Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916

1916-07-16

PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Qoldberg Clyvila papirkereske lése, Kö-tér L>:!-ik szám. Tclcfir. 1X2 szám Kelolös szerkesztő* és laptulajdonoai GOLDBERG GYULA. Kifizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára : egész évre II kor., félévre fi k., negyedévre Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Kgyos szám ára TO All. Fürdőzés. Talán disszonánsnak tetszik első pillanatra, hogy akkor, amikor véres viaskodásban hág a krizis tetőpontjára az összes harctereken a világháború, akkor mi a fürdőzésről akarunk szót ejtegetni. De csak első pillanatra lehet ez disszonáns. Ha kissé mélyére nézünk a dolgoknak, fogjuk látni, hogy az idei nyaralás és fürdőzés is azok közé a jelenségek közé tartozik, amelyekből a háború utáni időkre le kell vonnunk a következtetéseket, A helyzet az, hogy az idei nyáron is éppen elegendő számmal vannak, akik e háborúban aktive, mint katonák nem vesznek részt és akik hazai fürdőhelyeinket keresik fel. Meg vagyunk róla győződve, hogy még az itthonmaradottak közül sokan a nyarat egy kis pihenésre fogják felhasználni, amit a mai megfeszített munka közben senki sem irigyelhet tőlük. De konstatálnunk kell azt, hogy a világháború, amely elzárta az ellenséges külföld határait előttünk, rákényszerítette tehetős, vagyonos és középpolgári osztályainkat, hogy hazai fürdőhelyeinket keressék íel. Jól tudjuk, mi volt a helyzet háború előtt. A magyar fürdőhelyek alig tudtak megélni, alig tudták üzemüket fenntartani, még akkor is, ha elsőrangú gyógyhelyek voltak, és ha ásványvizeik, vagy fürdőik vetekedtek a külföld legdrágább fürdőhelyeivel. Külföldön nyaralni! — ez volt a divatos jelszó és ez a jelszó tette félig tönkre az összes magyar lürdőhelyeket. Hogy az idei nyáron a magyar fürdőhelyek teltek meg annyira, hogy lakást nem lehet bennük kapni, azt a háború idézte elő, de ebben az egy jelenségben kicsiben benne van sok minden, amit a jövőre nézve meg kell tanulnunk. Meg vagyunk győződve róla, hogy igen kevesen lesznek, akik ha hazatérnek nyár végével lakóhelyükre, elégedetlenek lesznek a magyar fürdőhellyel, ahol nyaraltak. Természetes, amig nem volt vendég, addig a magyar fürdőhelyeken rossz volt a világítás,' gyenge a kiszolgálás. De ha van ven-' dég, ha van miért befektetni, akkor minden egy csapásra megjavul. Pedig vendégnek kell lennie. Ha Olaszország háború előtt meg tudott élni nagyobbrészt az idegenforgalomból, akkor a mi nemzeti vagyonunkat is szaporítani fogja az, ha itthon fürdőzünk. Hiszen Olaszország helyzetét rossz j szántóföldjei, földrengéses talaja és lusta népessége mellett az tette elviselhetővé, hogy igen nagymennyiségű külföldi tőke jött az idegenek révén az országba. Mi nem kívánjuk ezt. mi csak annyit kívánunk — és ez úgy hisszük szerény kívánság - hogy a mi saját pénzünk maradjon benn az országban. A háború sok vonatkozásban ráeszméltetett bennünket arra, hogy magunkra lehetünk utalva, és hogy meg kell állni tudnunk a magunk lábán is. Ezek közé a ráeszmélések közé kell tartoznia a fürdőzés kérdésének is. Nem j fölösleges és nem disszonáns ezzel a | kérdéssel foglalkozunk ma, a véres időkben, hiszen gondolnunk kell a jövőre. Egy nyári fürdőzés folyamán igen nagy (

összegek fordulnak meg, igen nagy I összegek cserélnek gazdát, és az egész ^országra, az ország kereskedelmére és iparára'egyaránt jekmtős . dolog, ha a nagy összegek benn maradnak az országban és itt tovább forognak. Aki idén hazai fürdőhelyre megy nyaralni, tanulja meg és értse meg, hogy a hazai fürdőkben ugyanazt a kényelmet, ugyanazt a gyógy hatást megtalál, hatja, amit külföldön és nemcsak, hogy jmaga kimulatta, kipihente magát, hanem hazafias kötelességet teljesített. A világháború előtt nem sok kedve I volt senkinek ahhoz, hogy a haza kedvéért lemondjon valami gyönyörűségről, ha az csak képzelt gyönyörűség is. de a világháború megtanított bennünket arra, hogy a hazáért mindenre készen jkell lennünk, mert ha mi védjük a hazát, ha gondoskodunk róla, és gondolunk rá, ugyanakkor a haza is megvéd bennüuket és gondoskodik rólunk. Minden krajcár, amit hazai fürdőn költenek mulatni, pihenni vágyó emberek, egy-egy téglalap Magyarország jövő palotájához. Hegyi háború. A hegyi háború a haclitudományok magas iskolája. Manapság már minden nagyobb hadsereggel bitó államnak jól legyverzett és jól képzett hegyi csapataik vannak. Meri inig ezen kellékkel nem birt egy akármilyen nagy hadsereg, a legkisebb hegyi nemzettel sem tudott megbirkózni. Ma már a hegyihadsereg a szükséghez képest nemcsak gyalogosokból áll, hanem kibővült a lehető legkülönbözőbb fegyvernemekkel, úgy! hogy bátran megállhatja helyét a legkopárabb hegycsúcson is. Az osztrákmagyar és a véle vállvetve küzdő német hedseregeknek a kárpáti harcokban nemcsak a vadul özönlő orosz tömegekkel kellett megküzdeniük, hanem olyan ádáz hegyi hóviharokkal is, melyekről eddigi ismereteink nem tudtak és melyek a lehető legnagyobb emberfeletti vitézséget, kitartást és bátorságot, követeltek. A Kárpáti harcoknál ínég súlyosabb megpróbáltatásokat kellett kiállaniok a montenegrói harcokban és még a mai nap is erősen folyó olasz offenzívában derék katonáinknak. A világháború előtt kicsiny, mondhatnánk gyenge csapatok voltak csak hegyiháborura kiképezve. Az a néhány tiroli császárvadász zászlóalj édeskeveset tudott volna tenni magában, dacára kitűnő kiképzésünk. Felszerelésünk azonban már korántsem volt olyan kitűnő; mindöszze hóköpeny és hócipők 1 tették őket a gyalogos csapatok felszerelésétől megkülümbüztethetővé. Számtanán sok olyan felszerelési cikket kapjnak ina a hegyeken küzdő csapataink, 'melyeknek a háború előtt hire-hamva sem volt. Gyalogcsapat, gépfegyver nélkül nem tökéletes egy modern háborúban. 'A szállítások pedig sokkal súlyosabb terheket ró egy hegyi csapatra, mint egy sikföldöu harcoló csapatra. A bár különböző, de azért valamennyi jól ismert szállító alkalmatosság itt mind'miud csődöt mond. Majdnem kizárólag teherhordó állatokkal bonyolíthatják le a teherforgalmat. A nagy munka kisebbik részét azonban gépek végzik. A hegyi ágyukat és gépfegyvereket apró részekre szedik és rakják fel az öszvérek vagy hegyilovak hátára. Tudvalevő dolog, hogy a hegyes vidéken való szállításukhoz nem minden fajta ló használható. Legjobban az alacsony növésű boszniai lovak váltak be. Száztiz-százhusz kilónál többet azonban a legerősebb hegyi-ló sem bír ki. Szegény állatok ugyancsak kiveszik részüket a sok mindenféle cipelni valóból, Ágyún és gépfegyveren kivül ők szállítják a muníciót, világító eszközöket (fényszórókat) megfigyelő műszereket, távbeszélőket, sanitätseikkeket, meg ki tudná felsorolni, hogy mi mindent. A hegyi train munkája rendkívül nehéz, inert szinte csigalassuságu a szállítás. A nehéz ágyuk részére vagy építettek vasúti síneket, melyeken könnyebb volt a felszállitás, mint a rossz és járhatatlan utakon, vagy pedig darukkal vonszolták fel I hegy csúcsára. Az olasz hadseregben maguk a ka-