Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916

1916-06-25

Pápa, 1916. június 25. 26. szám. PA PA I L A POK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidóki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőt ég es kiadóhivatal : Qoldberg Gyula papirkereske lése, K6-tér ii3-ik szám. Teiefin 112 SXÁSO, Felelős Rzerkesztfi és iaptulajdonos: GOLDBERG GYULA. KlSbeetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalahoz küIdeiidSk. A lap ára : egész évro II kor., félérre 6 k., nogyedévre 3 Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Egyes szim ára 30 fill. Erő és önbizalom. Már a háborti eleje óta állandóan hangoztatjuk, de nem csak mi hangoztatjuk, hanem minden illetékes tényező, minden nagy államférfi megmondta, hogy ennek a háborúnak egyik döntő faktora az erkölcsi erő. Minden stratégiának van ellenstratógiája, minden taktikának ellentaktikája, a technika majdnem minden bravúros uj találmánya ellen ki lehet találni valami védőeszközt, de egy tényező van és szerepel a háborúban, amelynek nincs ellenszere, ez a tényező pedig az erkölcsi erő, amely ellen hiába vau pergőtüz, hiába van nyolcszoros rohamoszlop, hiába minden, az erkölcsi erő fölénye megmarad. Meg kell állapítanunk azt a tényt, hogy ez az erkölcsi erő eddig és remélhetőleg ezután is a mi oldalunkon működik. Ezért nem ér semmit az angol flotta számbeli fölénye, ezért nem ér semmit a franciák kétségbeesett ellenállása, és ezért fullad vérbe minden orosz tömegoffonziva. Soha olyan pompásan, olyan eklatánsán nem bizonyult még be, hogy az erkölcsi erő ma a háború második évének végén is a mi oldalunkon harcol, mint a mostani orosz offenzíva idején. Bizonyos az, hogy fájdalmas dolog már az is, hogy az oroszok a rettentő tömegekkei és az egy év óta felhalmozott tüzérségi anyag harcbavetésével az offenzíva első lökése gyauánt valóban elértek bizonyos eredményeket, de annál megnyugtatóbb, annál fölényesebb volt az, ahogy a monarchia minden hivatalos tényezője, a Höfer-jelentéstől Tisza Istvánig és a hivatalos tényezőkön kívül minden egyes polgára eeeket az orosz sikereket fogadta. Meguyugvással, önbizalommal és az erkölcsi erő teljében vártuk és fogadtuk a hivatalos jelentéseket, amelyek az orosz sikerekről beszámoltak, és egyáltalában nem láttuk sötétnek a helyzetet még az orosz jelentések teljes leközlése és elolvasása után sem. Bizonyos, hogy a mi gotlicai át törésünk és oftenzivánk idején az orosz cenzúra elnyomta ós visszatartotta a mi jelentéseinket, mint a hogy nagyon jól tudjuk, hogy Olaszországban is mindig panaszkodtak a lapok, hogy a legutóbbi diadalmas offenzíva idején az olasz cenzúra visszatartotta a mi hivatalos jelentéseinket. Hogy ezek a jelentések megjelenhetnek, és hogy ezt a mi hivatalos köreink tudják, ez bizonyítja legjobban, mennyi erkölcsi erővel nézzük elleuségeiuk próbálkozását. Hiszen mit értek el vele. Csekély kivétellel csak a saját területükön haladtak előre, csak a saját területükből foglaltak vissza egy elenyészően csekély részt, és hogy az entente célja távolról sem az volt, hogy saját területét visszafoglalja, hanem az, hogy a mi területeinket kerítse hatalmába, azt ugy hisszük nem kell magyaráznunk. Ahhoz a nagy erkölcsi erőhöz azonban, amely eddig a legcsodálatosabb teljesítményeket produkáltatta, ugy a központi hatalmak hadseregével, mint iparával és nemzeti életével, most éppen mikor fájdalmasabb híreket kapunk, mint amihez már egy éve hozzászoktunk, egy másik nagy erkölcsi tényezőnek kell járnia: az önbizalomnak. Bizonyosak vagyunk benne, hiszen látjuk és tapasztaljuk, hogy az önbizalom sem hiányzik a központi tatalmák népeiben. Olyan nyugodtan és annyi önbizalommal tekintünk továbbra is a jövőbe, mintha mindjárt első lövészárokvonalunkból vetettük volna vissza az ellenséget. Nem ér semmit a próbálkozás, a 'katonai diadalt ma már nem csavarhatják ki a kezünkből. És ebben az önbizalmunkban megerősíthet az is, hogy az ország, sőt Németország minden részéből is állandóan a legjobb, legbiztatóbb jelentések érkeznek a termésről, amely minden katonai diadalon, minden erkölcsi erőn és önbizalmon felül mégis a legnagyobb, legdiadalmasabb fegyver. Tisza István megmondta a házban: A békeajánlatainkat nem fogadták el, ki kell harcolnunk a békét. Ehhez a harchoz megvan minden kellékünk, minden fegyverüuk és bizonyos, hogy ez a harc épp oly sikeres lesz, mint a győzelemért, az eddig elért győzelemért folytatott harcaink. Károly főherceg, trónörökös. Naplóroszlet.*) Irta : Dr. földes Artnr. 1914. augusztus 2. Ma délután U órakor keresztül robog tllotnáshelyüNkrtn a trónörökös vonata. Vasárnap 'van. Be szeretnék menni a városba, hogy a trónörököst váró közönség sorába vegyülve megláthassam annak a férfiúnak arcát, kinek homloka mögött borong a'Monarchia jövője és ki hivatva lészen agykor kalászba kötni mind•) Az. iró az. olvasótól e szubjektív hangi írásért pardmit kér Nem azért ko/.b, mert vele történi, hanem mert niegtvrtéiit és Bfii ijn WfMat: a háborns idők értókes dokuiucntiiunyiak tokiuti. ama reménységnek dús aratását, mely kiszökkeu abból az áldott humuszból, melyet talán már o percben ezer ós ezer fiatal férfinak hűséges, meleg, píros vére öntöz. Azonban a szolgálat helyemhez köt és mikor itt van a vonat átrobogásáuak ideje, felállók bajtársaimmal a sinek •aentén és dobogó szívvel várom azt az egyetlen pillanatot, mikor megláthatom a fenséges urat. Elhangzott a jelzés kongóba és már dübörögve közeledik az udvari vonat. A gyors robogás egy szempillantás alatt röpíti el előttünk a termes kocsikat. Néhány fiatal tisztnek sziluettje az ablakokban feltűnik, da hogy melyik a trónörökös, azt már nem tudjtk kivenni. Bele kell törődni a változhatatlanba: mi már nem látjuk meg a trónörököst. 1014. augusztus & A vasúti vendéglő szük étkezőjében reggelizem. Körülötten hangos, zűrzavaros lárma. Egy átvonuló tréucsapatnak a tisztjei sürögnek-forognak körülöttem. Csak néhány percig áll a vonat és ez alig elégséges ahhoz, hogy egy csésze meleg kávét elfogyasszanak. Kint a pályaudvaron már felharsan a tromibitaszó, még egy hörpiutés. majd elfojtott sóhaj és bosszuság

) aztáu már üres a szoba ós csak én ülök nyugodtan tovább helyemen. Egyszerre csak meglátok az asztalon egy gazdátlan pénztárcát. Valamelyik itthagyta tán az egész vagyonát és meglehet, hogy a vonat már ki is haladt az állomásról. Felugrók a helyemről és a pénztárcát felkapva rohanok megkeresni a talált t>rgy jogos tulajdonosát. Nehéz muuka. Éppen berobog egy uj katonavonat drága terhével és az én tróutisztjeimet. sehol sem látom. Megkezdődik az örült ide-oda futkozás és kérdezősködés. Majd felkapaszkodom az előttem álló vonat egyik kocsijára és a másik oldalán leszállva végre rábukkanok a keresett tisztekre. Egy perc és a vonat már elindul, de szerencsére a legutolsó pillanatban megtaláltam a pénztárca tulajdonosát. Forró kézszorítás, őszinte szívből jövő jókívánság a hosszú útra és a szerencsés, boldog és egészséges visszatérésre . . . és a lelkes, víg fiuk már indulnak a győzelem vagy a halál elébe . . . Amikor visszatértem az előbbi utou az állomásépület elé, előttem nem messze hatalmas embergomolyagot láttam. Civil, katona, tiszt, közlegény egymást taposva és lökdösve követett egy daliás, ifjii, szőke leventét. Magyar huszárezredesi egyenruha ledte termetét ás az egetverő éljenzésből végre megértettem, hogy a mi poros, piszkos. köszéufUsttel ós egyéb terhes illatokkal megmérgezeti állomásunkat választotta ki trónörökösünk arra, hogy e helyen búcsúzzék a hadbameuö katonáktól. Ku láttam ezt a búcsúzást és azóta tele van a lelkem meghatottsággal, a szemem köuyuyel és a szivem lelkesedéssel. Amit én láttam : az már a történelem, a jövő történelme. Magyarországnak és az egész Monarchiának jövő boldogsága. Karoly főherceg őfensége végtelenül Kedves, lekötelező modorával é.s linóm tapint atával rohammal vette be a sziveket. Minden tisztnek kivétel nélkül melegen és bensőséges bajtársi éraástel rázta meg a kezét. Végigjárta a katonavonatok összes kocsijait és a derék, hü katonáknak l-dkes kitöréseit folytonos tisztelgéssel és kézlegyintéssel köszönte meg. Megvárta, míg a vonat kimegy az állomásról és