Pápai Lapok. 42. évfolyam, 1915

1915-11-07

PÁ PA I L A POK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vicoki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Ooldberg Gyula papirkereskedése, Fő-tér li.'i-ik szám. Telefon. 13.2 szám Feielos szerkesztő és la tulajdonos: GOLDBERG Gl'ÜLA. Klőfizetéaek én hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára : egész évre || kor., félévre 6 k., negyedévre 3. NyiH-tér soronként 40 fillér. — Ejfyö» szám ára 31) HU. Requirálás. Minden törvény és szabályrendelet csuk akkor éri el célját, ha van erélyes hatóság, mely azokat céltudatosan vég­rehajtani tudja. E nélkül a törvény és szabályrendelet csak nyomtatott papiros, melynek még az álmoskönyvnél is ke­vesebb tekintélye van, mert még talál­koznak emberek, akik az álmoskönyvet elolvassák és jövendöléseitői félnek, de a gomba módra szaporodó, csupán szem­fényvesztés céljából kibocsájtott, végre nem hajtható, büntető záradékkal el nem látott rendeleteket kiboesájtóján és a szedőn kivül az ördög sem olvassa el és a kis macska sem fél tőlük. Nincsen olyan törvény vagy sza­bályrendelet, melyre a I. c. közönség nem fütyülne, ha az nincsen olyan kellő hatású büntető záradékkal ellátva, amely végrehajtható és amelynek végrehajtá­sáról komoly gondoskodás nem történik. Ha például a közönség látja, hogy a hatóság egy élelmiszerkereskedőt és szállítót, aki a mozgósítás óta szállításai révén havonkint ezreket keres, élelmi­szer drágítása miatt .'10 korona birságra itél, akkor az eladó markába nevet, a fogyasztó pedig lehetetlen dühében fo­gát csikorgatja. Az élelmi cikkek árát szabályozó rendeletek is ilyen papirosrendeletek közé tartoznak. Ha a hatóságok elren­delték volna, hogy az eladás csak nyílt piacon történhetik, onnan az el nem adott élelmi cikkek vissza nem vihetők ós gondoskodtak volna kellő számú eré­lyes ellenőrző közegekről, ha a rende­letek minden nemű áthágójával az ela­dóval, mint a vevővel éreztette volna büntető kezének egész súlyát: akkor a maximálást rendeleteknek is lett volna hatásuk. Az élelmi cikkek árának szabályo­zását célzó rendeletek azonban mégis csak akkor hathatósak igazán és csak abban az esetben hajthatók végre leg­egyszerűbben és legbiztosabban, ha ha­tósági requirálással kapcsoltatnak össze. Az eddigi tapasztalatok igazolják, hogy a maximálás requirálás nélkül annyit ér. mint a halálos betegnek ráolvasás­sal való gyógyítása. Az eladó annyit törődik a hatósági árszabással, mint a könnyelmű tékozló fiu apja erkölcsi prédikációival, a kiéheztetett vevő szin­téin fütyül a nagybetűs plakátra, mely annyi hasznot sem hoz, mint amennyit ér a papiros, amelyre nyomtatták. A németek belátták mindezt mind­járt a mozgósításkor, azért a maximá­lást rögtön egybekötötték requirálással. Nálunk pedig a legújabb időkig a köz­élelmezést, mint a hadvezetés dolgait, nebántsvirágként kezeitek, melyhez hozzányúlni szentségtörés. Azonban sok millió éhes gyomor korgása, a hiányos táplálkozás miatt sok e>or kisded kora sirba hullása elhessent* tte e mumust. Egyes bátor emberek .negtépdesték e nebástvirágot, melyről 'kiderült, hogy nem is virág, hanem trágyadomb, mely alatt az igazságot meg ikarták fullasz­tani. Az üzleti érdekeibei megkárosított, nagy protekcióra támaszkodó H. R. T. is kezdte piszkálgatni e trágyadombot. Végre nagy későn a k< rmány is ráfa­nyalodott a gabona reqnirálásának el­rendelésére. A gabonái spekulációra eldugdosó termelők becisületesen meg­érdemlik azt az igazságos büntetést, hogy requirált gabonájuk métermázsáját kénytelenek lesznek 4 f^-val olcsóbban adni, mint eddig adták, ha adták. Azon­ban a kormány csak akkor végezne tökéletes munkát, ha minden fontosabb élelmi cikkre elrendelné a requirálást, mert minden rendű és nemű eladók mohósága, kapzsisága nem ismer határt. A kapzsiság, mely milliók kizsákmá­nyolására törekszik, a legrutabb emberi Bzenvedély, mely semmivel sem ártat­lanabb, mint a tömeges tolvajlás, vagy gyilkosság. Minthogy minden élelem­drágitót nem lehet felkötni, e rut szen­vedélyt nem lehet másként meglékezni, mini más kényszereszközzel: a maxi­málással egybekötött requirálással. Azonban még e rendszabállyal is kevés hatást, érnének el hatóságaink, ha csak ugy more patrio, régi hazai szokás szerint hajtanák végre. A ná­lunk uralkodó pajtáskodó szellem kö­vetkezményeképen éppen azok dugdos­nák el gabonájukat és más élelmisze­rüket, (a requiráláskor is) akiknél a hozandó szabályrendelet erélyes végre­hajtása esetében a legtöbbet lehetne találni. Azért a requirálás csak ugy érhetné el igazi célját, ha végrehajtását minden járásban vagy megyében az eladók ér­dekkörétől távol állt), azon a vidéken idegen kormánybiztosra biznák. Szük­séges lenne továbbá, hogy az árujukat dugdosó eladók által fizetendő magas büntetéspénzek felét a följelentők kap­ják. E magas jutalom sok magánembert ösztönözne arra, hogy a hatóságnak a rej tekhelyek le Ikutatásával segédkezet nyújtson a requirálás végrehajtásában. Igaz a denunciálás csúnya mesterség, de végre Szakítani kell azzal a balitó­lettel, hogy azok az emberek a társa­dalom megvetésére méltók, akik a ha­lóságnak lehetségessé teszik, hogy a közérdek ügyében hozott törvények és kiboosájtott rendeletek áthágóit meg­büntessék. A fődolog, hogy a rendelet­kibocsájtók maguk komolyan vegyék saját rendeleteiket. Hazánk egyik nagy vidéki városá­ban ma, a háboru idejében olyan nagy az olcsóság, hogy az egész Európa megirigyelné, ha tudná, hol van az a város, pedig e város békében hazánk legdrágább piacai közé tartozik. Ma­gyarázat : E városban a katonák az urak, akik mindent méltányos áron requirál­nak. Mi ebből a tanulságí* Jó volna a requirálást az egész országban a kato­naságra bizni, különösen német katona­ságra. (Sajnos e kívánság teljesítése nem igen lehetséges, mert nincs annyi katonaságunk, hogy e célra is elég jus­son). Másodszor: a céltudatosan végre­hajtott requirálással a nagy drágaság ellen erős gátat lehetne emelni, melyet az árdrágítók hiába törekednének át­szakítani, mert a keletkező szakadáso­kon átömlő vizár csak őket rántaná a m egé rdemelt hullám sirba V. I. Karácsony a harctéren. Közeledik a második Karácsony, íi mely fiainkat a családi otthontól mesz­3ze, a rideg lövészárokban találja. í'u­nepelhetünk-e mi itthon lévők Kará­csonyt anélkül, hogy gondolatunk, sze­retetünk és ajándékunk feléjük, hozzájuk ne szállana? Ks hadd tudják meg mentül előbb, íogy nekünk csak ugy lehet az idén ünnepünk Isten fiának a születése estéje, la rájuk nézve is ünneppé tudjuk avatni szeretetünk adományával. Mert attól, ha az 6 szivük a mienk­cel szeretetben összedobban; attól, ha elkes. ön leiáldozó hősiességük tüze a carácsonyi örömtüzekkel versenyt lobog; ittól, ha a mi imádságunk értődi az égbe, gondolatunk hozzájuk szállván gyöngéd negetnlékezéssel, elevenen érzik hon­,'édö munkáink erkölcsi erejét és aoétos cárjuk, acélos szivük, acélos elszántsá­guk félelemmel borítja el ellenségeinket: ittól rebben föl, ez jusson eszükbe, az > rettenetes lövészarkaikból, a fehér galamb, szájában az olajággal, meghoz-

Next

/
Thumbnails
Contents