Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916

1916-08-06

XLIII. év folyam. Pápa, 1916. augusztus 6. 32. szám. PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának es több papai s papa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztősén és kiadóhivatal : Qoldherg üyvda papirkeruske Mae, Kő-tér LM-ik szám. Teleim 11.2 szám Felelős szerkesztő és lanlnlajdoiios: GOLDBERG GYULA Klölizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalaitól küldendők. A iap ára : egész évre 1- kor., fölévro (> k., itP([yedévro NyiU-tér soronként 4U fillér. — Kyyes szám ára N HU. Két év. A napokban nevezetes évfordulók, izgalmas napok évfordulói voltak, A világháború magvát két évvel ezelőtt érlelte kalásszá az ellenséges gyűlölet, és a féltékeny irigység, amely a magot már évekkel ezelőtt elvetette. Két év óta álljuk, mint valami gát, az ellensé­ges tömegek hullámverését, de még a gátat felszakítani egyszer sem tudták. Már két éve London, Paris, Péter­vár örömmel hallatta az ágyuk dörgé­sét, mert az elvakult nép hitt politiku­sainak, vezetőinek, akik közt egyik rész tisztán érdekből és politikából, másik ­valljuk meg — meggyőződésből hirdette, hogy a hatalmas Oroszország, a gazdag Franciaország és a íölényes Anglia egykettőre tönkreverik a kis Balkáni szövetségeseik segítségével az egyedül maradt Németországot és az osztrák­magyar monarchiát. 11: nem kértük, mi uem kerestük a háborút, amelynek első napjaiban bi­zony köd és homály fedte az inditó okokat, de amelyről ma már a második évfordulóra kiderült, hogy kik akarták, kik keverték, kik kezdték. A történelem Ítélőszéke az a nagy szó. amelynek a hallatára a nagy bűnö­sök remegni szoktak. Tegyék kezüket a szivükre az entente politikusai és tapintsák meg, nem ver-e hangosabban, idegesebben amikor a történelem itélő­székóről van szó. Az entente politikusai ma már két év után belátják, hogy a központi hatal­mak szövetségét ö>sze nem törhetik. Az a mi most történik a csatatereken, az az eentente sajtójának mérvadó kijelen­tése szerint is már az utolsó próbálko­zás. Nem a győzelemért van ez a próbálkozás, azért a győzelemért, ame­lyet már elvitathatatlanul mi szereztünk meg, hanem a tisztességes békéért, amelyhez zálogokat akarnak szerezni maguknak. Eddig — bár már ötven napja folyik az offenzíva mindenfelé — lényeges eredmény, hogy az offenzíva első fellángolása után az utólökések még kevesebb eredményt fognak tudni felmutatni. Akkor azután megérett az idő a békére. Akkor bizonyossá lesz már nem­csak az entente politikusai előtt, hanem a népek előtt is, hogy akik a háborút felidézték, bűnös könnyelműséget követ­tek el. Két óv, és o két óv alatt egymás­után tűntek el helyükről azok, akik a I háború felidézésének részesei. Nemcsak a történelem Ítélőszéke előtt nem tud­ták megállni helyüket, de nem tudtak Imegfelelni azokra a kiuos, szomorú és Iszorongató kérdésekre sem. amelyeket már ma intézett hozzájuk a népük, jüelcassé, Szaszanov, Sonnino. hol van­nak már ezek az err.berek, akik álnok |módon éltek vissza mindennel, amit a Ipolitikában és a nemzetközi érintkezés­ben tiszteletben szokás tartani, de ál­nokul visszaéltek népeik életével is. Két óv alatt valósággal megedződ­tünk már a küzdelemben. Az a vas fal, amelyet a német és osztrák-magyar had­sereg, másfelől pedig a polgárok ós a törökök alkotnak nem akar megingani, ellenségeink minden erőfeszítése dacára sem. És azzal, hogy ez a vasfal megin­gathatatlan, de a habom felidézői vi­'szont ledönthetők voltak, előállott az a helyzet, amikor mér nem az a leg­jibntosabb, legégetőbb kérdés, hogy ki j kezdte a háborút, hanem az, hogy ki ! fogja befejezni. ,':Vizo>yosak vagyunk jbenne, hogy minden minisztertanácson, minden megbeszélésen amit ellenségeink 'folytatnak, felmerült már a béke kérdése, | de nem olyan nyílt és őszinte formá­ban mint nálunk, hanem titokban, hal­kan és remegés közepette. Mert azokra, akik a háborút megkezdték, a béke nem jelent megnyugvást, hanem jelent küz­delmet, számotadást a saját népük előtt, akiket rútul becsaptak, mikor elhitették velük, hogy három hónap alatt legázol­nak bennünket. Az elmúlt két év nehéz napjai, szomorú és küzdelmes hetei megerősí­tettek bennünket annyira, hogy most. amikor a háború harmadik évébe léptünk, minden ellenséges fogadkozás és neki­rohanás ellenére is a legnagyobb bizalom­mal nézhetünk a jövőbe. Háború és technika. Midőn a „Deutschland" búvárhajó Amerikába ért, a svéd Afionbladed így irt: „Az első német búvárhajó ntja korszakalkotó esemény ... A forgalmi eszközök nagyszerű fejlődése közepette a Deutschland ntja elsőrendű helyet j foglal el. Azonfelül fényes bizonyságotj tesz a német vállalkozási szellem és a német tehetség mellett . . Ha elgondoljuk, hogy a háború két ( esztendeje alatt a technika mennyi meg­lepetést okozott, ngy bátran állíthatjuk,' hogy a háború egy szükséges rossz. Legalább ötven esztendővel előbbre vitt. is. páncélos repülőgépek, gépfegyverrel, bombákkal felszerelve; a 42 mozsarak; :t nagy csatahajók tétlensége és a bu­várhajók tökéletes teljesítményei; vasúti hidak gyors és tökéletes építése; évek óta használhatatlan nagy mozsarak gyors eltüntetése és használhatósága stb. mind olyan boszorkánymnnkák, melyekkel békeidőben semmit, vagy igen keveset foglalkoztunk. A technika ezen remekeit mind a német vállalkozási szellem és tehetség szülte. A nagy világháború közepette, midőn az entente hatalmak a német leigázásán kivül még háború utáni gazdasági háborúval is lenyege­tődznek, a nagy német birodalom a technika csodálatos felkészültségével és tehetségével győz és fizet. Előttünk nincs akadály és örökös munkával, vas­szorgalonnnal az eddig ismert lehetetlen­ségeket valóra vallják. A háború caak megedzi és meg erősíti a némelbirodalmat és iparával önkénytelenül is behálózza az egész világot. Ez a háború, ha szült csodákat és hősöket, csakis a németeknél található. Ma már nincs előttük lehetetlenség, ők le nem gy ölhettük. Maga a háború az összes hadviselő feleket megtanította szorgalomra és takarékosságra. A fokozatos fejlődés természetes folyománya, hogy a tökéletes is tökéle­tesebb legyen. Ez persze lassú és gon­dos előzmények és tanulmányok ered­ménye, melyekhez évek. sőt évtizedek kellenek. A háború megkívánta a min­den téren való szabad mozgást, az aka­dályok lerombolását és a gyors előre­menetel feltétlen biztosítását. A háborii megmutatta és megtanította a népet, a nemzeteket, hogy a technika lassú és fokozatos fejlődése energiával és vas­akarattal rohamosan előre tolható A szük­ség és kényszer csodákat szül és le­rombolja az ősz szobatudósok étidig kö­rülvett nymbuszát, kik éveken keresz­tül kísérleteznek, hogy azok az utókor részére valahogy használhatók legyenek. A technika terén elért eddigi ered­mények a nagy németbirodalom fényét és hatalmát ilicsőitik és hirdetik. Ok vol­tak azok, kik a két esztendős háború­ban a technika jövő fejlődését gyors irammal előbbre tolták és máris kihasz­nálják. — Alig hiszük. hogy e téren ujabb meglepetés érje a világot, mert az eddig elért eredmények ötven év mun­káját előzte meg. Mig mások alszanak

Next

/
Thumbnails
Contents