Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916

1916-08-13

PAPAI LAPOK Papa varos hatóságának es több pápai s papa-vidoki egyesületnok megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Goldbertf Uvula papirkereike lése, Ké-tér -J.'l-ik szám. T:.c:;n X12 szám Felelő* szerkesztő lapliilajdono*: GOLDBEUG GYULA. F.lfiflzeté«ek és hirdetett dijak a Jap kiadóhivatalából küldendők. A lap ára: egész ívre I- kor., félévre I! k., neifyedóvre í'. Nyilt-lér soronként 40 llllér. — Kgyei szám ára M UH. Hindenburg. Nem kell politizálni ahhoz, hogy Hindeuburgról írhassunk. Hindenburg ma már nem politikai személy, hanem szimbólum, amely felül áll minden politikán, véleményen és ellenvéleményen, ő már megszemélyesítője a mi küzdelmünknek az orosz kolosszus e'len. .amikor ez a hatalmas világháború megindult, az volt az általános vélemény - ma már megválthatjuk - hogy az oroszokat, akik sokszoros túlerőt képviselnek velünk szemben semmiképen sem fogjuk tudni íeutartani. Az első hadvezér, akinek neve a katonai könyvekből és irodákból a nag} világba kikerült, Hindenburg volt. Mimiig ott tudott lecsapni, ahol egyáltalában nem várták és sohasem törődött, hogy vele hányszoros túlerő áll szemben, nekik vágott és győzött. Ks győzött nem egyszer, hanem ahányszor támadott, és ezzel megdöntötte azl a tévhitet is, hogy először talán véletlen segítette őt diadalra. Nagyszerűen tudja felhasználni katonáit, és ebben rejlik az egész hadviselés lényege. Eddig valósággal irigyeltük szövetségesünket, hogy neki van Hindenburgja, aki minden alkalommal rákoppintott az orosz medve körmére, és mindig döntő csapást tudott menti az ellenségre, olyan csapást, amely mindig lényegesen megváltoztatta a helyzetet. A mult hét óta azonban már nekünk is van llindenburgunk, illetve Hindenburg nemcsak német szövetségeseinkké, | hanem a mienk is. Hiszen eddeg is ön-! bizalommal, nyugalommal néztük az orosz, hadsereg erőlködését, amellyel embereinek százezreit feláldozván, el tudott érni valami aránytalan nyereséget, és eredményt, azonban must amióta a jelentésekben az egész orosz harctér, illetve annak túlnyomó része, mint Hindenburg tábornagy arcvonala jelentkezik, sokkalta nyugodtabbak vagyunk és önbizalmunk sokszorosa felfokozódott. Hindenburg neve eddig mindig rettegésbe ejtette az oroszokai, és Hindenburg most már nemcsak Kurland felöl fenyegeti az orosz harcvonalat, hanem mint azt hivatalosan jelentették - meglátogatta ;i volhyniai frontot is. Hindenburg tehát most már megérkezett oda. ahol a helyzet a legkomolyabbnak látszott, ahová az oroszok minden muníciójukat, pergő tüzük et és katonájukat összpontosították. Most már bizonyosak vagyunk 'benne, hogy történnie kell valaminek, 'hogy történni fog valami, ami a mi száI tutinkra örvendetes, az oroszok számára szomorú meglepetés lesz. Hindenburg azt mondta, hogy a háborút az idegek döntik el. Kzl már eddig is láttuk, mert ahányszor mi eredményt éltünk el, annyiszor zúgott fel az idegességaz ellenséges sajtóban, de ellenfeleink sikerei soha nem okoztak zavart a mi közhangulatunkban. Ks ezért voltak a mi sikereink maradandóak, és ezért nem tudták ellenfeleink a sikereiket kiaknázni, hiszen mi nyugodt idegekkel vártuk a pillanatot mindig, mikor egy-egy részletsikert ismét vereséggé változtathatunk. De az idegek háborújában épp ugy kell dolgoznunk, mint az emberekkel. Es amint a központi hatalmak mindig tudnak pihent katonaanyagot vetni minden frontra, ugy tudtak most pihent idegeket is odakoneentrálni, ahová szükséges lett. Hindenburg hónapok óta nem mozdult. Frontján a március Kuropatkin féle offenzívát, amely vérbe lult, kivéve, semmi nem mozdult, egy éve, ő tehát kipihenhette az idegent, most rajta a sor. hogy a piheni idegek dolgozzanak. Ks meg vagyunk győződve róla, hogy azok dolgozni is fognak. Felekezeti színház. A gyomrom émelyeg M'it telekezeti színházról Beszélnek némelyek. Nekem is van egy tervem, Nem is oly buta terv ez: Adja ki lejét moziuak, Aki ilyeneket tervez. (J

A

yvan, legjobb b-sz bérbe mini. Mert az ilyen nagy sötétséget Kár felhasználatlanul hagyni. A legélelmesebb ember. Kgy korcsolyatannr minden pénzt Megér Mutogatni kéne, mint olyan embert Ki a jég hátán is megél. TÄRCÄ Találkozás. — Szende Ellának ajánlom. — A körúton a Múzeumnál Csendes volt, nem jártak emberek. Csuk én az Éjjel kis lovagja Mentem, meg egy kis lump gyerek Eu egy Tsajkovskit fütyörésztem Néztem a holdat . . . rám sütött S a kálvintéli toronyóra Musan tizenkettőt ütött. En megszoktam az éjszakát már Uly jó az éjjel és a csönd Es akkor egy sötét alak jött Rámnézett . . . intett ... és köszönt. „Molnár vagyok" szóltam szeiid-u Félénken, várón, csendesen Es meghajlott, szakala is volt „Éjfél", „Testvér — az én nevem." „Tudom .Molnár, te jó gyerek vagy Maratom vagy. szeretsz engemet De nem tudod, jó haiát már Két egy-út-járó nem lehet P Pedig te mindig én velem jösz Talán szivedre vagyok ir? Maratom! Kedves .Molnár Árpád Közel a sir. Közel a sir . . . !Es vigyorgott, sötét szakala Rezgett. Tulokul nevetett Aztán eltűnt a Múzeumnál, »írv óra sem lehetett. M Molnár Árpád. Ha nagy lány leszek. Klárika, a kis éd<•* Mult héten mult üt éves. Az utcán sok szakértelemmel Nézi. Hogy milyen ruhákban jár A sok néni. Es szól Klárika : ugy-e mama Ilyen rövid szoknyát, mint ezek, Eu is hordhatok majd, Ha — nagy leszek 1 A háborús nyár. Irta : Hóna Tivadar. Vasárnap délután van. A tóvárosi korzókat ellepi a sokaság. A kép külseje nem árulja el, hogy az <os/.ág százezer ilja messze a haláron tul vörösre festi hősi vérevei a zöld luvet. Annyian vagyunk, hogy nz utca képén észre sem venni a nagy hiányt. Suhog/) női selyem szoknyák rövidre vágva kacéran mosolyognak a nap tüzelő sugaraiban. Őnagysága sétára készül. Leveti mindennapos pongyoláját és kibontott hajjal maga gy öuy őrködik a szalonban elhelyezett nagy tükör elolt. A gyerekek obégatusát a kimenő cseléd víg baka nótája egyveleggé forrasztja. Az itthon maradt térjet az időváltozás nem izgatja; a kártya, szenvedélye elfelejteti vele, hogy itt ii gyönyörű nyár. A .'lö kilós selyemfiu uj ruhában, vékony sétapálcával, klassé kesztyűvel és teher bokavédővel délcegen set.il a napsütött asztalfőn. A kávéházi te rassz a nagy világháború" közepette is kicsinynek bizonyult. Az itthon maiadt segélyre szoruló nők ezrei lepik azt el. Csupa divat, mindén modern. Gondterhes anyák 20*25 éves lányai hosszura bigott hajjal és rövid, szinte térdig érő tubával •">•('> évvel fiatalabbak. Az itthou maradt kis hivatalnok iiaUti lelesége mintha