Pápai Lapok. 42. évfolyam, 1915

1915-09-05

PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal . Ooldberg Uvula papírkereskedés, Kő-tér 2[',-ik szám. Telefon. 112 szám Felelős szerkesztő és lkptnlajdonoa: GOLDBERG GYULA. Klőflzetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A un ára : egész évre V2 kor., félévre ß k., negyedévre 8 NyiH-tér soronként 40 fillér. — KtgyM azáin ára 'M tili. A megbotránkozók. A mult bélen megejteti szemle lezajlása után a közerkölcsek hívatlan csőszeinek megint ujabb okuk akadt a megbotránkozásra és az epeömlésre. X. aki szálas, dombom mellű, széles vállú, atléta termetű férfi, e mellett gyermektelen, vagy 1-2 gyermekes családapa, alkalmatlannak nyilváníttatott, — persze, vagyonos ember! Ellenben Y alkalmas lett, holott sokkal véznább, alacsonyabb termetű, gyengének látszó, emellett a Gondviselés 9 gyermekkel „áldotta" meg, míg az anyagiak szűkmarkúan mérte ki számára. A megbotránkozók itt mindjárt panamát szimatolnak. Nem gondolják meg, hogy a mindennapi életben, az utcán, a templomban, kávéházban, színházban, a műhelyben ós otthonunkban az einbt;rek előtt felöltözve jelenünk meg, mig a sorozóbizottság elé ruha nélkül állunk, a sorozó orvos tehát többet és jobban lát, mint a laikusok. Nem fontolják meg, hogy az avatott szem, mely bizonyos dolgok látásába be van gyakorolva, sok olyan dolgot meglát, melyet közönséges, a megfigyelésben szisztematikusan nem képzett látószerv nem vesz észre. A legtöbb ember hidegen, közönyösen megy el egy útszéli virág mellett, a legtöbbször észre sem veszi, mig a tudós botanikus ezer esudát lát benne. A megbotránkozók arra sem gondolnak, hogy igen sok viruló színben levő ember egészségét a polgári jólétnek, a kényelmes, rationalis életmódnak köszönheti, de a lövészárokban egy hót alatt elpusztulna. Egészséges, míg naponkint puha ágyat vetnek neki, teritett asztalhoz ülhet, mérsékelten táplálkozhat, a szokott időben pihenhet. De mikor mindez megszűnik, megszűnik egészsége, élete is. Minderre ők nem gondolnak, csak megbotránkoznak. Ugyanazon cinikusok azok. kik minden aktiv államférfiban és a közélet minden emberében tolvajt látnak, akik ujjal mutatnak egyes magas állású férfiakra, akik egy emberöltőn keresztül a mi fogalmaink szerint nagy vagyonra tetttik szert. Aki kissé higgadtan, irigykedés nélkül, objektive tud jgondolkodni, annak be kell látni, hogy az olyan kivételes tehetségű és szerencséjü ember, ki képességeivel, szorgalí mával, kitartásával és emberismeretéinek ügyes felhasználásával a társadalomban magas polcra tud emelkedni, jaki az állatni közigazgatás egyik-másik ágában vezető szerepre tud szert tenni, ott kiválót képes alkotni, szóval, hogy aki az államnak jól tud gazdálkodni, az a legtöbb esetben magának is jól tud gazdálkodni, mert ugyanazon zsenivel szolgálja saját és családja érdekeit, mint az államét. A megbotrá.ikozók azonban még akkor is panamát ordítoznának, ha minden államlérfi olyan koldus szegényen halna meg, mint Aristides. A megbotránkozóknak soha sem volt olyan jó dolguk, mint a háború óta. Mindenki nem meiiet a harctérre. Itthon is van emberekre szükség. Hiszen mindjárt a háború elején kimondták az intéző körök a jelszót: A háború tartama alatt a nemzeti munkát minden vonalon megszakítás nélkül tovább kell lolytatni! Ha minden munkabíró ember a harctérre menne, ki gondoskodnék az itthon maradt nőkről, gyermekekről, serdületlen ifjakról és hajadonokról? Ki készítene és szállítana muníciót, fegyvert, ágyút, repülőgépet, automobilt, vasutat, élelmet és ruhát a harcoló testvéreinknek ? Világos, hogy e munkára is férfiak kellenek. A megbotránkozók mindezt figyelmen kivül hagyják és az irigységtől, rossz akarattól elsárgulva sziszegik: Ez sincs a lövészárokban, az sincs, holott ott volna helyük! Persze kipanamázták magukat! Telük nekik, mert gazdagok! Hát a megbotránkozók, akik olyan nagy erkölcscsőszök az Urban, miért nem mennek a lövészárokba? Ha ők ott volnának, nem látnák azokat, akik itthon maradtak. Jelentkezzenek gyorsan, a sorozó bizottság szívesen fogadja őket. Kétség kivül akadnak egyes élelmes emberek, akik különböző ügyeskedésekkel, mesterkedéssel és praktikákkal ki tudják magokat vonni a katonai, vagy legalább a harctéri szolgálat alól. E srapnelliszonyban szenvedő harctérkerülők többnyire az emberek ahhoz az osztályához tartoznak, mely a közéletben semmi hasznos munkát nem végezve, vagyonhoz, vagy legalább is kényelmes megélhetéshez tud jutni, mely minta paraziták a növények, vagy állatok élet nedvét ki tudja szivni, más emberek rovására gyarapodik, gazdagodik. Az ilyen paraziták azonban kis számmal vannak, mert az emberi társadalom teste sokat nem táplálhat magán. De a kevés számú parazita miatt meggyanúsítani a katonai orvosi kart, meggyanúsítani a közéletben köz'iasznu tevékenységük, jótékonyságuk, jó szivük és becsületességük miatt köztiszteletnek örvendő férfiakat: ahhoz igaz rosszmájúság kell. Az ilyeu megbotránkozókról lel kell tennünk, hogy az erkölcsi belátás hiányában szenvednek. Ezek igazán megérdemelnék, hogy elklüdjék őket oda, hová az ő becses személyük kivételével mindenkit elküldeni szeretuének — a lövészárokba. Ha már minden áron meg akarnak botránkozni, botránkozzanak meg még jobban és legyen legalább okuk a megbotránkozásra. V. I. Tájékoztató a Hadsegélyzö Hivatal feladatairól. A háborús jótékonysági intézmények homlokterében kétségkívül a m. kir. honvédelmi ministerium által felállított Hadsegélyzö Hivatal ál, amely mindjárt a háború kitörése után a király parancsára létesült, hogy központi szerve legyen Magyarország területén az önkéntes segélynyújtásnak és irányitója a jótékonysági cselekvésnek. Miután a háború ez alkalmi alakulásra rendkívüli kötelességeket hárit, elengedhetetlen együttműködés érdekéMég előnyös áron bevásárolt Chiffon és Vászonáru raktárunkra felhívjuk t. vevőink szives figyelmét s tekintve, hogy e cikkek árai rohamosan emelkednek, beszer• KRAUSZ ÉS KORÉIN DIVATNAGYÁRUHÁZA. zéséről ajánljuk mielőbb gondoskodni! Alapítási év 1848.