Pápai Lapok. 42. évfolyam, 1915

1915-08-15

egy ember sorsával való erős foglalkozás. Nem kell ezt magyarázni, értse meg magától mindenki a ki a mi világuukbau él. * Jacobs kapitány Mailáth György főhadnagyhoz utasit. a kiuek az adatai alapján közlöm szárazon a következőket, a melyek némely téves verzió után teljesen hiteles adatoknak tekintendők. Esterházy Pál tartalékos főhadnagy ez év március legelejéig parancsörtiszt volt. Ekkor azt kérte, hogy a parancsokságtól helyezzék ki az ezredhez. Ezt az elhatározását azzal indokolta meg. hogy igen sok tiszttársa esett el a kárpáti harcokban ós ö is ki akarja venni részét a csapatszolgálat fáradalmaiból és veszélyeiből. Kinevezték tehát a hetes huszárok gyalogositott lövész-eszkadronjáuak parancsnokává. Április 13-ikáu elment Alsóolsváról Pestre a főrendiházi ülésekre és június 21-én visszatért a galíciai Turadyba, a hol százada lövészárokban feküdt. Június 25-ikén Stryj környékén, Dzievietniki falunál harc volt. A falu mély völgyében fekszik és akkor már a miénk volt. Két lövészeszkadrounak a nyugatra eső erdőből be kellett a községbe vonulnia. Az oroszok a keletre fekvő gombokon álltak és onnan az egész völgyet állandóan erősen lőtték puskából és nehéz ágyúból. Esterházy maga ment csapata ólén és gonddal kereste ki a legfedettebb utat, mély árokban, magas rozsvetésben vezette huszárjait, hogy észrevétlenül jusson velük a faluba. Az egyik eszkadron már ott várta őket. A hetesek (Esterházy csapatai a falu szélén, a házak mellett ásták be magukat. Az orosz igen hevesen lőtte őket, de a fedezék elég jó volt. Másnap délután parancsot kaptak a támadásra. Magas gabonában csúsztak előre a huszárok az orosz felé, folyton meg-megállapodva és fedezéket ásva. Három órakor Esterházy elindult az oroszok felé. Tiszttársai figyelmeztették, hogy óriási termete miatt különösen vigyázzon ma-, gára, de ö mégis előre ment a legelső vonalba, a hová eddig csak alig tiz auszár mászott el. Esterházy mellett Horvát Balázs szakaszvezető feküdt, a ki azt mondja, hogy ekkor az oroszok, most sem tudni mily okból, beszüntették a tüzelést. Esterházy azt mondca a huszároknak, hogy: „uiucs is már ellenség a fedezékben", — felemelkedett és távcsövei kezdte nézegetni az orosz állást. Ekkor belelőttek az alsó karjába, feljajdult és állva visszafordult, hog}' bekötöztesse magát. Ekkor kapta fordulásközbeu a meredek dombról lefelé lövöldöző orosztól a második lövést. A golyó a bal lapockáján hatolt be és jobboldalt elöl, az utolsó bordáknál jött ki, rendes telt golyó volt. az orvos véleménye szerint a szivén futott keresztül. E pillanatban Esterházy, mint később megmérték, 57 lépésnyire volt az ellenségtől, tehát az oroszok világosan láthatták, hogy tiszt. Ezt látva, az elesett, emberre sortüzet adtak. Ezzel persze el volt árulva az orosznak, hogy ily közel jutottak hozzájuk a huszárok és rettenetes lövöldözés indult meg. Négy huszár rohant előre Esterházyt visszahozni, de kettőbe belelőtt az orosz. Ott kellett hagyni. Mikor besötétedett, előre kúsztak érte és levitték a faluba, abba a házba, a melyben napközben a kvártélya volt. Éjjel fél tizenegykor kezdődött meg az általános támadás, a mely egy óra felé ért véget. A huszárok elfoglalták az orosz állást és rettenetes boszut átlottak parancsnokukért. Mailáth György a mellett volt, hogy Esterházyt ideiglenesen ott. Dzievietniki mellett temessék el, az előtte való napon elesett dr. Marinczer László hadnagy mellé, a kit a templom előtt elhaladtában lőtt szivén egy a templomban elbujt orosz. Esterházy iuasa azonban hivatkozott gazdájának egyszer nyilvánított akaratára, hogy ha el találna esni. szállítsák a hadosztályparancsnokságra és ott lévő barátai intézkedjenek. Igy is történt. Molnár Ferenc. Adjunk távcsöveket katonáinknak! A m. kir. honvédelmi minisztérium Hadsegélyezö Hivatala azzal a hazafias kérelemmel fordul a magyar társadalomhoz, hogy hősiesen harcoló katonáink küzdelmét távcsövek és minden néven nevezendő látcsöves felszerelések adományozása által is igyekezzék diadalra segiteni. K kérelmet elsősorban hazánk nagyszámú vadász-egyesületeihez és vadászközönségóhez intézzük. Hazafias áldozatukkal tegyék lehetővé azt, hogy harcosaiukuak e célra kiválogatott egyéneit távcsövekkel, távcsöves fegyverekkel lássuk el. Másodsorban kérelmüukkel a hazafias közönséghez fordulunk: mindennemű messzelátóikat (akár hadi, tengeri, sport vagy jobb színházi látcső legyeu is az,) bocsássák a Hadsegélyezö Hivatal utján, súlyos feladatokat teljesítő katonáink rendelkezésére. Csapataink biztonsága s az ellenség kikémlelése végett a legnagyobb szükség van az éles tekintetre; jó távcső segítségével egész csapatokat lehet a meglepetés és megsemmisítés veszedelmétől megóvni. A távcső megerősíti és megélesíti bátor lövészeink szemeit, s annak segélyével tisztábban s hamarabb veszik észre a célt és fokozott találó képességgel küldik golyóikat az ellenség soraiba. Igy a csatatereken a biztos célzással ugyanoly nagy eredményeket érhetüuk el, mint aminőt a távcsöves tegyverekel már fölszerelt szövetséges német lövészek eddig is elértek. Az optikus-ipar már nem képes kellő gyorsasággal és a szükséges menuyiségben megfelelni a hadsereg igényeinek, az e téren való szükségleteket már csak a társadalom áldozatkészségével elégíthetjük ki. Ezért a lelkes magyar társadalom hazafias érzületében reménykedve kérünk mindenkit, hogy ajándékozza meg távcsövével dicsőséges katonáinkat Az a tudat, hogy katonáink harcképességét fokoztuk s a győzelemhez hozzájárultunk, a legszebb jutalom! Az adományokat kérjük a Hadsegélyezö Hivatal cimóre: Budapest, IV., Váci-utca 38 sz. alá küldeni. Hazafias tisztelettel: Kirchner cs. és kir. altábornagy, a Hadsegélyezö Hivatal vezetője. VEGYES HÍREK. — Kitüntetés a halál után Hősi halált halt nemes grófunk Esterházy Pál még halála után is kitüntetésben részesült. Mint a Rendeleti Közlöny egyik mult heti számában olvassuk, megkapta a német II. osztályú vaskeresztet. — Egy pápai hös halála. Mély részvéltei értesültünk Hess Kálmán in. kir. 23. honv. gyalogezredbeli aktiv főhadnagy hősi haláláról. Az elesett itju hös, Ress Lajos volt uradalmi fökertész fia szeretetreméltó és szerény modoránál fogva közkedvelt tagja volt a pápai uri társaságnak, (gimnáziumi tanulmányait Pápán végezte, majd a Ludovika akadémia befejezése után hadnaggyá, a mozgósításkor pedig főhadnaggyá nevezte ki a király az akkor még csak 23 éves katonát. 11 hónapig megszakítás nélkül küzdött a harctéren. Június végén egyszerre csak elmaradtak a levelei, míg végre július 14-én az elesett hös nővére a következő levelet kapta Ádám Dezső százados, ezredsegédtiszttöl: Kedves Irénke Nagysád ! Az ezred parancsnoksághoz intézett levele kényszerít arra, hogy hozzátartozóit és a minket ért rettenetes csapásról értesítést küldjek, eddig nem voltam elég erős. Kálmán e hó 1-én egy rohamnál has lövést kapott reggel fél 4 órakor és ennek következtében délelőtt 9 órakor meghalt. Az ezredparancsnok úrral az egész idő alatt közelében voltunk, hü legénye mellette térdelt. Koporsóban temetettem el Ruda község északi részén a temetőben. A tisztikar és legénység az ezred legnagyobb hőseként tisztelte; a legjobb barátot, legjobb bajtársat, gondoskodó századparaucsnokot, höslelkü katonát vesztettünk. Csak az idő fog vigasztalást hozni. Kálmánunkról elég dicséretet nem mondhat senki. Páratlan lelkesedéssel, hihetetlen vakmerőséggel harcolt. Mi bámultuk, legénysége vakon rohant nyomában. Szerette, tisztelte mindenki, alárendeltjei bálványozták. Eleste után történt, hogy alárendeltjei azon kérelmüket adták elő, hogy a tisztikarral ők is hozzájárulhassanak az exhumáltatási és hazaszállitási költségekhez. Példátlan eset! Harc előtt mindig lázban volt. Igen, egy szent dicső lázban volt olyankor, amellett látott, hallott mindent, intézkedett nyugodtan okosan és mindenekfelett maga ment elei. S mi a vége ? A drága jó barát, drága jó bajtárs, a minta tiszt és férfi oda vau. Nem mindennapos az a megpróbáltatás mely az Önök érző szivét éri belátom, de Kálmán szelleme az, mely minket győzelemhez segít. Ok, az igazi hősök mutatják az utat, adják a példát. Sohasem hallottuk tőle, hogy már jó volna a béke, ö csak egy utat látott, leverni, összetörni a ránk támadt hordákat. Nagy lélek volt. Ha nem lett volna olyan nagyon fiatal: világhírű lett volna. Hiszen az alezredes, ezredparancsnok ur is ugy szerette Kálmánt, mintha fia lett volna. Ha a családnak bármiben szolgálatot tehetünk, a legnagyobb készséggel álluuk rendelkezésére. Mihelyt a harctéri körülmények engedik, azonnal szállítjuk a drága halottunkat. Kezeit csókolja igaz tisztelőjük, ismeretlen őszinte hive Ádám százados, ezred segédtiszt. — Vármegyénk diszküldöttsége a király előtt. Budapest székeslöváros törvényhatósági bizottsága tudvalevőleg elhatározta, hogy akciót indít az iránt, hogy a király előtt az összes magyar törvényhatóságok diszküldöttségei jelenjenek S5-ik születésnapja alkalmából. Bárczy Istváu felhívására vármegyénk is részt vesz 2-5 taggal eme küldöttségben. Hogy kik vesznek részt a diszküldöttségben, arról még nem döntöttek. — Kitüntetett veszprémi honvédek. A király az ellenség előtt tanúsított vitéz viselkedéseért Tóth Kálmán 31. honvéd gyalogezredbeli századosnak a hadidiszitményes HL osztályú katonai érdemkeresztet adományozta. Továbbá elrendelte, hogy az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásukért a legfelsőbb elismerés tudtul adassék : Frauch Richárd 7. honvéd tábori ágyusezredbeli tartalékos főhadnagynak, Schön Béla és Erdős Vilmos 31. honv. gy. e. főhadnagynak, Mosztbacher Ödön 7. honv. tábori ágyusezredbeli tartalékos és Szabó Vendel 31. honv. gy. e. hadnagynak. Szijj Lajos 31. honv. gy. e. tartalékos hadapród bronz vitézségi érmét kapott. — Gróf Esterházy Pál hősi haláláról még mindig írnak a tóvárosi lapok. A Pesti Hírlap egyik mult heti számában a következő érdekes levél jelent meg: Becses Tápjuk július 28- iki számábau A Vilmos huszárok boszuja címmel olvastam egy kis cikket és kiegészítésül megjegyzem, hogy mi tizenkettes Haller-huszárok is ott voltunk abban az ütközetben, amelyben hősi halált halt gróf Esterházy Pál, főúri világunkuak ez a kimagasló, dicsöemlékü alakja. A boszuból azonban mi, a Hallerhuszárok, vettük ki az oroszlánrészt. Ezredünknek is volt egy drága halottja: Marinczay hadnagy. Bizony ennek a két vitéz vezetőnek a halálát drágán fizette meg a muszka horda. Hogy milyeu módon vettüuk elégtételt, azt nem írhatom meg innen, de legyenek nyugton az otthouvalók, jól végeztük a dolgunkat. Mesélhetne róla a pokolban Tagy ötszáz muszka. Szíves tudomásul vételét kéri az ütközetben résztvettek nevében Kovács Dezső őrmester. — Rezet kérünk. A nagy és végleges győzelem elérésékez nemcsak katonáink vitézsége,