Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916
1916-08-27
XLIII. évfolyam. Pápa, 1916. augusztus 27. 35. szára. pápaiXapok Pápa várói hatóságának es több pápai > pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. KlAíizetéaek 6« hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára : egész évre H kor., félévre G k., negyedévre ?. Nyilt-tér soronként in fillér. — Egyes szám ára 31) tili. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Ooldlierg Oyula papirkereake lése, Kö-tór 'JU-ik szám. Telefoa. 13.2 szám Dr. Antal Géza orsz. képviselőnk határozati javaslatáról. A keddi országgyűlésen tejezödött be a most szőnyegen levő adójavaslatok tárgyalása, s ez alkalommal Teleszky János pénzügyminiszter reflektált a vitában elhangzott fels zólalá sokra ,? benyújtott határozati javaslatokra. Városunk országgyűlési képviselőjének beszédére s határozati javaslatára ezeket mondta: „A harmadosztályú keresetiadóval kapcsolatban röviden volt szerencsém érinteni a városok pénzügyi kérdését. Méltóztassanak megengedni, hogy erre a kérdésre, miután a vita folyamán e tekintetben sokan felszólaltak, röviden válaszoljak. Nagyon könnyen megtehetem; egyszóval azt mondom, hogy teljes mértékben osztom az e tekintetben Antal Géza t. barátom által elmondottakat. Az ö igen tömör klasszicizmussal és tárgyismerettel előadott beszédéhez részemről nincs semmi hozzáadni valóm és nincsen belőle elvenni valóm. Eunélfogva természetes, hogy az ö határozati javaslatát magamévá teszem és kérem a t. házi.t, hogy azt elfogadni méltóztassék. Ez a határozati javaslat úgy szól, hogy a Inn utasítja a kormany,t hogy az állami pénzügyeknek a háboiú folytán szükségessé váló végleges rendezésével kapcsolatban a községi és városi adózás rendezésére vonatkozólag is terjesszen elő javaslatot. Ha valaki, úgy én tudatában vagyok annak, hogy e tekintetben igen sok a teendő, hogy a városok háztartásában a múltban igen sok hiba történt és ezek reperációjára feltétlenül szükség van, ami csakis törvényhozási intézkedéssel történhetik, amelynek nemcsak a város és községek adózásának kérdését, hanem az egész községi pénzügy kérdését fel kell ölelnie. De erre as időt most alkalmasnak még kevésbbé tartom, mint as állami pénzügyek kérdésében, másrészt annál a kölcsönhatásnál fogva, amelyben sz állami pénzügyek és a városi pénzügyek egymással állnak, teljesen lehetetlennek tartom a másodlagos kérdésnek előbb való rendesését, mint as elsőlegesét. A legkorábban akkor rendezhetők a városok községek pénzügyei, mikor az állam pénzügyei rendeztetnek. Később lehet, do korábban, as egy lejetetejére állított dolog volna. Későbben lehet, de teljesen osztom t. barátom nézetét, hogy későbbre halasztani célszerű nam volna. A kérdést meg kell oldanunk, mihelyt a megoldás alapfeltételei meglesznek; as alapfeltételek azonban elsősorban az állam pénzügyének rendezése, végleges állami pénzügyi tervnek megállapítása. Ezzel kapcsolatban nézetem szerint ez a második kérdés is rendezésre szorul." A ház a határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta. „A diplomáciai összeköttetés." Anglia hatalmas urai kiadták a jelszót, hogy azért, mert Németországban teljes joggal és igazságnak megfelelően kivégezték Fryatt angol kapitányt, a háború után sem fognak diplomáciai összeköttetést létesíteni Németországgal. Nem törődünk a diplomáciai összeFelelSs szerkesztő éa laptulajdonos: GOLDBEUG GYULA.. köttetés fennállásának vagy nemlétezésónek politikai részével, annak hatásával és következményével, de Anglia lelkületére levonhatunk ebből a jelszónak kikiáltott programmból egy kis következtetést. Az emberiség legnagyobb katasztrófáját éljük át most. Az özönvíz alkalmából sem pusztult el annyi emberélet, és nem változott aunyit a világ, mint ezalatt a két esztendő alatt, soha ilyen erőszakos beavatkozás még nem irányította nemzetek, népek és emberek életét, és most e nagy katasztrófa közepette, amikor ha egymással politikai háborúban is állunk, emberileg egymással kellene éreznünk, Anglia az örök szakítás elvét teszi zászlójára. Hihetetlen ós meglepő, hogy akkor, amikor már nemzedékek fáradtak azon, hogy a nemzetközi érintkezést, az emberiség érintkezését minél erősebbé, közvetlenebbé tegyék, akkor angol nemes urak vissza akarnak menni a középkorba és az ókorba, amikor a nemzetek egymással valóban nem érintkeztek. A kultúra mindeu vívmánya, a nyelvtanítás, a vasul, az újság, a .dróttalau és nem dtóttalau távíró, a telefon, a hajó, mind azért született meg az emberek, a feltalálók agyában, hogy közelebb hozza egymáshoz az embereket. És ma amikor világháború után van, és amikor á világot drótsövények két részre szakították, ma is érezzük, hogy ha más nemzetnek vannak veszteségei, nem nekünk, és ha e más nemzetek vesztességeiről olvasunk, ugyanúgy sajnáljuk azokat az elpusztult embereket, mintha nem is ellenünk harcoltak volna. Az emberi érzés felébredése, a felebaráti érzés megerősödése a mult század műveltségéuek és az ember hosszú évszázadokon való együttélésének következménye. Mikor pedig ez a háború megiudult, mindnyájan ugy fogadtuk, hogy ennek a világfelfordulásnak azért kellett történnie, hogy mint egy kelésből az emberiség testében lévő zavaró momentumok, érzelmek gennyként kifolyatlak és egészséges, együttérző, békés emberiség lépjen a mai viszálykodó, egymást lebírni akaró emberiség helyébe. Az angol nemes urak is mindig azt hangoztatták, hogy csak a békéért harcolnak, semmi másért, csak az örök békét akarják, azért nem kötnek ma még békét, mert ma még sok minden zavaró momentum, sokféle beteg rész maradna az emberiség testében. És most egyszerre ime diplomáciai összeköttetés örök megszakításával feuyegetődznek. Hogyan egyeztethető ez össze azzal az állítólagos magasztos céllal, amelyet az entente sajtó és az entente politikusai hangoztatnak. A diplomáciai összeköttetést nem tartjuk a nemzetközi érintkezés ós a világ legfontosabb problémájának, de annyi tény, hogy az emberiség két pártra szakadását végzetesnek tartanok. Azonban ha jubban mélyére nézünk a dolognak, meglátjuk, hogy az angol nemes urak fellépése és kijelentése nem is olyan veszedelmes valami. Mondtak már az angol nemes urak a háború folyamán sok olyan dolgot, tettek már sok olyau kijelentést, amelyet aztán visszavontak, amitől elállottak. Meg vagyunk győződve róla, éppen mert [hiszünk a háború világot meggyújtó 'hivatásában, hogy a diplomáciai összeköttetés örök szakításának jelszava is csak addig fog élni, mig zöld asztalhoz nem kerülünk ellenségeinkkel. Ha azután Anglia még mindig az örök szakítás álláspontján lesz, akkor magára fog vethetui, ha az emberiség amelynek egyrésze már eddig is alaposan megismerte Nagybrittánniát, teljesen ki fogja közösíteni magából az elvadult, szük látókörű kalmárnépet. A holnap asszonya. Mi magyarok igen büszkék vagyunk ezer éves alkotmányunkra, melynek eredetét a vérszerződésig tudjuk visszavezetui, ennek alapjáu aristokratákuak érezzük magunkat, az európai népek között. Szabadságtisztelök és szabadságvédők vagyunk és jogaiukra igen-igen féltékenyek. Segítettük, bátorítottuk más nemzet szabadságharcát és önérzetünkben nem fogadtunk el leckét másoktól. Tudjuk, hogy még nincs minden magyar embernek teljes politikai joga, de hisszük, hogy belátható időn belül elérjük ezt is és a különböző politikai pártok közt szinte csak arra az időpontra nézve külömböznek a vélemények, amelyben a jogkiterjesztést életbe kívánják léptetni. Sajnos, a magyar jogegyenlőségnek szükségére nézve nem oly megértő a köztudat, mint azt a magyar nő múltjával és jeleuével bőségesen kiérdemelte. A „lovagias" magyar ember „megbecsüli" asszonyát, de sohasem ismerte el önmagával egyenrangúnak, egyenlő értékűnek. Az asszony másodrangú ember, „ura" után lépked az uton és sokhelyen csak utáua és iiai után nyúl az ételhez. A müveit osztály tértin osupáu szórakozásaiban keresi a nő társaságát. Az országházban pedig a karzattal kell beérnie. A közhit szerint az asszony maga sem kivan jobb sorsot, teljesen meg van elégedve helyzetével, hogy ez nem áll, kitűnik azokból a régi okmányokból, amelyek bizonyítják, hogy a régi
