Pápai Lapok. 42. évfolyam, 1915

1915-02-21

sárcsarnokok tuladonosai részéről minden érkező a legmesszebbmenő előzékenységgel fog találkozni, költségei pedig nem lesznek ki többet a békés idők kiállásainál, mert a szaltók és ven deglök árai azonosak a béke idején számított, árakkal. Éjszaka a táborban. Most éjszaka van, a sötétség fogja a földet, a tábort, a sárt az országúton, az alvó katonát és az eget, amelyen egyetlen csillag ténye nem' világit. Az országúton néha-néha egy szekér j rázkódik végig, aztán valami cuppogó zajt ball az ember, amiről sose lehet tudni, hogy lovak patája gázol-e a sárban, vagy nehéz bakkancsok próbálják-e simára taposni az utat El az egyetlen hang, emely belehasit az éjszakába . . . meg még valami, igen, még valami, egészen furcsa zaj, — valami nehéz, vouitásszerü, fájdalmas köhögés, amely lépten nyomon, mindenütt megüti az ember fülét. Köhögnek. Igy. éjszakán, amikor a csend nagyszerű fortinója fogja le a tábort, olyan élesen, olyan furcsán és olyan hátborzongatóiul hangzik ez az örökös, mindenünnen lépten-nyomon kitörő, kivakkanó köhögés, hogy az ember megijed tőle, kapkodja a felét, elfojtja a lélegzetét és habgatódzik, mintha meg akarná keresni mindazokat, akik a maguk nehéz, fáradságos téli háborújuk minden fáradalmat | beleköhögik az éjszakába. Hányan vannak, kik köhögnek itt, honnan jön az a rettenetes, minduntalan felfuldokló köhögés? ... A hangja kitör a házak ablakán keresztül, leszáll a dombtáborból a ködön át. aztán egyszer messziről hallatszik, mintha a föld mélyéből jönne. Ks esik az eső, folyton-folyvást esik, és a sár meg a viz bemegy az ember csontjaiba, a meleg bundán keresztül didereg a testünk es ezek az emberek még mindig köhögnek, még mindig ujabb köhögést rohamok jönnek, és ahogy óriássá, fantasztikussá nö meg az éjszakában, valami végtelenül fájdalmas sziutóiiiává olvad össze, aztán elhalkul, majd újra előre tör, — éppen ugy, mint amikor más, békés éjszakákon a falu kutyái panaszoljak el egymásnak éjszálltakor a fájdalmaikat. Az éjszakában apró fénypontok villlaniiak meg, ott, amerre az országút húzódik végig, mint valami nyúlós felhő, sötét óriáskígyó Ezek a pontok hófehérek; egy méternyi körben világitjak be az utat és mozognak előre, ide-oda: kis villamos lámpák, amelyeknek a fényénél bandukolnak előre azok a tisztek, akiknek nincs most éjszakai nyugalmuk. Az embert nem látni, csak a fehértényü lámpa villog, mint valami mozgó hófehér pont, aztán eltűnik a sötétségben. A házakból itt-ott szűrődik csak ki valami halavány, vérszegény fény; petróleumlámpásé, amelynek a világa mellett odabeu leveleket Írnak haza katonák, vagy a finom parancsörtiszt olvassa a picike piros kötésű könyvét, amelyben Giosué Garducci muzsikáló ritmusait hozta magával a csatatérre ... A dombtábor ezer meg ezer kis izzó pont : mindenfelé, amerre megy az ember, tábortüzek lobbannak föl. Amint közelebb megyek hozzájuk, fellobban a lángjuk; olyan szerényen, álmosan pislog, olyik meg méter magasra lángol, pirosan és véresen, megfestve a bakák arcát, akik hallgatagon, szótlanul ülnek körülötte. A szél, a kedves kárpáti szél az ember arcára fújja a füstöt, a láng meleget, de a háta fázik az embernek és a nedvesség áttör a szalmán, amiben a lábukat melegítik a bakák. Egyiküknek sem szabad elaludni, mert akkor nem marad senki, aki élessze a tüzet. Nehéz mesterség és nem könnyű megtanulni: kis darabokra kbll tömi a fát és a darabokat kell a tűzre dobni, mert a nagyja nehezen ég .'s még nehezebben gyullad meg. Kossz-e nekik, ezeknek a derék katonáknak itt aludni, a tábori tűz körül? .. . Vágyakoznak-e födél után, ágy után?... Ne-j .ein sose panaszkodott egyik se; minden csak jzokás ebben az életben: mindent meg lehet ISO kai, — mondta nekem mult éjszaka egy tiszt, saK meghalást nem és ugy alusznak most itt uindiiyajan, ezren és ezren, mintha talán már igazán mindent, még a halált is megszokták volna. A CÁR VI SIÓI. Amint a cár ült elmerülve, Két szellem lassan megkerülte. Egyik szelíden, ez a jóság, Másik mogorván, a gonoszság: Ki melyik lelkét fogva tartja, Derül ki vagy borul el az arca. A jóság szól: „Nagy a hatalmad, Két világrészen birodalmad, Atyjának szólit tenger néped, A Jézus mellett látja képed, Te tőled várja nyugodalmát, Jámbor szavat ha meghallgatnád." A másik szól: „Nagy a hatalmad, Növelni fényes birodalmad, Közelbe, távol minden népek Reád rettegve, telön néznek, Sehol hasonló nincs hozzád: Aki erösb, azé az ország!" A gyarló ember örök átka A cárt is bilincsébe zarta, Hatalmas serge egyre bomlik, Hiu remények vára omlik, S neki lelki képe házat lakja : Két, győző császár lényalakja ! Horváth József. VEGYES HIIE — Alakuló közgyűlés, A virilisták jegyiekének kiigazítása folytán és a folyó hó 3-án ' megejtett képviselőválasztás következtében részben megújhodott városi képviselőtestület f. hó 17- én tartotta alakuló közgyűlését. Az alakuló közgyűlésen dr. Véghely Kálmán vármegyei főjegyző, alispánhelyettes elnökölt, aki a közgyűlést hosszabb, meleghangú, lelkes beszéddel nyitotta meg. Üdvözölte a város polgármesterét és képviselőit, akik között ezúttal először jelent meg • az örök céltudatos és nemes munkájának folytatására buzdította őket. Beszéde végén utalt a körülöttünk duló világháborúra s bizalmának I adutt kifejezést, hogy a magyar Géniusz őrködni fog telettünk s igazságos ügyünket diadalra togja juttani. Ezt azonban csak ugy remélhetjük, ha az itthonmaradottak a munka nemes versenyeben épugy megteszik itthon kötelességeiket, miként megieszik a duló harcokban babér koszorúzta hős fiaink és véreink. Az alakuló közgyűlés az alispátihelyettes zajos éljenzése közben ért véget. — A folytatólag tartott közgyűlésen a közgyűlés az építkezési szabályrendeletre vonatkozó törvényhatósági határozatot vette tárgyalás alá és elhatározta, hogy a jogügyi bizottság javaslatának megtelelöleg a törvényhatósági határozat ellen előterjesztéssel illetve felebbezéssel fog élni, melynek elkészítésére és felterjesztésére a t. főügyészt utasította. — HÖSÍ halai. Mély részvéttel értesültünk Molnár (iéza in. kir. kataszteri mérnök a II. hadtápzászlóalj tartalékos hadnagyának a déli harctéren Szebreiiicán történt hirtelen elhunytáról. — Ugyancsak széles körben fog részvétet kelteni az a hir, hogy Konta Dénes számtiszt, aki hoszszabb időn keresztül működött a pápai járási számvevőségnél, mint számgyakornok az északi harctéren szerzett betegsége következtében még a mult év november havában egyik wieni hadikórkázban elhunyt. — A pápai hadi tartalék kórháznak a városi óvodában levő osztályában f. hó 18- án reggel 0 órakor életének 81 évében elhunyt Eder Mihály cs. és kir. 7b R.y. ezr. beli tartalékos kinek temetése az Irgalmas rendi kórházból f. hó 20-án d u. 3 órákor ment végbe a szokott nagy részvét mellett. — A Vak-Battyáu utcai járvány kórházban t. hó 10-én d. e. 10 órakor eletének 35 évében elhunyt Kovács Z Mihály n. kir. 17 népfelkelő ezredbeli tizedes. Temetése iz alsóvárosi temető halottas házából ina d. u. } órakor fog végbe menni. — Németh István püspök körlevele S'emetli István a dunántúli református egyház»erület püspöke körlevélben fordult az egyházieriilet összes leikél zeihez, egyházaihoz, egyesületeihez, hogy a harctéteu levő vagy niegsebelült katonák lelki építésére szükséges vallásos rátok költségeinek tedezhetése céljából minél lagyobb összeggel járuljanak hozzá az e célra ;yüjtött alaphoz. Az adományok Kis József páiái református espereshez küldendők. — Áthelyezés. Az igazságügy miniszter fíapossy Arthur zalaegerszegi kir. törvényszéki jegyzőt a pápai járásbírósághoz helyezte át. — A márciusi bevonulás elhalasztásaVárosunk hatóságához is megérkezett már a miliszteri rendelet, amely elrendelte, hogy az 1878., 1870., 1880., 1881. és 1882. évben született népfelkelésre kötelezett magyar állampolgárok, akik t népfelkelési bemutató szemlén népfelkelési fegyveres szolgálatra alkalmasnak találtattak, a lóplélkelöi tényleges szolgalatra nem 1915. mái3Íus 1 -én, hanem 1915. március 15-én tartoznak jevonulni. — Veszprémi honvédek kitüntetése. \z ellenség előtt tanúsított kiválóan vitéz magaartása elismeréséül Hartzer Tibor 7. honvéd tájori ágyús ezredbeli tartalékos zászlósnak, Wertsch \dolf 31. honvédgyalogezredbeli őrmester hadap•ódjelöltuek, Herceg Dániel ugyanezen ezredbeli izakaszvezetönek az első osztályú ezüst vitézségi trem, Gunyhó János egyévi önkéntes címzetes izedesuek, Demeter István és Csizmadia Sándor íonvédnek. mindhárom a 31. honvédgyalogezredjen, Ördögh József 7. honvéd tábori ágyús ezredjeli címzetes lötüzérnek pedig a II. osztályú jzüst vitézségi érem adoinányoztatott. — Népfelkelői szemlek. Az 1896., 1888* ss 1891. évi születésű néptelkelök bemutató szemléje Papán az állami tanítóképző intézet épületében (II. emelet) t. évi március hó 9.. 10. és U. napjain fog megtartatni és pedig 9-én az 1890-, 10-én az 1895 és 11-én az 1891. évi születésű, valamint azok az 187S —1894. évek között született népfelkelők kerülnek bemutatásra, akik az aktóber, november hóban tartott szemléről elmaradtak. A bemutató szemlék mindenkor d. e. S órakor veszik kezdetüket. — Tanitók a háborúban. Egy izben már közöltünk adatokat arról, hogy mily mórtékben vette igénybe a most duló világháború a derék tanítóink katonai erényeit. Most az osztrák tanügyi lapok jelentik, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia mintegy 20 000 tanítója közül ezideig a veszteségi lajstromok szerint mintegy 900 esett el. A bécsi tanítók közül több mint 1400 teljesít katonai szolgálatot. — Az izr. ingyen népkonyhának adakoztak : Kovács Antalné Jaróháza 50 K, Blau Béláné F. Váuy 20 K, Perutzgyári Alkalmazottak, dr. Kohonyi Náiidorné. Breuer Lázárué, itj, Löwensteiu Jakabné (lisztkeresk.), Steiner Vib niosné (Gyomoréi 10-10 K. Hálás köszönetet mond az elnökség. — A pápai Loatiyegyesülot csataképes levelezőlapok és éimek eladásából 50 korouát utalt át a városi pénztárnak, a háborúban elesettek özvegyei és árvái javára. A vörös félhold javára rendezett gyűjtés eredménye 45 koroua 10 fillér volt, mely összeget a Leány-egyesület Mészáros Károly polgármester urnák adott át, ki ez összeget a városi gyűjtéshez csatolta. — Földbirtokosaink figyelmébe ajánljuk dr. Keleti és Murányi cégnek mai hirdetését, mely a tavaszi vetés és az idei aratás érdekében fontossággal bir.