Pápai Lapok. 42. évfolyam, 1915

1915-10-31

PAPAI LAPOK -.Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. $*Ít' minden vasárnap. Szerkesztőséé, és kiadóhivatal: Goldberg Oywla papirkereskedése, Kő-tér üíí-ik szám. Telefest 1X2 szám Felelős szerkesztő és luptnlajdonos: GOLDBERG GYULA. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiudóhivataláhos küldendők. A lap ára : egész ővro II kor., félévre G k., negyedévre 3. Nyilt-tór soronként 40 lillér. — Egyes szám ára BO üli. Halottak napja háborúban. A lest megsemmisülése Íölött dia­dalmaskodik • halhatatlan lélek. A nyu­galom kertjének kapuján díszeleg a szent igéretszó: „Feltámadunk!" S amikor szivetszaggató bucsut veszünk szemét leliunyt kedvesünktől, amikor megszű­nik a remény, hogy a földön még egy­szer viszontláthassuk az elköltözöttet, akin annyi meleg szeretettel csüngtünk: vigaszt csak a hittől remélhetünk, attól a hiltől, hogy boldogabb honban fogunk találkozni azial, akitől annyi fájdalom­mal kényszerültünk válni. Csendes temető, múlásnak otthona, áhítatunk zarándok helye: mily szép az enyészet homor költészete. Csendes, nyugalmas, békességes temető, meny­nyire megnagyobbodtál egy esztendő alatt! Európa minden világlápul harci zaj, közbül meg halotti csend. Messze a hazai rögtől, idegen földön, oh mily sok vitéz alussza örök álmát! Halottak napján emlékezzünk meg róluk hálás kegyelettel, — róluk, kik szivük meleg vérével pecsételték meg hazájuk iránti hűségüket, — róluk, akik egy nagy, egy dicső eszmének : a haza­szeretetnek áltlozták ifjú, reményteljes életülot. Sajog a szivünk, ha megszámláljuk az elveszetteket, kiket gyászolnuuk kell! Gyászolnunk egy álnok had, egy össze­esküvő banda gonoszsága miatt. De vau igazság! Halottak napján készül az el­vetemedett pereputy szemfedője. Zűr­zavar, gyámoltalanság kapott lábra az antant országaiban és a megrökönyödés abban az arányban nő, amint napról-} napra bizonyosabbá válik az összeomlás a Balkánon. Az ántánt parlamentjeiben és sajtójában a jövőért való aggodalom valóságos orgiákat ül. Kormányok ve­szedelmesen inognak, miniszterek gya­núsan megbetegednek. Csúf, kellemetlen szél fúj ós az ántánt pipogya államférfiúi sorra mind meghűlnek: egyiknek meg­fájdul a szeme, amin előbb sem látott tisztán, másik a dardanellai ködtől inllu­enzát kap. harmadiknak annyirra forr a feje, hogy sietve ki kell tenni a szű­rét friss levegőre, — a földrengések ha­zájában pedig a legpoetikusabb mete­orólgiai sem lehet elérni, hogy a föld ne inogjon a miniszterek lábai alatt. Bevonulók részére Ugy látszik. ínég a szél is az igaz­ság léié fordul: oclatér az igazság, ahon­nan a gazság elindult. A világkavarodás, mely a Balkánon kezdődött, ismét visz­szatér ebbe a szélcsapta zugolyba, s az antant vezetői épp ugy buknak el, mint egymásután dőltek össze az orosz vá­rak. Miglen magyar-osztrák, német és bolgár szövetséges seregek haláldöfést mérnek a királygyilko-okra, az ántánt nagy kétségbeesésébe!' uj vezérlérfiakat készül kiállítani a porondra. Meg fog­ják-e keresni, meg fogják-e találni ezek az uj emberek azt az utat, mely az án­tánt nemzeteit a nagy bajból kivezetheti P Mert bizony nagy a baj. Halottak napján temetőhöz hasonlít az antant helyzete. Angliában kipkedés-kapkodás. Mind komolyabbá válik az aggodalom amiatt a veszedelem miatt, mely Indiát és Egyiptomot fenyegeti. Franciaország kénytelen beszüntetni offenzíváját, melylyel semmi eredményt sem ért el. Szerbia immár alig kerülheti el katasztrófáját. iv négyesszövetség diplomáciája ve­reséget szenvedett a Balkánon. Oroszország csüggedt vereségei és veszteségei miatt. Olaszország hűtlenségére méltó bün­tetés vár. És hiába folyik tengernyi vér a Düna és az Isonzó mellett, a (ihampag^ neban és a Morava völgyében. Az an­tant vezérpolitikusai még azzal sem vigasztalótihatnak, hogy országaik va­lami váratlan, elkerülhetetlen csapásnak estek áldozatul. Országaiknak semmi j bántódásuk nem lett volna, ha békében hagyták volna szomszédaikat, akiknek legideálisabb kincse a béke volt és az is fog maradni, még győzelmük után is. Halottak napján elhantoljuk az an­tant izgága okvetlenkedésél és öröm­ünnepet ülünk, hogy feltámadt az igazság! A nagy drágaság. Ki hitte volna még egy-két év előtt, hogy egyes cikkek, legfőképpen az élelmiszerek árai oly rettenetes magas­ságot érjenek el, mint aminő most sújtja) a fogyasztókat. Ha ezelőtt néhány fil­lérrel emelkedtek az árak, a közönség nem fogj'ott ki a panaszbél. „ Rémséges "-nek nevezték akkor a drágaságot és nem is sejtették, hogy az a mostani drágasághoz viszonyítva va­lóságos kismiska. Hiszen az előbbi „drá­gaság" árai 2—800, sőt 400 százalékkal is emelkdtek. Persze, hogy most a közönség még jobban panaszkodik és keresi a nagy drágaság okait. Nem sokat keres, hamar megtalálja: mindennek okai a haszon­talan élelmiszeruzsorások. Vizsgáljuk meg egyszer higgadtan ezt a súlyos vadat! Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy az élelmiszerek drágulásának köz­vetlen oka a háború. A katonaság élel­mezése rendkívül sok élelmiszert von el a polgári közforgalomból, a termelés megcsappan és a háborús mozgalmak közt lehetetlen elkerülni, hogy sok élel­miszer teljesen el ne vesszen. Az élelmi­szerekben különösen a húsban, a katonaság fokozott húsfogyasztása kö­vetkeztében — hiányok állanak be, ami­nek szükségszerű következményekép az áraik felszöknek. Csatlakozik ehhez még egy fontos körülmény, melyről a felü­letesen Ítélők — sajnos, a közönség na­gyobb része teljesen megfeledkeznek. Ez a pénz értékének csökkenése, me­lyet háború idején a leggazdagabb ál­lam sem tud elkerülni. Kevesebb értékű pénzért csak kevesebb árut lehet kapni, inásszóval: drágább lesz az áru. Mindezek a háború természetes ár­Irágitó következményei, amiket mes­terséges uton bűnös üzérek fokoznak. 3 az az. ami méltán felháborítja a fo­gyasztókat. Természetesen mindenki hajlandó nagasabb árakat fizetni, ha belátja, hogy ízeket a háború indokolja. De meg kell győződve lennünk arról, hogy a drága­tagot a háborít, nem pedig lelketlen izérek körmönfont kapzsisága okozza, mii által felesleges megszorításokra kényszerítenek bennünket. Szívesen nél­külözünk, ha a hazáért kell nélkülöz­tünk, de nem akarjuk magunkat nélkii­özéseknek alávetni, csak azért, hogy iz uzsorások szűk köreinek zsebeit péuz­:el tömjük. A cukor, a burgonya, a rizs

Next

/
Thumbnails
Contents