Pápai Lapok. 42. évfolyam, 1915

1915-08-01

XLII. évfolyam. Pápa, 1915. augusztus 1. 31. szám PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának es több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség ét kiadóhivatal Goldberg Gjnla papirkereskedése, Kő-tér L»'l-ik szám. Telefon. 1X2 szám Feleifis szerkesztő éa laptulajdonoa: GOLDBERG GYULA. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A ao ára: egész évre II kor., íélévro t» k., negyedévre 3. Nyilt-tér soronként 40 lillér. - - Kgyes szám ára :t0 Bll. Még előnyös áron bevásárolt Chiffon és Vászonáru raktárunkra felhívjuk t. vevőink szíves figyelmét s tekintve, hogy e cikkek árai rohamosan emelkednek, beszerzéséről ajánljuk mielőbb gondoskodni! == Alapítási év 1848. KRAUSZ ES KOREIN Dl VATN AG YÁR U HÁZA. Takarékosság. Az angol alsóházban a mult héteri felszisszentek az angol képviselő urak mikor meghallották a miniszterektől hogy Angliának a háboru eddig har minc milliárdjába kerüli. A kormány nyilatkozat után azonnal akadt képviselő, aki felszólalt és körülbelül a következőket vágta az angol nemzet szemébe : — Hihetetlen és eddig képzelhetetlen arányokat öltött ez a háboru, nemcsak embertömegek, hanem költségekdolgában is. Az az összeg, amit itt most hallottunk, minden képzeletet fölülmúl. Anglia ugyan sokat megengedhet magának, de én ugy hiszem, hogy azt az összeget még Anglia is megérzi. Legkülönösebb azonban az, hogy ugyanakkor, amikor Angliát ilyen óriási háborús kiadás terheli az angol hatóságok tisztviselői a hivatalos pénzeket épp oly könnyelműen, épp oly számolatlanul költik el, mint eddig és a magánemberek magánvagyonukat is, ahelyett, hogy a hadviselés rendelkezésére bocsátanak, maguk költik el ugyanazokra a hiábavalóságokra, mint háboru előtt. Ennek a helyzetnek meg kell változnia és a mai pazarlásnak a helyébe takarékosságnak kell lépnie. Ezt mondták Angliának, a világ bankárjának a parlamentjében. Már ott is érzik, hogy a végnélküli nemtörődömséggel, amellyel Anglia népe a háborút nézi, háborút nyerni, háborúban győzni nem lehet. Egyrészt örömmel és megelégedéssel kell tudomásul vennünk az angol néphangulat és parlament eme megfordulását, de ugyanakkor a magunk számára is le kell vonnunk a tanulságokat. Ha már Anglia ennyire érzi, hogy takarékoskodni kell és minden erőt a háboru szolgálatába kell állítani, menynyivel inkább kell ezt éreznünk és megállapítanunk nekünk is, akik bizony — a magunk lebecsülése nélkül mondhatjuk — fejletlenebb és szegényebb állam KH nón vaevunk, mint Anglia. Takarékoskodnia kell Angi anak és takarékoskodnunk kell nekünk még inkább. A takarékossá"; a mai hatalmas világháború legelső k tvelkezménye kell, hogy legyen. Senki.lek sem szabad a mai időkben tüntetni a razdaffsáffaval. hanem egy általános életstandardot kellene mindenki számára elűirni és ezt kellene mindenkinek betartani. A takarékosságnak legelső szempontja azonban az legyen, hogy céhzerii legyen. Ne az elsőrendű szükségletek terén takarékoskodjunk és ne az annyira szükséges szórakozást vonjuk meg magunktól, mert ez a két tényező múlhatatlanul szükséges a nép testi és lelki ellenállásához. De vannak olyan kiadások, vannak olyan jogcímek pénzköltésre, amelyekről a háborúban az u. U. Hinterland népeinek illik lemondaniuk, sőt ha a harcot, amelyet folytatnak, komolyan veszik, kötelesek lemondani. . A mi számmikra ez a háboru élethalálharc. Létünkért, fennmaradásunkért harcolunk. Minél jobban megfeszítjük erőnket, annál gyorsabbati tudjuk elérni a mindnyájunk által oly hőn várt végső győzelem pillanatát. Ahhoz azonban, hogy valóban meg tudjuk feszíteni minden erőnket, kell, hogy nemcsak testi, hanem anyagi erők is álljanak az állam ós a hadsereg rendelkezésére. Ezt az anyagi erőt pedig csakis mi, a lakosság, a nemzet tudja előteremteni és pedig csak egy eszközzel, a takarékossággal. A jelszavunk tehát ezentúl a takarékosság legyen és ez a jelszó diadalra fog vinni. Magyar nők a békéért. Irta : Percein* Kozma Flóra. Szinte megilletődéssel vesszük ke. zünkbe a tollat, midőn arról teszünk jelentést, hogy a mi magyar asszonyaink törekvése nem merül ki az ápolás és jótékonykodás másodrangú s csak a meglevő sebeket kölöző munkájában, hanem öntudatra és felelősségérzetre ébredve, magán a baj gyökerén kivan kötelességtudóim dolgozni. Tudvalévőleg a hágai nőkongreszszusból kifolyólag nálunk is megalakult nz Állandó Béke Magyar Bizottsága, melyhez bizalommal várjuk minden lelkiismeretes magyar asszony csatlakozását. Bármennyire méltányoljuk azt az iinl'eláldozó szamaritánus munkát, melyet a főrangú világtól kezdve egész a legalsó rétegekig végez ma — különféle alakban - minden igaz honleány, érezzük, hogy elérkezett az idő, (igazán „most vagy soha

a

) a gyökeres és alapvető asszonyi munkára! A mi ápolásunk, sebkötésünk és jótékonykodásunk magában véve még egyetlen felebarátot sem ment meg a halál torkából és még kevésbbé akadályozza meg a jövendő vérfürdőjét. Már pedig korunk egy legnagyobb humanistája és szónoka írásban és beszédben fanatikusan hirdeti, hogy a legjóhiszemiibb és legbuzgóbb munka sem igazán embermentő cselekedet, ha egyúttal nem a fejlettebb jövőt szolgálja^! íme ennek a rettenetes világháborúnak kellett jönnie, hogy megkínzott és összezúzott lel kii asszonyaink tömegesen megérezzék ezen jövendőért folytatott komoly és célhoz vezető munka hiányát az egész világon! Belátták, hogy immár a nagy, fele emberiséget képviselő női tábor nem nézheti passiv magatartását a világ vérben gázoló „halaiás

tt-át, nem töltheti idejét pusztán házi dolgokkal vagy az emberiség nagy és ígbekiáltó sebeinek aprólékos kezelésével és foltozásával, hanem bármilyen vád, kigunyolás vagy félreértés dacára s minden erejét és talentumát igazán i közjóért áldozza. Hogy ezúttal csak a bennünket legérzékenyebben érintő meggondolatlan /ádra feleljen: mi magyar asszonyok íem „hazafiatlanságból" kívánunk lelcünk egész erejével, szivünk legmelegebb érzésével az emberiség egyetemes )ékéjéért dolgozni, hanem mert ösztönizerüen érezzük, hogy magyar hazánk s csak akkor lehet igazán nagy és