Pápai Lapok. 42. évfolyam, 1915

1915-02-14

véve az utóbbi években, sőt i bábom folyamán is, kedvezőtlen viszonyok közé jutott, az ilyen természetű intézkedések mellett is megfelelő áron értékesíthesse termékeit. Az alispáni szók és egyéb tisztviselői állások betöltéséről. A vármegyei alispáni szék és egyébb tiszti állások betöltése tárgyában járási értekezlet, tar­tatott folyó hó 5-én városunkban, mint. a pápai járás székhelyén. Erről lapunk mult heti száma nem foglalt magában közleményt, hanem csak is azt közöl­tük, hogy az alispáni állásra hárman lesznek pá- j lyazók: dr. Véghely Kálmán vármegyei főjegyző,' tízélessy Dániel árvaszéki ülnök és Bélák Lajos pápai főszolgabíró. Mivel azonban helybeli laptársaink a járási j értekezlet lefolyásáról kivonatos közleményeket j tettek, de meg lapunk részéről is szükségesnek I tartjuk a járási értekezlet lefolyásáról a történt felszólalások lehető ismertetésével lapunk olvasó közönséget megismertetni, ezért mult heti mu­lasztásunkat pótoljuk. Az értekezletet összebivta Süit József elnök, megye bizottsági tag, a mintegy (JO megjelent megye bizottsági tagol üdvözölte és az értekez­let célját élőszóval is elő adta, hogy ugyanis mivel az alispáni székes az enyingi főszolgabírói' állás, ugy az esetleg megüresedő egyéb tiszti ál­lások is választás alá jönnek, az értekezlet azért lett összeliiva, hogy a járási bizottsági tagoknak módjuk és alkalmuk legy> n bizalmasan értekezni I és nyilatkezni, hogy a számba vehető jelöltek és pályázok közül kinek, vagy kiknek személyéhez csoportosulnának ? Előadta az elnök, hogy tudomása szerint az alispáni állás r-t bárom jelöltet emlegetnek, kik már fentebb lapunk szerint inegemlitve is lettek: dr. Véghely Kálmán vármegyei tÜjegyzö, Bélák Lajos pápai főszolgabíró és Szélessy Dániel árva széki ülnök, de ezek mellett ba valakik más je­lölteket is számba vehetőknek tartanak, tóként az Üresedésben levő egyéb állásokra is, azok neveit sorolják fel; elnök a maga részéről tudja, hogy I az enyingi fósz<dgabirói állásra a vármegye kö-' ZÜllségeiiek első sorhani jelöltje Körmendy Heia a Pápáról Zirczre áthelyezett t. b. föbiró, aki egyébként, ha a pápai járási fuszolgabiróság eset­leg megüresednék, ezen állásra is méltán pályázó lehetne és az igy választás ala jöhető enyingi, vagy pápai főszolgabírói állások egyikére vagy másikara, a mint hirlik Horváth Lajos vármegyei aljegyző és dr. Kenessey Pongrác/, enyingi szol­1 gahiró is pályázók lennének és ha az alispáni szék dr. Véghely Kálmán főjegyzővel töltetnék be, akkor pedig a megyei központi jegyzökar egész sorozata részesülhetne fokozatos méltó előlépte­t ésben. Miután ezen személyi köiülményeit a kö­üel-ö i-é-zieges tis/.tujitástiak a járási értekezlet összes jelen volt tagjai is osztották es hangoz­tattak: ezek után egyes jarasi megye-bizottsági tagok és ezek közt különösen Fodor Gusztáv és Győri Gyula lelkesen hangoztatták és pártolták felszólalásaikkal Bálák Lajos pápai főszolgabíró alispáni jelöltségét. Elekkel isemben, da nem Helák Lajos fő­szolgabíró -i'clemei ellen, sőt azokat eléggé mél­tatva és elismerve, de mégis u vármegyében már kialakult többségi véleményekre tekintettel Mo­háé.y Lajos inegyebi/ottsági tag a maga részétől dr. Veghely Kálmán Ti'irinegyei főjegyzőt óhajtja az alispáni <•/.• kre, mint ezen állasra bo.szas köz­ponti gyakorlata után teljesen méltó egyént, az enyingi loszolgtibirói áhásru pedig ugyancsak Körmendy Béla zirczi t. b. fotóról, a maga ré­széről is legméltóbb jelöltnek tartja, de sőt áfit­liatja. le gy a mai értskealeten meg nem jelen­hetett számos járási és más járási megye bizott­sági tag is ezen állásponton van. Az értekezleten ekkép kifejlett ellentétek és viták folyamán felszólaltak .még Barthalos István és dr. Kende Ádám megye bizottsági tagok is és az előbbi azon nézeteinek adott kifejezést, hogy mivel vármegyénk azon szerencsés helyzet­ben van, hogy egy-egy megüresedő tiszti állásra és igy elsősorban az alispáni székre is. számos érdemes jelöltünk lehetne, szolgálati érdemeikre és hivatottságukra tekintettel, ő a maga részéről kijelenti, hogy a fokozatos érdemeket tekintve többek részéről is hallotta már hangoztatni, hogy méltó volna az alispáni székre való jelölésre Ta­kács Adám árvaszéki elnök is, de ha 0 a pályá­zók közé nem lép tel, szolgálati érdemekre az utálnia való fokozat, valóban Bélák Lajos fdssol­gabirót is megilleti. Nem lehet azonban figyel­men kivül hagyni az alispáni székre jogosan tö­rekvő dr. Véghely Kálmán érdemeit is. A mint hogy a vármegyei főjegyzők lesznek is legtöbb­ször alispánokká. Es mivel az ő tudomása sze­rint is a vármegyei bizottsági tagok járásonkénti nagy többsége és a központi érdekek is. ugy látszik Öt óhajtják az alispáni székre, nem volna szép tőlünk, elleno tüntetők és faltöröknek len­nünk; ezt a minden irányban jogos személyi érdekek és a közérdek sem követelik tőlünk ; igy tehát a maga részéről ki kell jelentenie, hogy az értekezleten kitejtett álláspontok miatt, az alis­páni szék betöltésére nézve, a választás idején foglaljon mindenki állást legjobb meggyőződése szerint, a tényleg pályázók közül, hogy kit tisz­tel meg szavazatával. A mi pedig az üresedésben levő enyingi fö. szolgabírói állást, vagy az esetleg megüresedhető pápai föszolgabiróságot illeti, mint közel 40 év Óta uiegyebizottsági tag, mindenkor tanúsította függetlenségét, hogy személyi okokból soha nem volt elfogult és a maga rés/.éröl is oda nyilatko­zik, hogy a zirci föszolgabiróságnak, annak ide­jén önálló vezetésére is a közigazgatás érdekei­ből Pápáról áthelyezett Körmendy Béla zirczi t. b. föbiró iránt, tartozik azzal ugy a vármegye hivatalos Vezetősége, valamint a vármegye tör­vényhatósága közönsége is, hogy a legelső vá­lasztás ala jövő főszolgabírói állásra, legyen az Enyingen. vagy bárhol, Körmendy Béla t. b. főbírót méltatja és választja meg, 00 illető járás helyi óhajával függetlenül is. • Dr. Kende Adám inegyebizottsági tag is oly irányban szólalt fel. hogy az eddig hangoztatott és számba vehető jelöltek mindegyike méltó lenne az alispáni állásra és az egyéb megüresedő állá­sok hangoztatott jelöltjei, de azok között első sorban Körmendy Béla méltó a/, előléptetésre és csak sajnálja, hogy a vármegyei Autonómiának egyéb tekintetbelli függetlensége megóvása mel­lett az államosítás késik és sok érdemes tisztvi­selőnk közül csak kevesen és nehezen juthatnak választás utján előmenetelhez, holott az országos kinevezések az ily személyi sérelmeket jobban orvosolnák. Ks azt pedig a maga részéről is saj­nálná, ha itt a járási értekezlet, ok nélkül nagy ellentétekbe helyezkednék már most előlegesen ajogos pályázatok és törvényes jelölésekkel szem­ben és a midőn a maga részéről is fenntartja ' választási elhatározását, kéri az elnökséget, hogy la járási értekezlet többsége ily iránybani hangu­latát legyen kegyes kijelenteni. Ezek után Sült József megyebizottsági eb nők az értekezlet többsége óhajaként kijelentette hogy a járási értekezlet tiszteletben kívánja tW< tani a inegyebizottsági tagoknak a választás ide. jén szabad elhatározását és ezzel az értekezlei véget ért és az elnök Sült József, valamint Bartha­los István és dr. Kende Ádám megyebizottság' tagok és az <) nézeteiket osztó számos tiszteli jelenlevők eltávoztak az ésjekezletröl, ellenbei a néhányan ott maradók Bélák Lajos fiiszolga' biró jelöltségét továbbra is fenntartani kívánták folytatólagos értekezletet tartottak, szűkebb kör ben. melynek lefolyásáról éppen ezért értesülé. síink nincs is. Levél a harctérről.* in. Feldpost f>y. 1915. I 17. Végtelen örömet hozott ma nekem a posta ; i levél, egyik kedvesebb, mint a másik ós szere­tet egyforma valamennyiben, végtelen, forró é« őszinte. Jan. 8-án kelt k. leveled ma érkezett ide. Kárpótol a hosszú hallgatásért, azért bocsásd meg szetnr -hányásaimat, mikkel némelykor illet­telek. De mint már sokszor emiitettem, azt sze­retném., ha minden nap mindenünnen egy-egy nagy levél érkezne. A hazai hirek adnak nekünk sröt a kitartásja, a küzdelemre. Ma is elnéztem i levéikiosztást. Szegény embereim nem törődtek i/ én jelenlétemmel, hanem félbe hagyták a mun­kát, olvasták az összekapart betűket; addig ol­vasták újból és újból, inig a könnytől összefutott Blöttük a betű s aztán mereven maguk elé néz­tek, lelkük bizonyosan otthon szállt, kis gyerme­kükhöz, féleségükhöz. Nem bántottam őket, pe­dig am ugy igen szigorúan fogom őket. S mégis nagyon szeretnek. Most kapogatják karácsonyi csomagjaikat s nincs köztük, aki egy kis hazai­val ós mondókával be ne kopogtatna hozzám, hogy: Herr Fölinrich, ich melde gehorsamst ha meg nem sértem, hoztam egy kis hazait a fele­ségem, vagy az édes anyám süttyéböl. Már olyan sokszor elutasítottam őket. De hiába, akit leg­többször felköttettem, vagy felpofoztam, az a leg­ragaszkodóbb s azt mondja, hogy megérdemelte, ha kikapott. S milyen büszkék most rám, hogy sz ö kouimaiidaiisuknak nagy ezüst érme van, a többiekéiiek meg semmi. Vakon jönnek mannám a legnagyobb veszedelembe, a véletlen eddig ugy hozta, hogy mindég legelöl kellett mennem és a jó Isten különös kegyelme folytán az enyéim közül pusztult el a legkevesebb. Most, hogy néhány nap óta biztos helyen vagyunk és kipihentem magamat, újra kitűnő szinbe.i vagyok. Mikor először megmosakodtam, nein piszkos lett a viz, hanem sár lett belőle. Most tiszta vagyok és ugy érzem magamat, mintha újra születtem volna. A kitüntetés is olyan bol­doggá tesz! Ti azt nem tudjátok megérteni, mi az ha az embert igy felékesítik, életem legszebb büszkesége, gyönyörűsége lesz ez az ezüst darab, minek felírása: Der Tapferkeit! Kezemben a Belolinungsantrag, melyben kitüntetésre elő lettem terjesztve s amely igy végződik: „Franki hat durch sem äusserst tapferes, todesverachtendes Benehmen, den Gegner über die kritische Lage der Komp. getäuscht und ein hervorragendes Beispiel von Selbstaufopferung, Entschlossenheit und Todesverachtung gezeigt." Olyan cerimoniá­val tűzte tel a zászlóaljparancsnok , még bort is szerzett erre az alkalomra. A kapitányom velem ürül és a többiek is, kik mégis irigyelve nézik rajtam. Csak még nektek is mutathatnám! Nem vagyok gyáva, azt már nem egyszer bebizonyí­tottam, hanem a honvágy, közétek, vagy akár­hova, csak Magyarországba! Ezt az érzést nem érzem mindég, de most hogy időm van ábrándo­zásra. Tényleg; „ábránd az élet megrontója." A schwarmliniában máshol jár gondolatom, ott nincs ábránd, ott ébren lenni, elővigyázat és határo­zottság Mennyit dolgoztunk mar és ki tudja, mi áll még előttünk? A reglamákból én egész más­nak képzeltein a háborút, milyen fogalmatok le­het hát nek'ek róla, kik még a reglainát sem is­ineritek. 1't. dolgozni kell. Kapálni, ásni. fát vágni, falvakat leégetni, a megmaradt falakat a föld szí­nével egyenlővé tenni, akadályokat készíteni, tá­jból, drótból, lobbanó szerekkel éjjel-nappal tal­pon lenni, őrködni. Ks a munkának soha sincsen ! vége. Csak • a levelek varasában van egyforma helyzetünk. Átérzem s amikor csak módomban van, írok, ha többet nem, legalább egy piros la­pot. Erezzétek át Ti is az én helyzetemet, Írja­tok oly szépen, mint ez a leveled is. Ha szavai­* K/.t a levelet is Franki Alajos, a 7J. gy. e. zász­lósa irta, akinek a harctérről küldött 2 levelét mult szA­mnnklian kezeltük.

Next

/
Thumbnails
Contents