Pápai Lapok. 42. évfolyam, 1915

1915-01-17

PÁPAI LAPOK Pápa varos hatóságának es több pápai s papa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik in i n d e n rtiimtp, Szerkesztőség és kiadóhivatal : Goldbeix Oyula pspirkWMkMléM, KÖ-tér 'Jll-ik szán.. Telefon 112 száaaa. »7.erkeszt5 6g iapüilajdonos: GOLDBERG GYULA. KlíífizetéRf'k ós liirilotósi lijak • lap kiadóhivatalához küldendők. i A lap ára : egé8Z évrp \- kor., félévre 6 k., ueifyedévre 3. NyiH-tér soronként 40 BUér. Kiryea nAia ára .!'( íill A nagy ítélet. Most, ez a nagy világháború az a nagy ítélet, amikor emberek és nemzetek, knltnrák és irányok, megméretnek és könnyűnek találtatnak, vagy megméretnek és nem találtatnak könnyűnek. Hogy mi lesz a nagy mérés végső eredménye, azt ki tudná ma még belátni, nekünk magyaroknak azonban egy tekintetben meg lehet az az elégtételünk, hogy bizonyos szempontból a mi országunk megméretett és nem találtatott könnyűnek. BvtiZedek óta folyik már a hírlapi csata, a politikai harc részben az osztálytagozódás, részben pedig a nemzetiségek ellen. A két harcot éppen a két szemben álló politikai irány intézte. Az, a nemzetiségeket, és az, aki az osztályharcot támadta, aki az osztály tagozódást vette fontosiiíík, az támadta a nemzetiségeket. E nagy háború nagy értékmérője lett a világnak. Mindenki a mérlegre kerül, és mi e mérlegen - ngy látszik — nem kis súlyai estünk a latba. Ami az osztálytagozódást illeti, arról rövidesen kiderült, hogy csak bókével van meg, amikor az emberek nem is törődnek egyébbel, minthogy a maguk életstandardját, életnívóját minél magasabbra tudják vinni, hogy minél jobban el tudjanak válni a néptől, amelyben tulajdonképen saját magukat, vagy ha nem a maguk, de az apjuk múltját látják. A múlttal pedig az emberek, ha arrivék lettek nem szeretnek törődni. A békeidőben mindenki arra törekedett, hogy minél többet keressen, esetleg másokkal szemben való kegyetlenség árán is, és arra törekedett, hogy pénzét és pénze hatalmát éreztesse mindenkivel, aki közelébe kerül. Háborúban azonban — láttuk — az osztálytagozódás egy csapásra megszűnt. Igazzá vált az a régi-régi mondás — ha egy kicsit uj formában is, — hogy a halál előtt nincs külömbség. A szocialista mnnkás ember épp ugy meghal, mint az arisztokrata, Conrad fiát épp ngy eltalálja egy golyó, mint a legutolsó közlegényt. Itt mindenki egyenlő lett, itt nincs osztály tagozódás, csak emberek v,mnak. És ime ez a nagy változás napok, vagy csak órák kérdése volt. Tegnap még volt osztály tagozódás Magyarországon, ma már nincsen. Ebben a tekintetben tehát Magyarország nyugodton nézhet a végső ítélet kimondása elé. Ugyanilyen nyugodtan nézhetünk az elé a megméretés elé, amelybe nemzetiségi kérdéseink kerülnek. A nemzetiségekkel szemben elkövettünk sok hibát mi is, de elkövettek hibákat ők is. |E hibák kiegyenlítődtek, elsimultak a háború első szellőjére. Maga Tisza István mondta újévi beszédében, hogy a nemzetiségek, esekély kivétellel, mind megmutatták, hogy valóban hivek maradnak a magyar állaineszméliez. A mi közvéleményünkben elterjedt az a teljesen téves nézet, hogy Romániával valé viszonyunk nem jó és h.ogy'a magyarországi románok is mozgolódnak. Mindkettő téves. Békében, jóviszonyban vagyunk Romániával és a magyarországi románok éppen a mult héten intéztek |átiratot a román hivatalos körökhöz, hogy ők mindennemű külellenséggel szemben kötelességüknek tartják, hogy Ihivek maradjanak a magyar hazához. A^yjgy és sok Iren át izgató nem* zetiségi fur

oblém

át is elintézett tehát a há~boru."*5nn\ien íLeiei eié, minden mérI legre kerül, már sok probléma méretett [meg eddig is, és ime Magyarország két életbevágó problémája ime már megméretett és nem találtatott könnyűnek. A háború eddigi eredményéül ez is j teljesen elég. Kérelem Veszprémvármegye társadalmához! A harctéren elesett vagy hadifáradalmak következtében elhalt katonai egyének és ugyanily körülmények közt elhalt, katonai kötelékbe nem tartozó, de a mozgósított fegyveres eröt követő polgári egyének, nemkülönben az eltűntek és hadifogságba jutottak gyermekeinek száma, kik ép a háború következtében eltartójuktól fosztattak meg, napról-napra szaporodik « igy a magyar társadalomra az a nemes kötelesség vár, hogy a gyámolító nélkül maradt árvák ügyét felkarolva, pótolja a veszteséget s módot nyújtson arra, hogy a nemzeti hősök gyermekei szükséget ne szenvedjenek s belőlük a munkaerőben megfogyatkozott édes hazánknak hasznos polgárai lehessenek. Tartozunk erael az érettünk, hazánkért életüket feláldozott hősök emlékének és érdemeinek, de tartozunk a hazának is, hogy a jövő nemzedékben olyan hazafiakat nyerjünk, kik a nagy veszteséget pótolni s hazánk felvirágoztatását előmozdítani legyenek képesek. Ezen cél megvalósithatása végett sorompóba kell lépni mindazoknak, kiket a Gondviselés megkímélt a veszteségtől s kiket megáldott földi javakkal, melynek jövedelméből nemcsak megélhetésüket biztosithatják, hanem még teleslegük is mutatkozik. A nemes áldozatkészséget és az emberbaráti szeretetet méltóbban nem gyakorolhatja senki sem, imnt mikor jövedelmének, esetleg vagyonának egy részét azoknak a segélyezésére fordítja, kiknek atyja, eltartója vagy jótevője a hazáért, értünk életét, tehát mindenét áldozatul hozta. A MÓban forgó árvák e felkarolásának első és legnemeselb módja »/. örökbefogadás. Kz által az apától megfosztott árva ismét gondos apát nyer, árvasága im gssünik l lehetővé vauk az. hogy vesztesége legjobban és leguenieI sebben pótoltassék. Másod sorban a/, ingyenes tartás és nevelés módja kínálkozik mint hathatós es/.köz arra, hogy a gondosé nélkül maradt, hüsük árvái a meg| semruisülés'ól megmentedének, ez által az árva ; család.it nyer. melyben f jlödve minden esetre ; hasznos polgárokká válhatnak. Végül a megmentést, a veszteséget pótolni anyagi segítséggel lehet, eszközölni. Az ürökbelogadást. azok a nemesen érző házaspárok vihetik keresztül, kiket a gondviselés gyermekekkel nem áldott meg, — az ingyen tartásra azok vállalkozhatnak leginkább, akiknek 'háztartásában az, hog)- egy gyermekkel több ül t az asztalhoz, küíümhséget nem tesz, inig a harmadik módon azok teljesíthetik hazafiúi kötelességüket, kik anyagi javakban akként vannak megáldva, hogy feleslegük mutatkozik, ők vallalkozt hatnak a gyermekek elhelyezésével felmerülendő i menhelyi estkély összeg viselésére, — ezen dijak I a következők: a gyermek 1 éves korának betöltéséig havi 14 korona, a betöltött 1 éves kortól , 7-ik életévének betöltéséig havi 8 korona, ezen , tul a gyermek 15-ik életévének betöltéséig havi • 10 korona, ezen tartásdijakat a gazdagok egyenként, a csekélyebb felesleggel rendelkezők ketten, hárman együttesen is viselhetik, tehát csak pár koronáról van szó s ezzel egy életet mentenek meg s egy munkást adnak a hazának. Ez a nemes áldozatkészség megvalósítása vár az egyes hazafiakra. Nemkülömben fontos és hazafias kötelesség hárul a jótékony intézetekre, melyek nagyérdemű vezetőségének figyelmébe kell ajánlanunk, hogy a vezetésük alatt álló jótékony nevelő intézetek ingyenes helyeinek betöltésénél elsőbbséget adjanak a hősök árváinak, mert ez felel meg az alapítók óhajának s ezzel leróják azt a hálát, mellyel a hazáért elvérzett hősök szellemének és emlékének tartozunk. Ezen főbb irányelvek megjelölése mellett Veszprémvármegye árvaszéke azon kérelemmel fordul a nemes emberbarátokhoz, hogy a nemzeti hősök árváinak elhelyezése körül a gyámhatoságnak nyújtsanak segédkezet, kutassák tel azokat a nemesen érző és áldozathozatalra kész hazafiakat, kik az árváknak elhelyezéséről gondoskodni óhajtanak és arra képesek is és azok neveit, polgári állásukat és pontos lakcímüket és a segélyezés módját a gyámhatósággal közölni szíveskedjenek. A gyámhatóság átérezve magasztos hivatását, mindenkinek, ki a segélynyújtásban részt venni óhajt, mindenkor s a leggyorsabban ad felvilágosítást s ugy az örökbefogadási szerződéseket elkészíttetni, mint az elhelyezéseket közvetíteni fogja. Azon jó reményben, hogy a nemes áldozatkészség e rendkívüli és nehéz viszonyok között fokozottabb mértékben fog megnyilvánulni s a magyar társadalom a hivó szót, mint miudeukor, ugy most különösen meg fogja érteni. Veszprémvármegye árvaszékének 1!M5. évi január hó ")-én tartott teljes üléséből. Hazafias üdvözlettel Takách Ádám s. k., vármegyei árvaszéki elnük.