Pápai Lapok. 42. évfolyam, 1915

1915-01-10

PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának es több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. M p g j • I e • • k minden rnirni p. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Golduerjr Gyt.la papirkereskeiie.se, hű-ter Jl!-ik szám. Telefon. 112 s=áno. Felelős szerkesztő 6s lapttilajdoaaa: GOLDBERG GYULA. i • c r-..-.. 4a hirdetési dijak a lap kiadóliivataláliot kiildoiidök. A lap ára: eirész Avro |9 kor., félévre ti k.. negyedévre 3» Nyilt-tér s,,ni!iki'ut W tlllér. — Kleves szaia ára 80 |H A becsületes béfte. Oróf Tisza István ujévi beszédében a becsületes béke megkütesoueli reményét, csillogtatta nie<í szemeink eliiit. Tisza elé<; komoly, nagytekintélyű, súlyos ember ahhoz, hogy szavai ebben a monarchiában megnyugtatókig hassanak és hogy önbizalmat öntsön mindenki szivébe. Gróf Tisza István ujévi beszédében azt a reményét fejezte ki. hogy még ebben az évben be fogjuk fejezni és pedig egy becsületes békével a háborút. Szebb ujévi ajándékot a magyar nemzetnek senki nem adhatott volna ennél a mondatnál és ennél a biztató ígéretnél. Oly szépen hangzik ez a kijelentés : „Remélem, még ez évben befejezzük a háborút!" és annyira felemelő ez a hoz-1 zátétel: „Még pedig egy becsületes békével!" hogy az uj év szebb akkordban nem is kezdődhetett. Tiszának ez a kijelentése az első szó, amely láthatárunkra lesti ennek a rettenetes összeomlánnak, a háborúnak a végét, a belátható időben való befejezését. Mindenki azt kérdi már. hogy mikor lesz vége a háborúnak és bármennyire tudjuk is, hogy egy ilyen nagy kataklizmának nem lehet vége oly rövid idő alatt, mint egy lokális összecsapásnak és mégis ugy érezzük, — idegeink, erőink a végsőkig vannak feszítve és az egész világszinté remegve várja már ennek az istenitéletnek a végét. Tudjuk, hogy győzelem lesz a vége ennek az igazságos, becsületes harcnak. Tudjuk, hogy a végén a mi lobogónk, az igazság lobogója fog fennen lobogni és mégis . . . mégis türelmetlenek voltunk és vagyunk, az utolsó pillanatot várjuk már, amikor a sok öldöklés a hivatalos jelentésből kimarad és helyébe egyetlen egy szó lép, ez a ragyogó, tiszta fehér szó: „Béke!" A béke szó hivatalos helyről most, Tisza beszédében szerepelt elősző"r. Ed« dig a békét csak a közönség és a hivatalos, helyektől távol álló sajtóorgánumok állították, csak ők említették, de hivatalos helyről sem a békét, mint reményt, vagy lehetőséget, sem a háború végének időpontját, nem tudtuk meg. nem hallottuk. Most végre Tisza határozott kijelentést tett erről a mindnyájunkat, az egész monarchiát egyaránt nagyon érdeklő dologról. Az az önbizalom, hadseregünkben és magunkban is való egyforma bizakodás, még megsokszorozódik, megerősedik, most Tisza István szavainak hatása alatt. Most már el kell lemúlniuk a peszBzimistáknak, el kell 1-allgatuiok a ké-' telkedöknek ós mindedkinek bíznia kell R becsületes békében, mert v/.\ látja a

! háború végén Magyarország miniszter-; elnöki;. A becsületes béke cini alatt csak egy olyan békét képzelhetünk el, amely! a mi győzelmünket számítolja le. Nem akarunk mi hódítani, nem akarunk mii népekel leigázni és ral szolgákká tenni,! csak a jogunkat, igazságunkat akarjuk és a becsületes békének kell lehetővé tennie, hogy ez a mi igazságunk győzzön. Kzt a győzelmet .árjuk és remél-' jük a becsületes békét íl és ha a béke nem többet, csak eun it hoz nekünk, már meg leszünk eléget ve és már mond- j hatjuk, hogy a háború.- és az áldozató-, kat érdemes volt elviselni. Ua az újév egy .becsületes béke áldásait fogja ránk hozni, már meg lehetünk elégedve az uj esztendővel. A háború és jövő kötelességünk. Irta : Dr. (Jiessweiri Sándor. A békesség szent ünnepét és az uj évet a véres fegyverek rolnija háborítja az idén. I le noha még teljes hévvel dul | háború, előbb-utóbb tnégis aktuálissá lesz a béke kénlése. A háború nem más, mint a nemzetközi vagy mondjuk | illamküzi egyensúly megzavarása, miként a szélrész és förgeteg a légrétegek egyensúlyának a megbomlása. S a most duló háború is annak a jele, hogy ezidöszerint sajnos még nem reudeliezünk oly nemzetközi intézménnyel, mely az illamok közötti egyensúlyt erőszak nélkül helyre udná állítani. De azért a szociológiai tények rizsgáltából 'akadó meggyőződésem, hogy a nostani háború is egy lépéssel előbbre togja őuiii a megoldását annak a problémának, mely i nemzetközi érdekösszeütközéseknek nemzetközi og alapján, tehát fegyveres beavatkozás nélkül /aló kiegyenlítését köunyebfoen megvalósíthatva teszi. így volt ez eddig minden háborúnál s azért gy kell ennek lennie, talán fokozottabb mértékben a mostani világháborúnál is. A mindig nagyobb mértékben előrehaladó szövetkezés és a lemzetközi jogintézmények fejlődése egy nem iözvetlen. legtöblmyire nem is szándékolt következménye, mintegy inellékterraónye a hahónknak. A modern szociológia az ö analógiáit kiiönöl előszeretettel — és bizonyos egyoldalúsággal — a primitív népek szokásaiból és életviszonyaiból szokta meríteni. S a háborút is, nint szociológiai jelenséget eszerint ítéli meg. Miből származik a háború primitív törzsekiél és mi annak az eredménye. Tényleg az a permanens hadi állapot, mely i primitiv népeknél nem tartozik a ritkaságok <özé. vagy a gazdasági érdekkörök kolliziójából veszi eredtté! vagy pedig a Vendetta 'vérbosszú) jellegével bir, amennyiben az egyik törzsnek tagj i vagy tagjai megölték vagy kifosztották a másik törzs hozzátartozóit. A legtöbb esetben ennek a megtorlandó igazságtalanságnak az oka szintén veszélyeztetett gazdasági érdekekből származik. A szükségtől indíttatva, valamely hatalmasabb ellenféltül régi helyéből kiszoritVH. vagy a természetes szsporodás következtében egy másik törzs tovább menni vagy terjeszkedni óhajtván, a régebben ott laki) torzs területére lép, ott próbálja élelmét, vadászat vagy halászat által megszerezni. A régebben ott lakó törzs számára ez, egy modern amerikai kifejezést használva, undesirable immigratii n. Magánjogi intézmények Injában tehát rendszerint birokra kelnek. Az egyik a teriiletet res nulliusnak tekinti, melyet ö is kihasználni kíván, a uiasik szerzett, jogainak sérelmét félti és a bet"lak'>dást. erőszakkal el távoli tani iparkodik. Ha nem tudnak megegyezni, mert rendszerint egyik fél sem akar engedni, az erőnek vagyis a háborúnak kell eldöntenie,, kinek legyen joga azon a területen tovább is maradnia, vagy i>tt rendelkeznie. Az erőviszonyok aranyától függ, vájjon a gyeugélil- »öi"/.s t*ije«ei> iueg*«íU>iuis*U, eluieirík'il.e vagy az erosebbnek meghódol s mintegy beléje olvad : ha pedig csaknem egyenlők az erök, szöversegtársakka lesznek Rendszerint csak a szomorú tapasztalatok viszik az embereket arra a belátásra, hogy a háborúságot és harcot Beák szövetkézé* és társulás által lehet elkerülni. A mi rohamosan előretoltét ö technikai kultúránknak és mind nagyobb területeket behálózó kereskedelmünknek szüksége van egy magasahbreudü, az eddigi államalakulásoknál kiterjedtebb „szervezeti keresetre." S talán ez is egyik oka a most duló háborúnak is. Miként a mult század háborúi létrehozták az egyesült Németországot, az Unifa Itáliát, miként az. amerikai war of secession kialakította az Egyesült Államok erős egységét, így talán a mostani világharc is is egy fejlettebb alakulatra fog vezetni. Az 1866*1 háború döntötte el azt, hogy a német egység kialakulásában Poroszországot illesse a vezető szerep, amely aztán már az 1870-iki háborúban előbbi ellenfeleinek egy jó részével közösen küzdött a franciák ellen a másik ellenfélnek, Ausztria-Magyarországnak jóakaró semlegessége mellett. Az 18üü-i ellenfelek azonban a mostani küzdelem idejében lettek csak igazán pgybetórrasztva. midőn már nemcsak egymás mellett, hanem úgyszólván egybejelegyedve hari;ol német, osztrák és magyar. A másik oldalon régi vitálisok, mint orosz ús angol, sőt az elmúlt évtized két leghevesebb ellentele, akik addig a hadviselés dimenziójának BISŐ rekordját érték el, orosz és japán, egy táborban vaunak. A jövő problémája talán az lesz, megtalálni azt a tengert, amely körül a mostani ellenlelek is szorosabb nexisba léphessenek egymással. .\ tartós békét leginkább e problémának helyes megoldása biztosit hat ná. Ha a háború csak azt hozná magával, hogy i mappákat át kell javítani s hogy az egyik fél I másiknak hadi kárpótlást lizet — akkor ez az »mbe:i életnek és magának az emberi méltóságnak szörnyű lebecsülése; és ha a háborúnak más íiedniénye ninc*, akkor az emberi hekatombáka