Pápai Lapok. 42. évfolyam, 1915
1915-05-30
PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Goldberu Gyula papirkereskedése, Kő-tér L'íi-ik szám. Telefon. 112 ezáxs. Felelős szerkesztő és laptulajdonoa: GOLDBERG GYULA. Kifizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: ejrész évre 19 kor., félévre 6 k., negyedévre 3. Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Egyes szám ára 30 011. Még egy ellenség. M ájus 20-ika óta egy ellenséggel több áll velünk szemben. Olaszország, a hű szövetséges különleges és a történelemben példátlanul álló pálfordulással és cinizmussal szembe fordult velünk, keresett és talált ürügyet arra, hogy szakítson velünk és szaporítsa ellenségeink számát egygyel. Mert Olaszország fordulása, támadása semmi egyebet nem jelent, mint hogy egygyel több ellenséggel kell harcolnunk. A monarchia és Németország illetékes körei rnár hetek óta tudták, mi készül Olaszországban és bár minden erejükkel igyekeztek a békét megőrizni, hosszú ideig áldozatkészséggel és elő-j zékenységgel viszonozva az olasz árulást, nyugodtan előkészültek arra, ami! esetleg következni fog. Az a nyugalom, biztonság, higgadt-' ság, amelyet »•/ Olisrországgal való konfliktus és diplomáciai tárgyalás utolsó pillanataiban a kettős szövetség államférfiai és had vezetősége tanúsított, kell hogy a legnagyobb biztonság érzetével töltsenek el bennünket. Az olasz népet felelős politikusai és felelőtlen államférfiai lelketlen izga-| tással olyan háborús őrületbe vitték bele, amilyenre ínég példa nem volt. Azzal, hogy a monarchia közeledését, ajánlatait, előzékenységét az olasz kormány a nép előtt eltitkolta, helyrehozhatatlan hibát követett, el és e hibának rettenetes következményei lesznek. Mit fog szólni a most háborúért őrjöngő szangvinikus olasz tömeg akkor, mikor az első vereség hire megérkezik, J vagy akkor, amikor az első sebesült-, szállító vonat befut valamelyik pályaudvarra? Fogják-e vájjon akkor is éltetni 1 VAnnunziót, a kitartott költőt vagy Salandrát az entente ügynökét? Mi már edzve vagyunk a háború viszontagságai, szenvedései ellen, mi már tudjuk, milyen nélkülözésekkel és fájdalmakkal jár, mi tehát állig felvértezve állunk elébe ennek az uj harcnak. De Olaszország csodálkozni és rémüldözni fog, Olaszország népét pánik kétségbeesés fogja elfogni az első háborús ( szenvedés nyomán. És ez lesz a háborús őrület első büntetése. A történelem ítélőszéke sohasem hozott olyan lesújtó, oly kemény ítéletet, mint amilyennel Olaszország eljárását fogja megbélyegezni. Mi még a háború legrégibb fázisát, a szerb háborút sem saját jószántutikból indítottuk, szert a legújabb fordidatért sem bennünket terhel a felelősség. A monarchia megtett mindent, ami hatalmába állott, hogy a békét megőrizze, felajánlott mindent, «mit nagyhatalmi állásának csorbítása nélkül felajánlhatott, üe ezen a határon tul nem mehetett. Mi tudjuk,, hogy egy uj ellenség Megnehezíti feladatunkat, melynek célja, i magunk pozícióját, helyzetét megvédeni, de nem tehetjük meg. hogy majánk irjuk alá halálos ítéletünket. Az jlasz követelések teljesítése pedig ezt jelentette volna. Mire e sorok megjelennek, lenn ilélen, már valószínűleg, megdördültek \z ágyuk és az olasz kalandorpolitikát nár életével fizette meg valamelyik )lasz katona. Mi megyünk a magunk utján, az gazság utján, (iánesvetések nem tudnak slbtiktatni beiu,i'mkf.< és ha az orosz íőzhengert visszafelé tudtuk fordítani, sikerülni fog a tőrt is kiütni az orgyilkos kézből. Nyugalom és biztonság jelölték az Htunkat eddig, ezek fogják jelölni topább is. egész a végleges győzelemig. Nemzeti megújhodás.** Immár tizedik hónapja vivják a központi hatalmak az antant hatalmakkal gigászi harcukat fentmaradásukért s gazdasági fejlődésükért. Ekekben a harcokban nemzetünknek oroszlánrész jutott, mert a magyar harci vitézség volt az a •szikla, amelyen megtörött az orosz tender-áradat, nekünk tehát jogunk van mindahhoz, amelytől hazánk boldogítása s a monarchia biztonsága függ. Mert 3gy nemzet naggyá, erőssé csak ugy ehet, ha vágyai, ideáljai teljesedésbe nemiek. Meg kell tehát ragadnunk az dkalmat, mig a magyar nemzet dicső íaditettcivel elért sikerekre a jövő a feedés fátyolát nem borítja. Első sorban •szüksége van nemzetünknek az önálló nagyar hadseregre, annak minden tarozékával. Megmutatta az élet, hogy mit ehet és mit tud produkálni az a had(ereg, amelynek tisztikara a legénységre! nyelvben, érzésben s legtitkosabb ragyában hazánk szent ügyének szolgálatában összeforrt, egybeolvadott. Megnutatía az élet, hogy remekül kooperállat idegen hadsereggel is, ha őket a győzelemre való törekvés nemes esz*) A „Váró-ok I.apja" májtM számúból. méje vezeti, tehát a harcászat hátrányára nem esik az önálló hadsereg. Másodsorban szüksége van nemzetünknek az önálló vámterületre, hogy szabad mozgásunkban meg ne akasztassunk s iparunkat megteremthessük ... Harmadsorban szükségünk vau idegenbe szakadt véreinknek visszatelepítésére, hogy vérveszteségünket pótolhassuk. Hogy pedig ezt elérhessük, az összes lati fudiumohairavsik és mezőgazdaságra alkalmas területen meg kell szüntetni állami megváltás utján, vagy öfökhaszonbérbeadással. Tudjuk azt, hogy véreink Amerikába tömegesen azért vándoroltak ki, hogy pénzt szerezve itthon ingatlanhoz jussanak, vagy ingatlanukon levő adósságaikat kifizethessék s birtokaikat gyermekeiknek biztosíthassák. Tehát fontolóra kell venni s.elő kell készíteni egy törvényjavaslatot, mellyel lehetővé tesszük, hogy a harcban elesett dicső hőseinket a munkában ismét magyar véreink pótolják: elő kell továbbá készíteni egy törvényjavaslatot hős és kitüntetett vitézeink méltó megjutalmazására, amely mádban nem nyilvánulhat, minthogy részükre kedvezőbb feltételek mellett ingatlan-birtokot adunk, hogy békében is alkalmuk legyen épp oly kitartással a haza javára dolgozni, mint a harctéren. A hazaárulók vagyona pedig a harcban elesett vitézeink árvái s rokkantjai és munkaképtelenné vált katonáinkjavára nemzeti alapként kezelendő s örökhaszonbérlet utján értékesítendő. A latifundiumok helyeztessenek át a hegyvidékre, melyek kisemberek kezében nem gyümölcsöztethetők kellő tőke hiányában s ezzel megóvjuk ősi családjaink fényét, befolyását s megóvjuk birtokaink s országunk határainak idegen kézbe jutását. Klő kell készíteni oly ipartörvényt, mely lehetővé teszi a hegyvidéken hatalmas gyáripar képződését, felhasználva az összes vizierőket, hogy az ottani lakosság megtalálja a tisztességes megélhetésénél az eszközöket s ne legyen arra kárhoztatva, hogy majdnem állati sorsban tengődjék. Folyóinkból a sik mezőségekre esatornákat kell építeni, mert látjuk azt, liogy kincses házunk még mindig nem produkál annyit, mint amennyire kivitele szempontjából szüksége lenne s hogy i monarchia másik felét élelmiszerrel diáthassuk; de szükségünk van emelni mezőgazdasági hozadékunkat még azért is, hogy a háború által ránk szakad terítet könnyebben elviselhessük. Keres-