Pápai Lapok. 42. évfolyam, 1915

1915-11-07

PÁ PA I L A POK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vicoki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Ooldberg Gyula papirkereskedése, Fő-tér li.'i-ik szám. Telefon. 13.2 szám Feielos szerkesztő és la tulajdonos: GOLDBERG Gl'ÜLA. Klőfizetéaek én hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára : egész évre || kor., félévre 6 k., negyedévre 3. NyiH-tér soronként 40 fillér. — Ejfyö» szám ára 31) HU. Requirálás. Minden törvény és szabályrendelet csuk akkor éri el célját, ha van erélyes hatóság, mely azokat céltudatosan végrehajtani tudja. E nélkül a törvény és szabályrendelet csak nyomtatott papiros, melynek még az álmoskönyvnél is kevesebb tekintélye van, mert még találkoznak emberek, akik az álmoskönyvet elolvassák és jövendöléseitői félnek, de a gomba módra szaporodó, csupán szemfényvesztés céljából kibocsájtott, végre nem hajtható, büntető záradékkal el nem látott rendeleteket kiboesájtóján és a szedőn kivül az ördög sem olvassa el és a kis macska sem fél tőlük. Nincsen olyan törvény vagy szabályrendelet, melyre a I. c. közönség nem fütyülne, ha az nincsen olyan kellő hatású büntető záradékkal ellátva, amely végrehajtható és amelynek végrehajtásáról komoly gondoskodás nem történik. Ha például a közönség látja, hogy a hatóság egy élelmiszerkereskedőt és szállítót, aki a mozgósítás óta szállításai révén havonkint ezreket keres, élelmiszer drágítása miatt .'10 korona birságra itél, akkor az eladó markába nevet, a fogyasztó pedig lehetetlen dühében fogát csikorgatja. Az élelmi cikkek árát szabályozó rendeletek is ilyen papirosrendeletek közé tartoznak. Ha a hatóságok elrendelték volna, hogy az eladás csak nyílt piacon történhetik, onnan az el nem adott élelmi cikkek vissza nem vihetők ós gondoskodtak volna kellő számú erélyes ellenőrző közegekről, ha a rendeletek minden nemű áthágójával az eladóval, mint a vevővel éreztette volna büntető kezének egész súlyát: akkor a maximálást rendeleteknek is lett volna hatásuk. Az élelmi cikkek árának szabályozását célzó rendeletek azonban mégis csak akkor hathatósak igazán és csak abban az esetben hajthatók végre legegyszerűbben és legbiztosabban, ha hatósági requirálással kapcsoltatnak össze. Az eddigi tapasztalatok igazolják, hogy a maximálás requirálás nélkül annyit ér. mint a halálos betegnek ráolvasással való gyógyítása. Az eladó annyit törődik a hatósági árszabással, mint a könnyelmű tékozló fiu apja erkölcsi prédikációival, a kiéheztetett vevő szintéin fütyül a nagybetűs plakátra, mely annyi hasznot sem hoz, mint amennyit ér a papiros, amelyre nyomtatták. A németek belátták mindezt mindjárt a mozgósításkor, azért a maximálást rögtön egybekötötték requirálással. Nálunk pedig a legújabb időkig a közélelmezést, mint a hadvezetés dolgait, nebántsvirágként kezeitek, melyhez hozzányúlni szentségtörés. Azonban sok millió éhes gyomor korgása, a hiányos táplálkozás miatt sok e>or kisded kora sirba hullása elhessent* tte e mumust. Egyes bátor emberek .negtépdesték e nebástvirágot, melyről 'kiderült, hogy nem is virág, hanem trágyadomb, mely alatt az igazságot meg ikarták fullasztani. Az üzleti érdekeibei megkárosított, nagy protekcióra támaszkodó H. R. T. is kezdte piszkálgatni e trágyadombot. Végre nagy későn a k< rmány is ráfanyalodott a gabona reqnirálásának elrendelésére. A gabonái spekulációra eldugdosó termelők becisületesen megérdemlik azt az igazságos büntetést, hogy requirált gabonájuk métermázsáját kénytelenek lesznek 4 f^-val olcsóbban adni, mint eddig adták, ha adták. Azonban a kormány csak akkor végezne tökéletes munkát, ha minden fontosabb élelmi cikkre elrendelné a requirálást, mert minden rendű és nemű eladók mohósága, kapzsisága nem ismer határt. A kapzsiság, mely milliók kizsákmányolására törekszik, a legrutabb emberi Bzenvedély, mely semmivel sem ártatlanabb, mint a tömeges tolvajlás, vagy gyilkosság. Minthogy minden élelemdrágitót nem lehet felkötni, e rut szenvedélyt nem lehet másként meglékezni, mini más kényszereszközzel: a maximálással egybekötött requirálással. Azonban még e rendszabállyal is kevés hatást, érnének el hatóságaink, ha csak ugy more patrio, régi hazai szokás szerint hajtanák végre. A nálunk uralkodó pajtáskodó szellem következményeképen éppen azok dugdosnák el gabonájukat és más élelmiszerüket, (a requiráláskor is) akiknél a hozandó szabályrendelet erélyes végrehajtása esetében a legtöbbet lehetne találni. Azért a requirálás csak ugy érhetné el igazi célját, ha végrehajtását minden járásban vagy megyében az eladók érdekkörétől távol állt), azon a vidéken idegen kormánybiztosra biznák. Szükséges lenne továbbá, hogy az árujukat dugdosó eladók által fizetendő magas büntetéspénzek felét a följelentők kapják. E magas jutalom sok magánembert ösztönözne arra, hogy a hatóságnak a rej tekhelyek le Ikutatásával segédkezet nyújtson a requirálás végrehajtásában. Igaz a denunciálás csúnya mesterség, de végre Szakítani kell azzal a balitólettel, hogy azok az emberek a társadalom megvetésére méltók, akik a halóságnak lehetségessé teszik, hogy a közérdek ügyében hozott törvények és kiboosájtott rendeletek áthágóit megbüntessék. A fődolog, hogy a rendeletkibocsájtók maguk komolyan vegyék saját rendeleteiket. Hazánk egyik nagy vidéki városában ma, a háboru idejében olyan nagy az olcsóság, hogy az egész Európa megirigyelné, ha tudná, hol van az a város, pedig e város békében hazánk legdrágább piacai közé tartozik. Magyarázat : E városban a katonák az urak, akik mindent méltányos áron requirálnak. Mi ebből a tanulságí* Jó volna a requirálást az egész országban a katonaságra bizni, különösen német katonaságra. (Sajnos e kívánság teljesítése nem igen lehetséges, mert nincs annyi katonaságunk, hogy e célra is elég jusson). Másodszor: a céltudatosan végrehajtott requirálással a nagy drágaság ellen erős gátat lehetne emelni, melyet az árdrágítók hiába törekednének átszakítani, mert a keletkező szakadásokon átömlő vizár csak őket rántaná a m egé rdemelt hullám sirba V. I. Karácsony a harctéren. Közeledik a második Karácsony, íi mely fiainkat a családi otthontól mesz3ze, a rideg lövészárokban találja. í'unepelhetünk-e mi itthon lévők Karácsonyt anélkül, hogy gondolatunk, szeretetünk és ajándékunk feléjük, hozzájuk ne szállana? Ks hadd tudják meg mentül előbb, íogy nekünk csak ugy lehet az idén ünnepünk Isten fiának a születése estéje, la rájuk nézve is ünneppé tudjuk avatni szeretetünk adományával. Mert attól, ha az 6 szivük a mienkcel szeretetben összedobban; attól, ha elkes. ön leiáldozó hősiességük tüze a carácsonyi örömtüzekkel versenyt lobog; ittól, ha a mi imádságunk értődi az égbe, gondolatunk hozzájuk szállván gyöngéd negetnlékezéssel, elevenen érzik hon,'édö munkáink erkölcsi erejét és aoétos cárjuk, acélos szivük, acélos elszántságuk félelemmel borítja el ellenségeinket: ittól rebben föl, ez jusson eszükbe, az > rettenetes lövészarkaikból, a fehér galamb, szájában az olajággal, meghoz-