Pápai Lapok. 42. évfolyam, 1915

1915-01-24

PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának^* több papai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. ggg >

. •_ Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadol.ivatal : Uoldtierif Uywla papirkereskedése, K6-tér L'Ii-ik szám. Telefon. 112 százsa. Feleifis szerkesz'ö ós laptulajdomis: GOLDBERG GYULA Előfizetések és hinletési dijak a lap kiadóhivatalából küldendők. A lap ára : egtoz évre 11! kor., íélévre 6 k., negyedévre I Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Kiryes szám ára 10 üli" A kereskedők és a moratórium. Magyarország kereskedő világa a háború kitörést; óta olyan tapasztalatokon ment keresztül, amilyeneket soha életében még képzeletben sem látott még kevósbbé érzeti a gyakorlati életben. Nagyon természetes, hogy az ország minden hatóságát ilyen meglepetések érik, hogy előre jól elkészített rendszabályok, melyek a lehető legjobbaknak és legcélszerűbbeknek látszanak, a gyakorlatban be nem válnak és ha sietve nem reparáltatnak, közgazdasági életünkben nagy pusztítást végezhetnek. A háború kitörése után a kormány általános moratóriumot rendelt el, Hz a rendszabály, mint a gyakorlatban látjuk, megtette a kivánt hatást; a nyugalom úgyannyira — mint ilyen időkben lehetséges helyre állt. A kereskedők kezdtek az uj életbe beleszokni: mindent készpénzért űzetni és mindent csak igy elérni. Vevő, azonnal pónzeíiez jutva, ebba ;i helyzetbe került, hogy üzletét óráról-órára áruval elláthatta a személyzetét képes volt fizetni. Bizva a jobb jövőben, dolgozott olyan keretekben, amilyenekben a viszonyok megengedték. A kormány, nagyon helyesen, attól az elvtől vezettetve, hogy nemcsak az adósokat tartozik védeni, hanem a hitelezőket is egyformán, hogy visszaélések ne történhessenek — el sem képKatonáskodás. Irta : Stefan ürossmann. Reichel, az operaénekes és Zwierina, a háziúr fia, négy hétre bevonultak fegyvergyakorlatra. A második szombaton végre egy este kimehettek a kaszárnyából. Haza siettek, elegáns polgári ruhájukba öltöztek — hiszen magánéletükben nem voltak bakák vagy „treiterek" hanem magasabb rangot töltöttek be — megnézték a kis város varietéjét és tizenegy óra tájban a varieté melletti kis kávéházban pihentek meg. Itt. filnek egyik fülkében, fáradtan nyújtják ki lábaikat, füstölnek és beszélgetnek. — Egy ilyen hadnagy itt a kisvárosban — mondta M operaénekes — az egyetlen rendes ember és ezért mindjárt úristennek képzeli magát és meggyötör mindenkit. De az, amit ma tett azzal a Bartuschekkel, igazán alávalóság Százszor egymásután vezényelte neki: Térdre! Százszor! A gazember. - Kéllek. Ziehrernek három nap előtt agy rávágott a kardjával a kezére, hogy a kisujja egészen lelógott Ku különben bolondnak tartom. zelve, hogy a háború félévnél is tovább tartson, de amitől isten óvjon, talán még egy évnél is tovább tarthat — elrendelte, hogy az árutartozásokra, akár nyilt számlán, aká»- azok váltótedezetel nyertek, havonkén' az eredeti összeget alapul véve, 10 százalékkal csökkentessenek. Ha ez a háború már véget ért volna és eljutottunk volna oda. hogy a normális idők télé haladunk, szükségtelen volna ennek a rendeletnek bárminő korlátozása vagy módosítása. Oe miután, — sajnos, a moratórium lejártáig, 1915. január Bi-ig erre nézve semmi remény nincs, okvetlen szükséges ennek a módosítása, meri a veszedelem, amit ezen intézkedés továbbra is léntartása okozna az egész kereskedő világra, illetőleg azokra, akik tartoziak, kézenfekvő. Mert vegyük, íiogy már január lóig, a tartozásoknál 40 százaléka esedékes. Ha ez még hat hóig fenntartatik, mind m adns ,i!»b„'*.-. k< llemea helyzetbe jutna, hogy a háborús világban minden adósságától megszabadul, mert kell, hogy azt teljesen kifizesse. Lehetséges ez ? Lehetségesnek tartja ezt Magyarországnak bármely ehhez értő faktora? Ha tehát a kormány nem intézkedik, mi történik? Az ország minden kereskedőjét kiteszik állandó pereknek, zaklatásoknak Úgyannyira, hogy mikor már derengeni Nem rossz ember, egyszerűen bolond. Epen azért, amikor kijózanodott, bocsánatot kért Ziehrertől és a szegény ördögnek hálom tízest ajándékozott. — Lál'i-táli a feljelentéstől telt. — Látod, ezt nem hiszem — mondta Zwierina mosolyogva. — Attól nem kellett neki valami uagvoti tartania, azután meg az arcát is figyeltem, amikor megpillantott* Ziehrer lelógó, véres ujját. Megjátszott rajta, hogy valóban megrázta, hogy valóban tájt neki. Kzért adott neki liárom tizest, pedig öt forinttal is el tudta volna Hallgattatni ezt a szegény emb.'rt. Most egy nagy társaság lép a kávéházba. \á üvegajtó öt percig nyitva áll, folyton uj és vj vendégek tódulnak be rajta, urak és hölgyek. \ nök világos nyári ruhákban, hatalmas szaltnacalapokkal a fejükön. Mindnyájan igen hangosan íevetgélnek, össze-\ issza fecsegnek, nem törődve izzal a feltűnéssel, amit a kis kávéházban okoztak. Krdekes társaság: azonnal meg lehet isuerni őket. »zi házhoz tartozó emberek. Zwierina és Reichel csendesen nézik, hogy i társaság hogyan foglal helyet a kávéház kö:epén. Megvizsgálják a nőket, egy pillanat alatt iZÍllte levetkőztetik őket, és szó nélkül meg•gyeznek egy magas, karcsú, barnaruhás nőben. Hirtelen a haziur ti a Reichelnek a fülébe ugja: I . . kezdem? s Isten segítségé vei jobb idők következnének, minden cég hírneve teljesem tönkre téve s mint oly cég szerepelne a világ előtt, mely agyon van perelve, ki nem fizet senkinek s kötelességével nem törődik. Mert. hogy a háború közepette csak fehér hollóként szereplő cég tehetne, ki tartozásai 100 százalék erejéig ki tudja fizetni, az bizonyos. Hiszen uj árut hitelbe nem kap* amit bevesz, azt teljesen lekötik az áruk beszerzésére szükséges összegek, az üzlet egyéb költségei s a megélhetés. Még fennmarad az az ok. hogy ő is jogosítva van kinnlevőségeit behajtani, de azt hiszem, azt felesleges bizonyítani, hogy az ö adósára is ugyanaz az eset áll léim, s azoknak behajtása is lehetetlen* Minthogy minden tényezőnek egyformán kötelessége oda hatni, hogy állami életünkben, a nagy csapások ellenére, melybe a b.'.b-»ru folytán sodortattunk. semmiféle rázkódtatásolt ne forduljanak elő és senki se szerezhessen előnyt másnak a károsodásával, felszólalásomat az illetékes körök jóindulatába ajánlom. Keressen ós találjon rá módot, hogy a magyar kereskedő világ, mely mindenkor igyekezett tisztességes utakon jó hirnevét megtartani, ne Sodortasson alkalmatlan és elviselhetetlen terhek által válságba. — Nézz csak oda. a szemközti ablakba, {•mered V Ott ül a hadnagy, de nem lehet rögtön ráismerni, mert 5 is polgári ruhában van. Papír él tént.a vau előtte, a toll a kezében és ii es ir. Most felpillant, felemelkedik és meghajlik a magas, karcsú, barnarulias hölgy előtt. A következő pillanatban megint ül és ir és ir. Ez a piszok ! — szól az operaénekes — biztosan e,felejtette mar. hogy Baumgai ten most •gyéében ül. A hadnagy kész a levéllel, beteszi egy borítékba, leiagasztja és odaszól a pikkolónak. A társaság óriási lármát csap. Egy részeg iomilviis kuplékat akar énekelni, de nem emlékezik a szi'ivegére, hát csak a dallamot ordítja. \z egész helyiségei megtölti az üvegcsörömpüéi éi a lainéssak lármája es fecsegése A pikkoló oit ad a hadnagy előtt es már k kezében a levél. — Erre mégis kíváncsi vagyok. Vigyázunk ! Ezeknél i szavaknál M operaénekes megcsípi i barátja karját Itt valami történik. Feszülten igyelik a lezervistak a magas, karcsú, barnámlas hölgyet. Tényleg odamegy hozzá a [likkoló, Hadja neki a levelet és vaiamit síig neki. A nő 'gykedvüeu veszi át a borítékot és olvasatlanul eszi a zsebebe.