Pápai Lapok. 42. évfolyam, 1915
1915-10-24
PA PA I L A POK Pápa város hatóságának ós több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal Goldhorg Qynla papirkoreakedese, r'ö-tér 'S.'-ik szám. Telefsn 112 szám Felelős HzerkoaztS es lantulajdoiios: GOLDBERG GYULA. Kifizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához kiildendűk. A lap ára: egész évre 12 kor., félévro B k., negyedévre 3. Nyilt-tér soronként 40 lillér. — Egyes szám ára 30 f 111— A vég kezdete. Mikor az orosz hadvezetőség nagy erőfeszítéssel nagymennyiségű muníciói gyűjtött össze és az angol-francia had' erők főparancsnokai lelkesítő hadiparancsókban jelentették ki, hogy mosl már megkezdődik az általános nagy offenzíva, akkor az osztrák-magyar és német hadvezetőség egyszerre otthagyta mindkét harctéren az ellenfeleit. A nyugoti harctéren elegendő katonaságot hagyott, hogy a hatalmasan megerősített védővonalakat emberrel ellássa, az orosz hadszintéren, melyen az oroszok most már valóban felkészülten várták a központi hatalmak seregeinek támadását, egyszerre beszüntette az offenzív előnyomulást, nem rohant neki az oroszoknak, hanem otthagyta őket. Es egyszerre megjelent a központi hatalmak szövetséges áradata a Balkánon. Még mielőtt valahogy magából térhetett volna az entente diplomáciája már megvolt a török-bolgár szerződés utána megvolt az entente kudarca Szófiában és mire az entente külügyőrei fölocsudtak és elhatározták, hogy Szerbiát nem hagyják elpusztulni, már a kis Balkánország koronája, fővárosa elesett. Természetes, hogy ezek az elkésések, ezek a kudarcok alapjában megingatták az entente amúgy sem nagyon erős épületét. A vég kezdete az, ami ma az entente kebelében lefolyik. Az első oszlop, amely kidőlt az entente épületéből, Delcassé volt. Aki tudja azt, hogy ez a Delcassé beszélt tiz év óta leghangosabban Franciaországban a német-francia revancheról, hogy ez a Delcassé ezelőtt néhány évvel, mikor az agadiri konferencia volt, majdnem háborúba döntötte már Európát és aki végül emlékszik hogy a háboru elején Delcassé külügyminiszterré való kinevezése töltötte el félelemmel egész Európát, az értheti csak meg, hogy mit jelent Delcassé bukása. Inog már az egész épület, melyet Delcassé, a közös béke kitalálója épített fel. A közös béke szerzője visszamerült a semmiségbe és vele valószínűleg megsemmisül a közös béke kötelezvényének ereje is. Keleten és nyugaton szilárdan állunk és a vasfalról visszapattan minden támadás, akár francia lelkesedés, akár orosz kancsuka viszi drótsövényeink ,eló, lenn délen pedig meggyarapodva egy uj és nagyszerű szövetségessel, készítjük elő végleges leszámolásunkat Szerbiával és indulunk a világ legnagyobb koncepciójú győzelme elé. A végzetes lavit-.a megindult és el fogja temetni mindazokat, akik ezt a háborút felidézték. Orosz hadifoglyokkal való levelezés. Mind sűrűbben hangzanak el panaszok, hogy az Oroszországban hadi fogságban levő katonáink nem kapják meg a hozzátartozóik által küldött levelezéseket. Illetékes helyről'nyert értesülésünk szerint ennek okát első sorban a levelezések magas mennyiségében és a közlemények tulhosszu voltában kell keresni. A közönség tehát csak ugy biztosithatja a levelezések célhoz jutását, ha az orosz cenzúra munkájának megkönnyítése érdekében két hetenként legfeljebb csak egyszer vagy ennél is ritkábban ír. A levelezés céljára célszerű kizárólag a hadifoglyokat gyámolító és tudósító hivatal által vöröskereszt jelvén}-nyel ellátott és megfelelő előnyomással kibocsátott levelezőlapokat használni, melyek a legtöbb postahivatalban árusittatnak. A közleményben kerülendő a közállapotokra és a háborúra vonatkozó minden hir. Különösen sokat árt az ügynek, hogy egyesek burkoltan akarják tudtul adni a hadisikereket, ami az orosz censorokat bizalmatlanokká teszi, a többi ártalmatlan küldeménnyel szemben is. Ajánlatos a levelezésnél a német vagy francia nyelvet használni, mert más nyelvekre Oroszországban kevés a censor és igy ezek a levelezések soká el- [ hevernek és esetleg célhoz sem jutnak A falvak intelligenciájára hárul a hazafias feladat, hogy ily levelezéseknek német vagy francia nyelven való megírásánál a nyelvismerettel nein birok segítségére legyenek. Különös súlyt kell helyezni a címnek megírására. Ennél használjunk szintén lehetőleg francia vagy német nyelvet, de a német cimet is latin hetükkel írjuk. A címben okvetlenül benne legyeu annak jelzése, hogy címzett hadifogoly, mert más egyének leveleit az ellenséges külföldre nem továbbítják. Ezért tehát a címben a „prisotnier de Ouerre 1 ' vagy „Kriegsgefangener" jelzést hozzátenni el ne mulasszuk. Sok függ a rendeltetési hely nevének helyes kiírásától is. Ha e tekintetben kételyeink vannak, forduljunk a postahivatalhoz vagy a hadifoglyokat gyámolító és tudósitt') hivatalhoz (Budapest IX. L'llői-ut 1.) mely utóbbi hivatal a ciryll hetükkel irt vagy egyébként kevésbé olvashatatlan címek megállapításában is a hozzáfordulóknak rendelkezésére áll Budapest. 15)10. szeptember 25. A miniszter rendeletéből: Follért Károly s. k. Felhívás a harmadik hadi kölcsönre. Ellenségeink millióitól körülvéve, folyik az ádáz küzdelem mindentelé. A szabadságot nem türö orosz, királygyilkos szerb, orgyilkosokat pártoló, felbujtóként szereplő, kalmárlelkü angol, a trancia, belga és béke idején, mig basznunkat vehette. ;JÜ éven keresztül volt szövetségesünk, az urvnl batbatámadú, hitszegő olasz leigázni, letiporni, rabbá tenni akarnak bennünket. Tizennégy hónapi emberleletti, hősies küzdelem után ez nemcsak nem sikerült. — hanem győztes dicső seregeink téltartóztatva, megőrölve, hazánk és a monarchia határaitól elkergetve, futásra kényszerítve a sokszoros túlerővel rendelkező ellenséges hadakat, — messze északon orosz földön küzdenek már. Délen, délkeleten is verik az ellenséget. Sok véráldozatba, sok áldozatkészségbe került ez már. Azonban, ha továbbra is meg akarjuk tartani hazánkat, szabadságunkat és rabbá lenni nem akarunk, ezentúl sem szabad visszariadnunk semmi áldozattól sem. Nemcsak vért, anyagi áldozatokat is kivan a háború. Teljes sikert és teljes győzelmet csak akkor várhatunk, ha gazdasági téren is minden tekintetben megálljuk a küzdelmet és ha lelkes, bátor hadseregünk részére megadjuk mindazt az anyagi erőt, ami szükséges a háború folytatására
