Pápai Lapok. 42. évfolyam, 1915

1915-10-17

kat a nagy hibákat, amelyeket a szószátyár görögöket és ravasz angolokat utánzó, tár­sadalmi harcokat és pártviszályokat folytató értelmiség az egységes magyar nemzeti állam hatalma, boldogulása, jövője ellen vétett. Ma tisztán áll a kérdés, hogy a ma­gyar államnak is legfőbb érdeke, joga, sőt kötelessége immár az, miszerint egész tár­sadalmának a megélhetését megvédje és biztosítsa a szükséges élelmiszereknek for­galomba hozatalát, tisztességes árakon. Most hiába beszélnek a külföldi taná­csokra hallgató nemzetközi és nemzetiségi társadalmasítok arról a zöld elméletről, hogy a szabadság mindenek fölött való s a nemzeti kötelességek rabszolgabilincsek, mert az olyan emberanyag, amelyet a kö­zös védelem, összetartozandóság erkölcsi kötelességei nem kapcsolnak össze, hanem csak két cél vezet, a táplálkozás és va­gyonszerzés (korlátlan szabadsággal) az a tömeg csak a csorda elnevezését érdemelné meg. Még pedig minél korlátlanabbak a szociális tömegek, allatösztöneik szabadsá-j gai: annál inkább rájuk illik a csorda el­nevezés. Hiszen éppen a vadállatok csor­dáihoz hasonlókká válnak azok a társadal­mak, ahol senki sem ösmeri a bajtársi szeretet kötelességeit, hanem az első konc­darabra a maga szabadságával pusztítja embertársát. A folytonos sztrájkok, az angol és gö­rög demagógia szabadsága a kereskedelem terén, csak üres jelszó, mert valóságban az erösebbek zsarnoksága, amely alacsony fokra sülyesztette le a társadalmi szerveze­teket s a nép alsó osztályait a legnagyobb nyomorba taszította mindenütt, ahol a sza­bad kereskedelem elve hangosan követeli ama jogának elismerését, hogy a polgár­ság egy részét kiéheztesse. Ez a jog — ez a szabadság, — amelynek az állam nem tudna határt szabni, immár a legnagyobb jogtalanság képében mutatta be magát a kiábrándult magyarság előtt is, amely eddig oly büszkén hivatkozott arra, hogy ő is a szabadelvű eszméknek hódol, mint az angolok. De első sorban a tisztességes magyar kereskedőket is nagy kiábrándulás érte. Azokat főleg, akik nem foglalalkoznak élel­miszerek árusításával. Ezek a kereskedők, ma már kénytelenek belátni, hogy őket is tönkre teszi a kereskedelmi szabadságnak az uzsorán tul terjedő s az egészséges ver­senyt kizáró nagykereskedők vakmerő fel­lépése a kartellek alakjában. A közvéleménynek be kell látnia, hogy a magyar kereskedőket félrevezették az an­golok, a kiéheztetés tervezői a szabadság jelszavával, mert „minden" szabadság any­nyi, mint „semmi" szabadság és teljesen ki vannak szolgáltatva a nagy tőkék felett rendelkező uzsorának. A német birodalom, Sveic és Német­alföld kereskedelme a műveltség magas fo­kán áll, jobban is ösmerik a saját érdekei­ket, mint a magyar kereskedők és osztatlan elismeréssel helyeselték kormányaiknak ama eljárását, amellyel gyorsan megvalósították a gabona monopólium eszméjét, félredobva az angol szabadkereskedelem elméletét a közélelmezés terén, mihelyt azt a kartellek tarthatanná tették. A németbirodalomban a szövetséges német államok részére július 29-én kiadott rendelet az árfelhajtást nemcsak szigorúan bünteti, de az árfelhajtást megelőző fon­dorlatokat, például az élelmiszereknek a forgalomból elvonását is lehetetlenné teszi, amennyiben felhatalmazza a törvény a helyi hatóságokat, hogy az ilyen árukat ők adják el szakértők által megállapított árak mellett s a befolyt pénzből a 15,000 márkáig ter­jedhető birság levonatik. Hasonló büntetés éri azokat is, akik árfelhajtás céljából meg­semmisítik a készleteket, vagy bizonyos! cikkek gyártását vagy forgalomba hozatalát megakadályozzák. Hiába hangoztatják ennél­fogva a szabad kereskedelem jelszavait az uzsorások, kartellek, mert az ő eljárásuk nem jóhiszemű tévedés, nem egyszerű ki­hágás, hanem az állam ellen intézett köz­büntény, amelyért az illetőkön kívül a köz­reműködő üzleti személyzetet, sőt a vevőt is meg kellene büntetni, bünrészességük arányában. Remélhető tehát, miszerint ezen­túl a magyar kereskedelem és ipar nem uzsorás tagjai nem vállalnak közösséget az Melmiszerárusokkal, hanem csatlakoznak a lagyközönséghez, melynek érdekei sürgősen <övetelik, hogy a pártokra szétbomlott ma­gyar törvényhozás ne utánozza az angol .'S olasz elméleteket ezután, hanem a nagy­cözönség megélhetését, élelmezését bizto­sítsa s kötelezze arra a magyar közigaz­gatást is. Óhajtandó tehát, hogy a jövőben íe [ellenezzék a kereskedők a városokat ibban, hogy az élelmiszerek forgalomba­íozatalával foglalkozzanak. Ellenben azt genis követelniök kellene, a kereskedelmi Kormány utján, hogy a közjogászok helyett kereskedőembereket állítson a kormány a közélelmezési ügyosztályok élére. Hiszen, ha a községek, városok, akták helyett a kereskedelem feladataival is foglalkoznak, majd akkor önmaguktól rákényszerül a magyar közigazgatás is arra, hogy a szak­emberek kezébe adja a szakügyek vezeté­sét. Most is erre kell elhatároznia magát. Ebben a kérdésben a kereskedelmi és és földművelési kormányokhoz kellene a magyar társadalomnak címeznie kérelmét, hogy a közóhajnak eleget tegyen. Ámde erre csak akkor lehetne a kereskedelmi­es földművelési kormányoknak magukat el­határozni, ha a fogyasztóközönség szövet­kezetei, városok, községek és maguk a ke­reskedők, iparosok és gazdák országos egyesületei is magukévá teszik azt az esz­mét, hogy a magyar közigazgatásban a vezetőszerepek a gyakorlati pályák férfiai számára is nyitva álljanak. Pedig, hogy ez az óhajtás mennyire jogosult, bizonyítja az a tény, miszerint ennek az eszmének éppen a közigazgatási szakemberek között vannak a legmelegebb pártolói, főleg a közigazga­tási szakirodalommal és a gyakorlati köz­igazgatással foglalkozó férfiak körében, f. Városok Laviá *-ból.) VEGYES HÍREK. — A Tarnay-estóly. Erkölcsileg ugy, mint anyagilag fényesen sikerült estély kereté­ben áldozott szombaton este a pápai közönség sziue-java a haza védelmében rokkanttá vált katonáknak. Eljött hozzánk országos kőrútjában Tárna)- Lajos, a neves zongoraművész, aki az ország összes nagyobb városaiban hangverse­! nyéket rendez, melyek jövödelmót, a rokkant I katonák felsegit.ésének nemes céljára szánja. I Közönségünk tehát nem csupán egy vidéken ! igazán ritkaságszámba menő művészi esemény­nek kivánt részese lenni, hanem a legnemesebb értelemben vett hazatias kötelességet teljesített akkor, amikor színültig megtöltötte a hangver­seny színhelyéül szolgáló Grill'szálló nagytermét. A művész a legnevesebb magyar költő* versei-; hez irt saját szerzeményű dalait énekelte el sa­ját zoiigorakisérete mellett. Sorban csendültek fel Farkas Imre, Kiss Józset', Makai Emil, Ueltai Jenő, Dayka Antal, Kisfaludy Atala, Liszt Márta, Szepessy László, Beöthy László, End'ödi Sán­dor, Szávay Zoltán, Molnár Jenő, Sajó Sándor, Ignotus, Draskóczy Ilma, Reichard Piroska, Duttka Akos szebbnél szebb dalai. A gyönyörű versek méltó megzenésitöt találtak Taruay ban és a pompás zenét ki tudta volna igazabb át­érzéssel, megértetöbb művészettel iuönteni .az elbűvölt hallgatók lelkébe, mint a mesteri szerző maga? A gyönyörű dalkoszoruból különösen tet­szettek: Ugy-e Jaui? (Farkas Imre), Fogytán a rim (Kis Józset), Szerenád (Ki. Jós*ef), Ezt a nagy várost (Ignotus), A vén kocsis (Heltai Jenő). Egyiket-másikat meg is kellett, a művésznek is­mételnie : A legény, Gyöngyvirágok, A vén ko­csis (miudahárom Heltaitól), Ezt a nagy várost (Ignotus 4 soros művészi verse). Végezetül vek­riminációképeu csak annyit jegyzünk ide, hogy a művész által a hangverseny elején megígért 50 dalból (megolvastuk) csak 30-at hallottunk. Pedig de szívesen meghallgattuk volna azt az elmaradt 20-at is! — Mikor lesz az aj sorozás? Mult számunkban már jeleztük, hogy az eddig alkal­matlanoknak nyilvánított 19-42 éves népfelke­lőknek pótszemlére kell jelentkezniük. A jelent­kezések városunkban a hét folyamán már meg is történtek. Az e tárgyban kibocsátott minisz­teri rendelet szerint az 1892-1894 és J878-1S90 évi születésű népfelkelők október 27-töl nov. 30-ig, az 1891, 1895, 189Ü ós 1873-1877 évi születésű néptelkelók pedig december G és 31-e között kerülnek sor alá. December 31-ig a so­rozásokat az egész ország területén be kell fe­jezni. Az uj sorozáson alkalmasoknak nyilvánított 19-42 éves népfelkelők minden valószínűség sze­rint előbb tartoznak bevonulni, mint a nemrég sorozott 43-50 évesek. — Az 1916. évi költségvetés tárgyában hozott képviselőtestületi határozat jogerőre emel­kedett, miért is a városi tauács a határozatot kiadta iöszámvevöuek a vármegye törvényható­sági bizottságához leendő felterjesztés céljából. Egyidejűleg felhívta a főmérnököt, hogy tegye vizsgálat tárgyává, hogy a kataszteri belsöségi és külsőségi térképen az összes kocsi és gyalog­utak fel vannak-e véve s amennyiben nem vol­nának, erről tegyen a tanácsnak jelentést. — A hatóság figyelmébe! Több oldalról hallottunk panaszokat, hogy az u. u. köszegélyes járdák városszerte kriminális állapotban vaunak, évek óta nem javítják őket. Igy különösen rossz állapotban van a Csatorna utcai járda egy sza­kasza. Felhívjuk rá a hatóság figyelmét! — A rokkantak kertvárosa Győrött Győr városban a rokkantak számára egy kert­várost akarnak létesíteni. Az e célból kibocsáj­tott gyüjtöivekre máris több, mint 50000 K-t jegyeztek, a természetbeli értékekkel együtt pe­dig a jegyzés már 85000 K-t is meghalad. E célra a héten a Magyar ágyúgyár r. t. és Aus­pitz Vilmos és neje 3000-3000 K-t küldöttek Szotfridt József tőispánhoz.

Next

/
Thumbnails
Contents