Pápai Lapok. 42. évfolyam, 1915
1915-06-20
ért. Nehéz rnuuka a srapnel- és golyótüzből kihozni a sebesülteket és a kötözőhelyre vinni, ötöt, tizet, húszat, harmincat hoznak a sebesült vivők tábori kocsikon ; a könnyen sebesültek maguk igyekeznek a kötözőhely felé, kölcsönösen segitik egymást, van köztük olyan, akit ideiglenesen már bekötöztek bajtársai, vagy a szauitéckatouák. Az ütközet tovább dühöng s a kötözőhely előtt és mögött lecsapnak a lövedékek. A jóságos természet gondoskodik róla, hogy a sebesültek, meg a súlyos sebesültek is a aebesülés után egy-két óráig alig érzik a fájdalmukat. A choc hatása ez. Egy tanya, ha semmi egyéb, legalább is csűr, fedett hely, vörös keresztes fehér lobogóval, ez a kötözőhely. Az előírás szerint nyolcszáz, vagy ezer lépésre van a front mögött. Csaknem mindig ki voltunk téve az ellenséges tűznek. A modern messzehordó lövedékeknél ez kikerülhetetlen. A fegyverlövések négyezer lépésnyire és még továbbra is visznek, a modern ágyuk pedig tízezer lépésre, vagy még messzebbre is ontják gyilkos lövedéküket. Egyébként gyakran megtörtént, hogy az ellenséges tüzérség nem vette figyelembe a genfi keresztet. Kitűnő távcsövével mozgást észlelt a tanya körül és célba vette. Egyetlenegyszer sem győződhettem meg róla. hogj' ellenségeink respektálják a genfi konvenciót. A Visztulánál történt, .... mellett. A mieink a Visztula balpartját tartották megszállva. Szemközt, a másik parton állt az eljeuség. Ezen a helyen a balparthoz közel fekszik egy sziget; háromnégy kilométer hosszú, fél kilométer széles, a balparttól alig van harminc lépésnyi távolságra. A viz olyan sekély, hogy keresztül lehet rajta gázolni. Két egymásra következő éjszaka után sikerült az orvosoknak tutajokra katonákat szállítani és megszállni a szigetet. Kora reggel, még sötétben támadást reudeltünk el a sziget ellen, ami azonban meghiúsult az ott tartózkodó ellenséges túlerő miatt. Néhány halott és harminc sebesült maradt vissza a szigeten. Egyik segódorvos az ezredparancsnoktól azt az utasítást kapta, hogy egy zászlóalj szanitécpatrouilljával, (harminc emberrel) lássa el az ellenségtől megszállt szigeten levő sebesültjeinket. Nem láttuk viszont sem őt, sem a patrouillet. Mikor rálépett a szigetre, foglyul ejtették. Késő este egy ellenséges tisztet gyógykezeltem, aki a sötétséget kihasználva, átlopózott a mi állásainkhoz és itt megsebesülve fogságba esett. Megkérdeztem a tiszttől, aki elég jól tudott németül, hogy az oroszok miért sértik meg a genfi kon"enciót. Azt válaszolta, hogy ebben az esetben az oroszok nem tehettek másként, mert különben a patrouille elárulhatta volna állásaikat. Még egy epizódot közlök. R. mellett történt, tiz kilométerre S.-töl északnyugatra. Sötét, hideg éjszakán az ellenség megtámadta állásainkat és egyik ütegünk elveszett. Az ágyukat fedező csapat az előnyomuló ellenséges gyalogságot visszavonuló saját csapatunknak hitte. Mikor u tévedés kiderült, máikéső volt. Egy általános roham visszaszerezte az ágyukat. Sok halotton kivül kétszázötven sebesült borította a csatateret, legnagyobbrészt az ellenség sebesültjei. Az oroszokat messzire visszavetettük és körülbelül két kilométernyi távolságban egy erdőbe vonultak viszsza. A nap folyamán el tudtuk látni az összes sebesülteket és bevittük őket a közelben levő kötözőhelyre. Itt feküdtek a szalmán, ellenség barát mellett, orosz ezredes magyar baka mellett valamennyien a közös sorsot viselték. Nagjvolt a szomorúságuk. A gyorsan elkészített enyhítő szereket örömmel fogadták. Rekvirált járműveken először saját sebesültjeinket szállítottuk el és amikor éjféltájban hozzáláttunk, hogy az ellenség sebesültjeit felszállítsuk, paraucsot kaptunk, hogy saját erőinket toljuk el másfelé. Így százötven oroszt kénytelenek voltunk visszahagyni. Két könnyen sebesült oroszt elküldtem saját táborukba, hogy közöljék az oroszokkal sebesültjeik hollétét. gálora az arcát, keresem hová lett az én pajkos, huncut kis húgom. A kezére nézek. Az is megnyúlt, ujjai vékonyak. S aztán eláll a szivem verése. Az ujján karikagyűrű van. Szédülök. Támaszkodnom kell, hogy el ne essem. Katuka férjhez megy .. . Reggel van. á nap betűz az ablakomon. Odakint miudun ébred. Én olyan szomorú, oly beteg vagyok. (.Vomagolok megyek vissza a nagyvárosba. Talán tudok felejteni... Valaki bejön a szobámba. Hátranézek. Feri bácsi az. Csodálkozva néz reám. — Mit csinálsz, íiu ? Hová készülsz ? — Meggondoltam bátyám. Fáradt, beteg vagyok. Nem akarok senkinek terhére letiui. Megyek vissza. Közelebb jön hozzám. Az arcomat vizsgálja. Tekintete szigorú. — Te. mit jelentsen ez? Kz liáh'itlanság Eddig jók voltunk neked. Persze, most már doktor ur vagy. A hangja gúnyos. A szivemet tépi, Nem bírom tovább, beszélnem kell. — A Katuka miatt. Szeretem Katukái... Alig tudok beszélui, a nyelvem ólomsullyal bír. Az öreg haragszik. Végigmegy párszor a szobán. — Szamár vagy. Ostoba szamár. Miért Nem szóital ? Hozzám lép, látja sápadt arcomat, megsajnál. — Különben... Majd Meglátjuk... Hátha még segithotüuk rajtad ... Kimegy, hallom MI hangját, amint végigkiált a hosszú folyosón! — Katuka... Katuka!... Lépteket hallok. Bejönnek. Feri bácsi a kezénél fogva vezeti Katukát. A hangja meleg, érzem, hogy szivéből beszél : — Katuka, Pista elmegy. Pista szeret téged. Katuka nem mer reám nézni, halvány arcáról két könyr.sepp hull alá. — Szólj hát, Katuka. Kimenjen a Pista vagy itt maradjou? Katuka most már nem tudja elfojtani a sirást. Odajön hozzám, átfonja a nyakamat, szerelmesen. Ugy. mint egyszer, régen... Körülnézek hol van Feri bácsi? Az ajtó nyitva, nem látom sehol. Boldog vagyok, nagyon boldog, Katuka nem megy férjhez. Azaz, hogy Katuka mégis férjhez megy. Nagy estély a vak és rokkant katonák javára. — 1915. június 12. — A dr. Autal Oéza országgyűlési képviselő, Mészáros Károly polgármester, dr. Darányi Árpád törzsorvos ós a helybeli jótékony egyesületek elnökeinek védnöksége alatt a rokkant és vak katonák javára rendezett nagyszabású hangverseny szombaton f. hó 12-én este zajlott le a városi színházban. Közönségünk teljes mértékben honorálta a nemes oélt ós bár a zárt; helyen előre fenyegető hőség sokakat visszatartott a megjelenéstől, akik jegyüket megváltották, a színházat mégis színültig díszes közönség töltötte meg, amelynek igazán nem mindennapi élvezetet nyújtottak a hangversenynek egytöl-egyig ragyogó számai. Az estélyt az állami tanítóképző iutézet ifjúsági zenekarának tökéletes precizitással előadott Hunyadi indulója nyitotta meg. Utána dr. Antal Géza országgyűlési képviselő mondta el nagyhatású ünnepi beszédét. Munkácsy világhírű Mt ónjának elemzésével kezdte csodás művészettel felépített beszédjét, melynek pompás gondolataiból kicsengett a háború áldozatai iránt az igaz részvét, a háborún nyerészkedők iránt a mélységes megvetés s a jobb jövő iránt a bízó remény. Zugó tapsok jutalmazták a nagyszerű beszédet, amely után a tanitóképezdészek ajkán Révli Riadójának hangjai harsantak fel. Ezután dr. Vértessy Gyula az országos uevtt poéta, a Petőfi-társaság tagja olvasta fel néhány háborús versét. A mély érzésű, természetes hangú, művészien előadott versek belemarkoltak a hallgatóság lelkébe, amely nem győzte eléggé tapsolni a poétát. Zeneértöknek nagy élvezetet nyújtott a következő szám: egy «juartett, amelyet tökéletes művészettel adott elő Tóth Lajos főiskolai zenetanár Hidvéghy Sándor önkéntes. Beidl Lajos tanítónő vendek és Plentzner Aladár sebesült katoua. Fraueudienst Mariska énekmüvészeto nem ismeretlen már a pápai publikum előtt. Es este is 2 számmal tett tanúságot nem közönséges tehetségéről. Gyenge József tanitóuövendék hatásos szavalata után ismét a tanító képző intézeti íijuság énekkarának produkciója következett. Ezúttal Vegler Gyula Csatadalát adták elő igen nagy hatás mellett. A Ma3'er Istvánná elnöklete alatt működő Muukásnö-Otthon tagjai sebesült katonák közreműködésével .,A rongyos katona" c. 2 felvonásos n sziumíi u-vet adtak elö. A naiv kis darab szereplői egytöl-egyig a legnagyobb buzgalommal játszották meg a reájuk eső szerepet, ára azért különösen ki kell emelnünk a bájos megjelenésű Czepek Annus (Gábor angyali játékát, továbbá Braun Józsefet (Szent Péter), Farkas János, (a rongyos katona), Nullász Pált (tanító), továbbá Frisch Juliska, Polgár Ellát, Polgár Magdát, a 2 kis gyermeket: Sprém Antal és Varga Juliskát. De kedvesek és szépek voltak a többi angyalok is mind valamennyien. A legkisebb elismerés, amit nyújthatunk nekik, ha egyszerűen felsoroljuk neveiket: Czepek, Gizella, Kovács Mariska, GÖHCZÖI Annus, Masser Mariska, Mátz Mariska, Árki Rózsi, Farkas Róza, Kraft Magdus, Mayer lduska, Dezső nővérek, Rát nővérek és Petying Mariska. A darab rendezése — niiut értesülünk — Kraft József érdeme. A kitűnően sikerült estélyt a Die Wacht
