Pápai Lapok. 42. évfolyam, 1915

1915-08-22

PÁPAI LAPOK Pápa város batósasának PB több papai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden viitrnip, Szerkesztőség és kiadóhivatal Goldburg Ovula papirkereskedéne, Kö-tér üll-ik szám. || Telefon 112 szám Felelős szerkesztő 6a laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalából küldendők. A lap ára: egész évre 19 kor., félévre 6 k., negyedévre 3 Nyilt-tér soronként 40 tillér. — Kgyes szám ára 80 UH. Még előnyös áron bevásárolt Chiffon és Vászonáru raktárunkra felhívjuk t. vevőink szíves figyelmét s tekintve, hogy e cikkek árai rohamosan emelkednek, beszerzéséről ajánljuk mielőbb gondoskodni! ÜH KRAUSZ ÉS KORÉIN Alapítási év 1848. DIVATN AGYÁRUHÁZA. Hibás számítás. A maximális árakat a hatóságok azért szokták megállapítani, hogy a közönség helyzetet az élelmezés tekintetében elviselhetővé tegyék. Nyílt kaput döngetne, ki a közélelmezés fontosságát bizonyítgatni akarná. Amint a szappanfogyasztás mértéke valamely nemzet műveltségének: ugy az élelmezés módja az illető nép jólétének mutatója. Az egész jövő nemzedék léte attól lügg, hogyan táplálkoznak az anyák. Ma napság azért visznek ki olyan sok kis koporsót a temetőbe, mert a keresőjüktől megfosztott anyák a nagy drágaság és a törvény által megszabott hadisegély csekély volta miatt igen hiányosan táplálkozhatnak. Már a régi Egyptomban is lázadott, strájkolt a kemény járomhoz szokott, istenadta szolganép, mikor a zsugori munkaadók túlságos szűkmarkúan osztották ki nz életet, adó gabonát. A római plebs is folyton a cireensensein kívül „panem*-ot követelt. A francia forradalom idején is a hatóságnak kellett gondoskodni arról, hogy legyen a népnek kenyere, mert különben a keuyérben szűkölködő nemzet kiragadta volna a kenyeret azok szájából, kiknek módjukban volt jóllakni. Egész könyvtárakat lehet tele irni azon lázongások, forrongások történetéről, melyek a kenyér hiánya miatt törtek ki. A mi hatóságainknak tehát még akkor sem járna köszönet, ha a közélelmezés mizériáinak megszüntetésére szolgáló maximális ármegállapítást jól csinálta volna meg. De nem csinálta meg jól, mert a helyett, hogy a közélelmezési viszonyokon javított volna, még rosszabbá tette a közönség helyzetét. Az élelmi cikkek árát túlságosan magasra szabta, e mellett a termelő közönséget még sem tudta arra szorítani, hogy áruit piacra hozza. Hibás számítási alapra helyezkedett, amidőn az élelmi cikkek árát a marha hus árához viszonyította, holott mindennek ára egészséges viszonyok közölt természetszerűleg a gabona árához szokott igazodni. A gabona ára a béke időben szokásos átlagos árhoz képest | körűméiül OOVal emelkedett, ezt az emelkedést kellett vol.ni zsinórmértékül venni az élelmi cikkek megállapításánál. iE helyett egyes élehn'cikkek ára a mult évi boldog béke időjéhez képest 150-200 percent emelkedést mutat, pld. közönségesen július hónapban 5-0 koronáért kelt d egy kövér liba, ma ennek ára a maximális árszabály szerint 18-20 K. Veszprémben az eleven liba kilójának ára 250 K, nálunk .'WK) K. Mindenki tudja, hogy a baromfifal kellene pótolni a megfizethet len marhahúst és hogy a lakosság nagy része csak a libavásárlással szerezheti be a nélkülözhetlen zsiradékot, a baromfi á át mégis a marhahús árához viszonyítva szabták meg. Erre odaértünk, aho\á a mádi regálebérlő. Nem áll meg az az ellenvetés, hogy a termeiok még a mostani drága árak mellett sem hoznak baromfit a [piacra, mert keveslik azokat, ha az árakat leszállítanák, teljesen bojkotálnák a pápai piacot. Igaz. a termelők méltatlankodnak, mert a hatóság meg akarja őket akadályozni az élelmiszerek a végtelenségik menő felhajtásában. Ámde a magyar ember haragja szalmaláng, hamar ellobbanna, ha a fogyasztó közönség a hatóságot támogatná munkájában. Ha látná a termelő, hogy áruját nyakán hagyják, 1-2 hétig duzzogva, de aztán bejönne a pápai piacra, mert a saját gyom iával és zsebével nem sokáig truccol az ember. De midőn látja, bog,} a mohó és a kis ideig lemondásra képtelen városi nők sűrűn kirándulnak hozzá és minden art megadnak szárnyasaiért, amit tőle kérnek: bolond lenne az a paraszt, ha bejönne a városi piacra. Miért fáradna ide, hogy itten a rendőri ellenőrzésnek vesse alá magát, midőn otthon ellenőrzés nélkül tetszése szerint kizsarolhatja a vevőt. Hiszen a jámbor VSVŐ szinte biztatja: „Szegezd mellemnek pisztolyodat, én minden pénzemet neked adom libádért és csirkédért." A szegény privát fogyasztó sem olyan hibás, mert elvégre még nem j találtak ki a tudósok olyan módszert, mely szerint e nyomorult földi létet evés nélkül végig lehetne kínlódni és hogy az anyagcsere révén szenvedett j veszteséget másképpen lehetne pótolni, Imint oly anyagok felvétele által, amelyeket az emberi gyomor fel tud dolgozni. Hibásak azonban azok a hatóságok, melyek nem tudják, vagy nem akarják megakadályozni, hogy a tyukászok, ba! rom fi kereskedők sűrűn látogassák a (falvakat és felverjék az árakat. Xem a maximális árak alacsony ivagy magas voltában rejlik tehát annak oka, hogy a termelő nem hoz élelmi cikkeket a piacra, hanem abban, hogy egyes spekulánsok fölkeresik a termelőket és magasabb áron veszik meg tőlük áruikat, amint a piacon eladni tudnák. A hatóságnak vagy vau elég tekintélye és hatalma, hogy rendeleteit végrehajtsa, vagy nincs. Ha az utóbbi feltevés igaz, akkor vallja be őszintén, hogy nem képes rendelkezéseinek érvényt szerezni: akkor ne adjon ki olyan rendeletet, melyet nem tud végrehajtani. Ha pedig van elég ereje és hatalma rendeleteinek respektáltatására: akkor miért nem él vele? Miért engedi, hogy bárki illuzoriussá tegye azokat? Miért nem keres utakat és módokat, melyekkel az eladókat és vevőket egyaránt rendeleteinek megtartására szoríthatná? V. I. A béke. Mély- meghatottsággal olvasom XV". Benedek római pápának egy hírlapíró előtt tett következő mondását: „Mindent megkíséreltem, ami lehetséges volt. lieméltem, hogy a háborúnak rövidesen vége lesz, de az uj konfliktus bonyolultabbá tette a helyzetet, mert nagyobbarányuvá tette a tragédiát. Attól félek,