Pápai Lapok. 42. évfolyam, 1915

1915-03-28

a drágaságot. Itt csak az a radikális mód­szer használ, ha a húsnál is megállapít­ják a maximális árakat s ami ezzel jár, összeírják és requirálják a meglevő anya­got. De rögtön! És az ország egész te­rületén ! Nincs arra időnk, hogy hosszasan kutatgassuk, ki hol követett el hibát, vagy mulasztást? A rekritninációk csak késleltethetik a cselekvést. Mikor Ma­dách megírta azt az igazságot, hogy „a tett halála az okoskodás," talán a mi­niszteri enquetekre és a fővárosi bizott­ságokra is gondolt, amelyeken csönde­sen kimúlik a gyors cselekvés. Itt már csak az élelmiszerek maximális árának megállapítása, az országos requirálás és az igazságos szétosztás segíthet. Eg3 r es városok s igy elsősorban a főváros hasz­nálhat a közönségnek a hatósági töme­ges bevásárlással is. De a közélelmezést országosan kell szabályozni és biztosí­tani. Minden magánérdeket alája kell rendelni az országos érdekeknek. Ma nem lehet senkinek külön haszna, csak az országnak. i\. huskérdéat is bárddal kell kettévágni, olyan bárddal, mely a jogtalan spekulációt egyszerűen leíejezi. által kilátásba helyezett gabonamennyiséggel lakosságunk élelmezése a legközelebbi betakaru­lásig még akkor is biztosítva lenne, ha nem ra­I gaszkoduánk szigorúan a kormány lisztkeverési ^reudeletéhez, amely tudvalevőleg a kenyér liszt­nek 50?« bau kukoricával való keverését irja elő. Meg kell még jegyeznünk, hogy időközben a kormány elrendelte az összes gabona és liszt­készleteknek kényszerbevallását, melyre vonatko­zólag egy idöelötti hirdetmény meg is jelent már városunkban. Figyelmeztetjük a közönséget, hogy a liszt- és gabonakészleteknek bejelentésére a hatóság ujabb ;! napi határidőt fog kitüzm, amikor mindenki minden készletét szigorú bün­tetés terhe alatt bevallani köteles, rekvirálni azon­ban csak a fölös mennyiséget fogják a maximá­lis áron. Az elrejtett készleteket üiiáucok fogják kutatni. — Hány pápai balt meg a háborúban P Persze erre a kérdésre pontos választ senki sem tud adui. Alább csupán azok neveit közöljük, kiknek hősi haláláról biztos tudomásunk van, már amennyiben a hivatalos kimutatások, amelyek nem ritkán bizonyulnak téveseknek, feltétlenül megbízhatóknak tekinthetők. Az elesett vagy meghalt pápai hősök névsora a következő: Ács József, llodola Gyula dr., Buti Mihály, Berta Lajos, Böhm József, Csepregi Pál, Fábián Dániel, Fejes Dénes, Heimler Béla, Holy József, Hor­váth János, Koréin Jenő, Kiss Géza, Kovács Sándor, Lainperth Ferenc, Mező Ignác, Molnár Géza, Miklós Zoltán dr., Németh József, Németh István, ltubriuger József, Ráesik János, Spuler József, Szekeres Ödön, Szita Gyula, Szőke Pál, Tóth László, Takács János, Tocsik Antal, Tóth Lajos, Vadász József, Vánik József. — Az izr. népkonyha. Az izr. népkonyha f. hó 21-éu Blau Henrik polgári iskolai igazgató elnöklete alatt a Szent Egylet dísztermében ér­tekezletet tartott. Blau Henr k évi jelentéséből megtudtuk, hogy a szerény anyagi eszközökkel dolgozó népkonyha, melyet kizárólag jószívű ada­kozók alkalmi ajándékai tartanak fenn, augusztus óta naponta 1-1U személyt lát el ingyenebéddel, ez óta körülbelül 20 ezer ebédadagot osztott ki ingyen és állandóau 25 menekült részesül jótéte­ményeiben. Az izr. népkonyhában sokat fáradoz­tak: Deutsch Dávidné, Ambrusné, Ujhegyiné, dr, Fleschné. Martonué, Gestettuerné és Lövy Lá­zárué. Sokat áldoztak érte a Blau család, !»••• alkonyat langyos szellője mintha balzsamos irt cse­pegtetne sajgó Hzivseheinre, mert érzem s haltán is vélem : jó utón jársz, csak előre ! És én megyek mint akit fúriák tísnek . . . • * Volt idő, amikor szőke hajit, tüzes szemű ifjt voltam. Szivemben forró vággyal, tündöklő remény­réggel, fényes álmokkal . . . aki elindultam, hog) meghódítsam a világot. Utamhan találkozni akartam a boldogsággá gazdasággal és dicsőséggel — és aztán. . . nem ta­lálkoztam, csak a csalódással, a bánattal és a ke aerü kiábrándulással. Hová lett mindas, amit egykor az Élet, et a legnagyobb csaló ígért V Hová lett mindaz, ami tőle vártam, amit tőle reméltem? Mi teljesedet: belőle? Mi maradt meg belőle? Minden elmaradt mögöttem, azon a görön gyös országii ton, melyen vérző szívvel és vénei lábbal futottam keretűiül. Az ágak és tüskék le téptek mindent és most, midőn roskatagon, fárad tan kell még néhány lépést vánszorognom, mig el érkezem ar. örök célhoz, nem maradt scámomn semmi, semmi egyéb, mint a szomorú visszaérnie késés .. . Verőfényes napokon, futó gyönyör közepette egyszerre valami megmagyarázhatatlan fájdalom fo| el. Miért? nem tudom okát adni; de érzem, hog; valami oka mégis van, amit én nem értek. A levegőn, a távol messzeségen át, valam különös érzelem-szálakon jut lelkembe a fájdalom Olyankor nem bízom már a sir néma éjjelé ben sem ... Nem hissem, hogy a hívogatóan ring. szomorúim ágak alatt osendesül a szivemnek vi dánszkv hitközségi elnök. Krausz Simou 150 ko­ronát adott a népkonyhának. A helybeli pénzin­tézetek és magánosok adományai más alkalmak­kor ki lettek mutatva. Az izr. népkonyha nor­mális idökbeu csak télen működött, de az idén a rendkívüli időre való tekintettel húsvét után ismét meg fog nyílni, a húsvét alatt pedig a nép­konyha az arra szorulókat pénzadományokkal fogja támogatni. — A ref. nőegylet hangversenye. A háborús világ hangversenyei között nagy sikere volt annak a jótékoiiycélu estólynek, melyet a ref. nőegylet rendezett az országos hirü iró : Gál Mózes közreműködésével. Az est jellegét az ál­lami tanítóképző intézet zenekarának és a főis­kola ének s zenekarának produktumai adták meg. Bőséges rész jutott az ünneplésből Tóth Lajos­nak és Koltay Sáudornak, kik kitűnő fegyelme­zéssel csiszolták ki ii két jeles gárdák értékeit. A tanitó képző zenekara „Induló egyveleg"-et adott elő. Azután az aranylelkü Gál Mózes jó­ságos arca jelent meg az emelvényen. A közön­ség a legodaadóbb szeretettel fogadta és a leg­lelkesebb rajongással vette körül. Előadása, me­lyet következő számunkban teljes egészében kö­zölni fogunk, a nőről szólt; a munkás, civilizált és lélekben emancipált nőről. Ennek a nőnek a tölmagasztositása, apotheozise volt az ünnepelt iró magvas előadása. A szívre ható előadás után a publicum az előadástól és az előadótól való­sággal faszcinálva volt és alig akart betelni ai ovációkkal. A hangverseny többi részében is sol gyönyörűséggel lepte meg a közönséget. Szmoli­govics Erzsike megszokott művészetével adta ele Chopin : Fantasie Inipromtuját. Szabó Imre meg­rázóan drámai szavalása viharos tetszést keltett, Erdélyi Edit, kinek rutinos előadásáról és meleg tónusáról már volt alkalmunk dicsérettel megem­lékezni, meg-megujrázott szólóénekével imponá­lóan mutatta be művészi képességeit Konkoly­Thege István remek hegedüjátékához biztos kéz­zel játszotta a kíséretet Kiss Károly. A főisko­lai ének és zenekar Ügyek: Rákóczi marsává fejezte be a díszes közönség jelenlétében meg­tartott ünnepélyt, mely díszére válik a rendezi reformét us nöegyesületuek. — Elesett veszprémi honvédföhad­nagy. Komornik Aladár, a veszprémi m. kir. 31 houvédgyalogezred főhadnagya a kárpáti harc­téren hősi halált halt. halja s megszabadul ott a bútól, a szerelemtől.. Rózsás álmainknak megtört reménysugara . melyet titkon rejt a sir a földi fénytől, vágyaink régi szerelmünk még onnan is visszasír mindig.. * # Kétségbeesés érzete vesz rajtam erőt. Félek hogy talán neki is jobb lenne, ha nem zavarnán nyugalmát; ha gondolataimat, érzelmeimet örükr magamba zárnám. Föltéve, hogy ő olvassa eiei sorokat, éreznie kell, miszerint legküzdhetetlen vá gyak késztettek arra, hogy oly hosszú időn át ret tenetesen ki nos uémaságra kárhoztatva, legaláhl es utón szólhassak hozzá. Kezét, melyet a múltban angyali jósággal pá rosu't gyengeséggel nyújtott felém, kecembeu tartva lelki szemeimmel jóságos szép szemébe nézek és, . emlékezem visz.i... a rég múltra, idézem a felejt hetetlen édes percek emlékét. Millió képzelt csól kíséretében súgom fűiébe, hogy ma is, ugy min régen, minden gondolatom csak benne összpontosul hogy vágyódom utána mindig őszinte, tiszta, iga szerelemmé!. Az északi fény, a kifürkészhetetlen és káp ráztatősn csak érte ragyog. Ha pedig valaha érezt ő, hogy éltető napon tudna lenni és tudja, ahog tudja, miszerint nem rajtam mult, hogy nem let azzá, — akkor ragyogjon, delelő napként tüzzö most, amikor éreznie, tudnia kell, hogy csak ő t< het boldoggá . . . Eliramlik az élet s as öregkorban majd ki sérteni jár az elűzött, a mostohán elvert vagy .. A rosszul leélt élet késő gyermeke: a meg bánás jön vele ... L-l l-s. VEGYES HÍREK. — A gabona es lisztkészletek bejelen­tése. A tanács tudvalevőleg bejelentőlapokat osz­tott szét a város lakossága között, hogy a vá­rosban levő liszt és gabonakészlet megáilapitható legyen. Mintegy 4000 ilyen lap érkezett vissza kitöltve a hatósághoz, amelyek feldolgozása a hét folyamán befejezést nyert. Már most jelez­hetjük azt az örvendetes tényt, hogy megállapí­tást nyert, hogy a város lakosMigának igen nagy része el van látva elegendő liszttel és gabonával, úgyhogy a feleslegek átvételével és a kormány bun égnek s elégnek . . . S együtt ég ar arcom és s lámpa . . . Lázban égek . . . Ugy gondolom, hogy kegyellenségből hagyott el. Epés keserűség ural­kodik berniem. Sziute kacagni tudnék, ezen, — as őrülettel határos — kegyetlenségen ! . . . As ég lassankint pirkadni kezd. Mindenki pihen még, osak én virrasztok a néma, méla csend­ben. . . S szivemben meglelem az Édest! Tele van a lelkem emlékekkel .. . • * Szivembe láttam .. . Föltártam tehát, mivel napok óta vérzik. Kiterítettem, lefényképeztem. Milyen is a szív?! Az ember imádásig tud vele szeretni és megérteni mégse tudja . . , Sokféle csapáson átestem már, de sohasem tudtam, hogy e kis hus-darab oly nagyon tud fájni. Most tudom csak, hogy a visszaeső betegség ve­vessélyesebb az elsőnél. Az átéltek életem legszebb emléke marad; mindenemet odaadnám a megismétlés lehetőségéért. Amikor osillagom feljött és láttam, mily ide­álisan ragyog felém, ha mindjárt tudtam volna, mily fájdalmas lesz a vég?! Komoran sötét, osillagtslsn éjszakában érzem magam. Letűnt az én verőfényes napsugaram. Ver­gődésemben csakis a múlt édes mozzanatainak fel­idézésében, a szenvedő ember legédesebb gyöngy­balzsamában, a mindent féuylőeu besugárzó, legis­tenibb ajándékában: — a reményben keresek vi­gaszt, találok pihsntető enyhülést. Ezekből mentem azt a gondolatáramot, mely­lyel végig sugározom bosszú utam, gyötrelmes Gol­gotliámat... S én megyek, — reggeltől alkonyatig. S as

Next

/
Thumbnails
Contents