a íutóárokból kimászik, ezután egy ugrással talpraáll és eltűnt. Két perccel később egy inásik ugrott ki az árokból, aztáu egy harmadik. Ekkor közvetlenül a mametzi erdő szélén két tiszt és két közember kúszott elő és céloztak a magaslat felé. A fehér kréta — tóidon a nagy távolság dúcára minden mozdulat, miuden alak tisztán kivehető. Ahogy kiugrik a kakisziuü az árokból, már el is bukik. Ugrás közben érte az ellenséges golyó. És a másik pillanatban mégis kiugrik egy másik is. Az is támolyog és lebukik a magaslatról. A harmadik oly hirtelen bukik föl, mint a patkány. A négy puska csak akkor ropog már, mikor a katoua már biztonságban van. A negyedik is elmenekül. Meg kell jegyezuiök jól odaát a futóárokban. Nem tudnak védekezni a Játhatatlan ellenség ellen és nem érnek rá rájuk heccelni a shrapnellütegeket. Itt és erre kell jönuiök. Kisebb-nagyobb szünet... de megiut jönnek és megint ugrálnak. Miudössze harmincan vauuak. A tele vagy holtan vagy sebesülten fekszik a gránát-szakadékban. A többiek tovább tapogatózInak a mametzi erdő szélén. Ide-oda hullámzott a harc az erdő szélén. IIa az ellenség nyomása uagyon erős volt, megiut visszavonult a védők kis csapata és lólekzetet vett. Bent az erdőben árkot ástak maguknak, ahol rövid időre lepihenhettek. Az ellenség ágyúgolyói kerülgették őket, de fekve maradtak. Julius lU-éu reggel 5 órakor a kis csapat megint előre meut az erdő széle felé. A hadnagy azt mondta: — Jó lesz kissé körülnézni ! És emberei nevettek. Óvatosan lassan mentek előre. Az angolok! Csakugyan megiut ott voltuk az erdeszélóu. A katonák feltűzték a szurouyukat és megkezdődött a harc. Egymást lövöldözték, de az angolok meghátráltak. Este meg ut eljött az ellenség, kerek számban 50 ember és támadott. De erre már katonáinkat nem lehetett az árkokban tartani. Kiugrottak és lőttek, mialatt a gépfegyver is pattogott. Három augol el tudott menekülni, tulán négy is. A mametzi erdő délkeleti csúcsán emelkedik egy 80 méter magas domb. £gy tiszti szállás vau itt, onnan figyelték az ellenség mozdulatait. A tisztek látócsövei vizsgálgattak a vidéket, de Aigner Lajos ínfantensta, aki egész életében soha még nem nézett szemüvegen keresztül, szabad szemmel megpillantott egy angolt, amint egy iatöukön ült. — Ott, ott hadnagy úr, valaki rajzol. — A hadnagy most. már megtudta állapítani a távcsövéu keresztül, hogy egy ember osakugyau elég bátor itt az erdöszéléu védtelenül ülni, még pedig fehér papirossal a kezében. — Szabad lőnöm, hadnagy úr, kérdezte inlauterista Aigner. — Szabad lőnöd, de találnod is kell! A másik pillauutbau, egy lövés dördült el, az angol odaát félrehúzta a lejét, meghallotta a golyó süvitését. — Hadnagy úr, szabad még egyszer lőnöm ? S már az engedelmet se várja, a golyó elröppen.