Pápai Lapok. 42. évfolyam, 1915

1915-10-03

PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s papa-Tideki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Goldlierg Gywla papirkereakedése, Kő-tér L'.'l-ik szám. Telefon. 3.3.2 ;zdia Felelős szerkesztő és la(>tulajdonoa: GOLDBERG GYULA. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára : egész évre 19 kor., félévre 6 k.. negyedévre 3. Nyilt-tér soronként 40 fillér. — BfTM szám ára 30 IUI. Városaink élelmezése. Irta: Csoknyay Károly 1'ápa r. t. város főjegyzője. (A .Városok Lapja" szeptember Í2a-i szamából.) Egy háborús esztendő tapasztalata van hátunk mögött, mely megtanított bennünket, hogy lehetne és kellene elhárítani a fojtogató keserűséget. Habár tudjuk is a módjut, de a kormány bizva az emberek hazafiságában, mindig elkésve érkezik segélyünkre. Megállapította ugyan a gabonaárakat, a lisztárakat, feljogosította a fogyasztó publikumot szükségletének beszerezhetésére, a városok el nem látott lakossága számára is előírta, hogy mi módon lehet biztositai.i azok szükségletét, de a legfőbbet, a sanctiót elfelejtette kimondani: „hogy ott pedig, ahol a termelők vonakodnak feleslegüket maximális árakon áruba bocsátani, ott joga vau a hatóságnak rekvirálás utján a gabonát elvenni." Ennek következtében a termelők gabonájukat raktáron tartják, a piacra elenyésző csekélységet hoznak, tartózkodó álláspontot foglalnak el. abban a biztos tudatban, hogy terményeiket maximális áron felül is el tudják adni. Számításukban nem is csalódtak, de nem csalódhatnak, mert nagyon jól tudják, hogy élni kell, ehhez pedig elsősorban gabonára van szükség. Houv a liszt kereskedők a szükséges gabonához hozzájuthassanak, felkeresik a termelőket s tőlük négyszemközt, maximális áron jóval lélüi, megveszik a gabonát, megőröltetik és maximális áron felül detailban eladják a vevőknek. A kormánynak a jóhiszeműsége aztán előidézi a rendeleteknek a kijátszását, előidézi a fogyasztó-közönségnek a kiu/sorázását, s mikor mára nagyközönség, különösen a szegényebb néposztály mindenéből ki lesz forgatva, belátva ezen állapot tarthatatlanságát, akkor fog jönni a kormány a fogyasztóközönség segélyére, hogy az éhanhalástól megmentse. Addig pedig ugy a termelők, mint a kereskedők, vigan Űzve játékaikat, milliókat harácsolnak össze. A kormánynak, de különösen a városoknak, az volna a főfeladata, hogy a mai nehéz megélhetési viszonyok között, lehetőleg olOSÓvá legye a lisztbeszerzést. A nemes szándék a kormány eljárásában meg is csillant akkor, amidőn a gabonaárakat időnként lecsökkentette, hogy akinek módjában nem állott • cséplés kezdetekor gabonája! beszerezni, as.gyűjtögethesse garasait, a későbbi bevásárlási időre. Ezen intézkedésével sarkalni óhajtotta a gazdákat is a gyorsabb értékesítésre, hogy mielőbb megédesítse a fogyasztóknak szájizét, a lenyelt sok keserű kukoricás mamaliga után, mert az 50— 70 százalékos kukoricakeverés mellett a kenyér, többé már nem volt kenyér, hanem t mamaliga, amelyet mézzel folyó országunkban horribilis áron kellelt megfizetni. Amily mértékben meghíztak termelőink, ép oly mértékben asztak össze fogyasztóink a városi lakosok, a hadi szállítók és közvetítők légióinak kivételével. Hogy a kormány miért dédelgette ós dédelgeti folyton a termelőket, azt a városok megérteni képtelenek. Miért kell a gabona árának a normális viszonyok árait majd megháromszorozni, különösen a folyó évben, amikor a Ibid bőven ontotta az Isten áldását ? Másnak ezt betudni nem lehet, minthogy a kormány próbára akarta tenni .t"vmol<">k L-t/afiságát, hogy a megállapított maximális árakon alul is rendelkezésre fogják bocsátani áruikat. Azonban a próba nem vált be, mert a maximális árt ők minimumnak tartják, tisztelet a kivételeknek, minek következtében a fogyasztó közönség, a városi lakosság napról-napra pusztul. Már pedig nagyon [ól tudjuk, hogy az intelligens városi elem pusztulása maga után vonja az ország pusztulását is. Tehát itt az utolsó óra, hogy vaskézzel nyúljon bele a kormány eme szomorú állapotok rendezésébe minden téren. Adjon jogot a gabona rekviráláshoz a városoknak, ha már maga nem akarja rátenni kezét a felesleges gabona készletekre, hogy ugy maga a város, valamint mindazok, akik magukat ellátni akarják, a várostól maximális árban megkaphassák a gabonát. Állapítsa meg az ország területén a gabonán kívül a legfontosabb élelmiszerek árát, nevezetesen a tejnek, marha, sertés, juh és borjú húsnak, tojásnak, vajnak, tejfelnek, túrónak, baromfinak, burgonyának, tengerinek, fának, szénnek, továbbá az elsőrendű ipari cikkeknek is. igy legalább nem lesz kitéve a közönség az uzsorának, nélkülözésnek és nyomornak. Tiltsa meg különösen a fontos élelmicikkeknek a kivitelét, Ily eljárás mellett a kormány a megélhetést biztosithatja, anélkül, hogy a termelőknek jogos sérelmet okozna. .\z elviselhetetlen drágaság következtében a városi lakosság közellátottjáinak száma lolyton növekedik, a városok bevételei pedig rohamosan apadnak. Honnét fogják a városok előteremteni a szükséges eszközöket az éhínség 'elhárítására? Mit fognak a nyomorgók tenni ? Tehát idejében kell gondoskodni ! mindenről, nehogy a tél beálltával a nyomor nyomában vagy az elégületlen'ség, vagy az éhtifusz törjön ki. Mert Tiiában van raktárunkon bőven minden, hl ehhez a megfizethetetlen drágaság következtében nem lehet jutni. Ez annyi, mintha nem volna semmink A háborús idő hiénái a trösztösök és kartellosok között tűzzel vassal kell megjelenni, mert különben őket féken tartani nem lehet, legyenek azok termelők, vagy közvetítők. Rekvirálni, államilag le kell foglalni minden méltányos árban, amire a lakosságnak szüksége van, hogy a hatóság abból az elosztást foganatosíthassa, de megengedni azt, hogy a kormány legjobb intenciói Imellett a fogyasztó közönség kiszipo1 lyoztassék, - nem lehet, — nem szabad. Egy nagy angol államférfi legutóbb azt mondta, hogy a háborút dicsösége-| sün befejezni csak akkor lehet, ha min deuki becsületesen végzi kötelességét, a háborút nem tekinti eszköznek, maga és mások vagyonának illetéktelen gyarapítására. Nekünk is ezt a jelszót, ezt a becsületességet kell követni és követelni mindenkitől s ha máskép nem megy, a törvény vaskalapácsával kell siijiaui közéjük. Nem szabad tűrnünk, hogy mig a termelők, trösztösök és kartellosok milliókkal gyarapodnak, addig a fogyasztók napról-napra közelebb szorulnak az ajtószöglethez, hol a koldusbot áll. Felhasználni a háború teremtette kényszerhelyzetet vagyon szaporításra, a hazafiatlanság csinborasszója. Lehet-e lelkesedést vinni dicső küzdelmeinkbe, ha harcosaink azt tudják, hogy szeretteik itthon a nyomornak áldozatai? Hogy lehet az itthon maradott öt-hat tagU családot eltartani, mikora zsír kilograttlja hat-hét korona, a husé öt-hat korona, a tej literje 40 fillér, stb. Munkahiány következtében pedig keresel nincs, de ha volna is, az asszony népek erre nem alkalmasak, gyermekek miatt inunkéiba nem állhatnak, a hadisegély pedig teljesen elégtelen a felhajlott árak fedezésére. Hiába van meg a városok vezetésében a jóakarat a viszonyok szülte bajok orvoslására, rajtuk nem segíthet, némán, fájdalmasan kell várni a bekövetkezendő végzetes csapást, mely épp