Pápai Lapok. 42. évfolyam, 1915
1915-07-11
PAPAI LAPOK Pápa vároB hatóságának és több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Goldherg Ovula papirkereskedése, K5-tér 2íi-ik azám Telefon. 112 szám erkeszió és ltptulajdonos: BERG GYULA. Elfifltetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre II kor., félévre fi k., negyedévre í. NyiU-tér soronként 40 fillér. — Kgye* szám ára :!0 tili. Az import pótlása. Irta: Qelléri Mór kir. tanácsot Mindenki tisztában van azzal, hogy a mostani háboru nemcsak a harctereken folyik, hanem a közgazdasági tevékenység minden vonalán is érvényesül. Különösen Anglia az, amely kizárólag gazdasági szupremációja érdekében ment bele a háborúba és igy senkit sem lep meg az a mozgolódás, amely jó idő óta elsősorban Angliában észlelhető, a Németországból, Ausztriából és Magyarországból importált áruk kiküszöbölése érdekében. Ezt a célt kívánja szolgálni az a sok szakszerű és helyi kiállítás, amely Londonban és Anglia más nagy városában, a lipcsei vásár mintájára de tulajdonképen a lipcsei vásár ellen létesült, amelyeknek az a tendenciája, hogy minden a szövetséges államokból eddig Angliába került iparcikket jövőre maguk az angolok igyekezzenek gyártani és forgalomba hozni. Anglia különben ia nagyon jó! éi'.i M ipari kémkedés rendszerének kiterjesztését és a lapokból is ismeretes ebben az irányban évek óta rendszeresen folytatott munkája, amelynek aknái Magyarországon is le vannak rakva, amiként ezt a magunk részéről már több izben konstatáltuk. A velünk ellenséges viszonyban levő többi államok ezen a téren talán nem követik rendszeresen Anglia példáját, de elvi kijelentésekből és hírlapi agitáci ('»jukbol tudjuk, hog3' a többi államokat is hasonló tendencia hatja át. kivált ami a német, az osztrák és magyar iparcikkek nagyhangú bojkottját illeti. Ezt a több oldalról ellenünk irá-i U3 7 uló munkát még akkor sem nézhetnénk ölhetett kezekkel, ha az bennünket ne igyekeznék tervszerűen és súlyosan megkárosítani. Nekünk erre a szervezkedésre hasonló szervezkedéssel kell válaszolnunk. Kívánatosnak látszik tehát, hogy az importnak legalább részbeni megszüntetése érdekében szintén olyan tevékenységet fejtsünk ki, amely a rni gazdasági érdekeinknek legjobban megfelel. <, Ezeket a teendőket három csoportra osztanám fel. Az első csoportba tartoznak a mezőgazdasági termények. Az akciónak ez a része teljesen átutalható volna az Országos Magyar Gazdasági Kgyesület hatáskörébe, amely leginkább és legelsősorban van hivatva az eddig importalt termények helyettesítését tervszerűen megkezdeni, akár a többtermelés elve alapján, akár uj cikkek termelésének meghonosítása által. A második kategóriába tartoznék ama cikkeknek a kiszemelése, amelyeket nálunk meghonosítani különböző okoknál fogva nem lehet (gyapot, juta, stb. stb.) amelyeket azonban pótszerekkel lehet helyettesíteni. (Zárjel között említem meg, hogy nemcsak pótszerekről, hanem helyettesitisekről is lehet szó e munkában, mert például könnyű szerrel lehetne kiküsz ibölni a közforgalomból az ízetlen nn kkarónit és azt Ízletes magyar tésztafélékkel helyettesíteni. Ks ilyen példát többet is találhatunk.) A harmadik kategóriába tartoznak azok az importcikkek, amelyeket a magyar ipar is képes vol ía előállítani. A fősúlyt arra kellene helyezni, hogy mindazok a cikkek, amelyek eddig az ellenséges területről hazánkba importáltattak, a magy.u ip.u áii.ti |, ii, u «)!lu.s.-,ui....\. M<-_ kell tehát csinálni tizeknek a cikkeknélaz inventáriumát. Ezt a célt pétiig legjobban lehet elérnünk a negativ kiálli tások által. Nézetein szerint mindenekelőtt meg kellene állapíttatni az importjegyzékből azokat a cikkeket, amelyeknek előállítására a hazai ipar volna hivatva. Másodsorba igénybe kell venni ennek a mtinkának teljesítésében a nagykereskedőket. Amikor az uj iparágak meghonosítására nézve megtettük javaslatainkat, egyszerűen elmentünk néhány nagykereskedő üzletébe és kiemeltük azokat a cikkeket, amelyeket eddig külföldről szereztek be. E/A az eljárást most is lehet követni, különösen olyan cikkekre nézve, amelyeknek mintái másként íem volnának beszerezhetők. Ugyancsak íasznos szolgálatokat tehetnek ebben a nunkában az áruügynökök, a gyári képviselők és a kereskedelmi utazók, illetve jzek országos egyesületei. A szakegyesületek, a kereskedelmi nuzeum égisze alatt megállapíthatnák izokat az egységes elveket, amelyeket l kiállítások rendezésénél követni keletié. K vezérelvek alapján azután minien speciális ipari szakegyesület maga •endezné a saját szakmájára nézve a íegativ kiállítását és pedig olyan időben >s olyan helyen, amely neki legalkalmasabbnak látszik. Természetes, hogy minden józan rondolkodó és e viszonyainkat helyesen nérlegelö szakember látni és érezni fogja azokat a nehézségeket, amelyek ennek a tervnek a teljes megvalósulása elé tornyosainak és alig lesz olyan optimista közöttünk, aki azt hinné, hogy a föntebbi intézkedés által a bevezetésileg jelzett célt egyszerre és könnyen lehetne elérnünk. De viszont minden elfogulatlan ember tisztában lehet magában azzal, hogy a kijelölt irányok ós célok lassan-lassan kézzel fogható sikereket biztosítanak a magyar iparnak és hogy bizonyos tekintetben lépésről-lépésre emancipálhatnak bennünket a velünk hadilábon álló államok iparának járma alól. Hogy mennyire lesz azután helyes vagy szükséges az ez irányú akciót a tőlünk elzárt tengerentúli államokra is kiterjeszteni, ez későbbi megállapodás tárgyát képezhetné. Húshagyó napok. A legújabb miniszteri rendelet,amely • közélelmezésről szólott, végrs <dyau rendelkezést tett, amelyet egyrészt már mindannyian vártunk, és amelyet másrészt már szövetségesünk. Németország és a monarchia más fele. Ausztria ki is I próbált. Az uj miniszteri rendelet mint ismeretes a húshagyó napokat rendszeresíti. Kedden és pénteken nem szabad hust enni az egész országban, és ezzel kettős célt akar a kormány elérni. Egyik cél az, hogy a húsfogyasztás csökkenésével, a húsárakra árszabályozó hatást tudjon gyakorolni, másik cél pedig az, hogy valamennyien, azok is akik eddig ki tudták magukat vonni, érezzük, hogy háború van, hogy ha kell meg kell tanulnunk a nélkülözést is. Ebben a háborúban eddig már oly szép bizonyságát adta a középeurópai szövetség, hogy az entente kiéheztetés! politikája hiábavaló és céltalan. De ez a mai intézkedés nem is erre vonatkozik. Meg vagyunk róla győződve ós a kormány is meg van róla győződve bizonyára, hogy elegendő húskészletünk van még, azonban takarékoskodnunk kell. Lart pour l'art kell takarékoskodnunk. Nem azért, mert nincs hús, hanem azért, mert háború van és a háborúban mindenkinek csökkenteni kell szükségleteit a nagy közérdek szempont jóból. Nálunk pedig, ezt is objektive meg kell állapítanunk, eddig takarékoskodásról beszélni sem lebet. Anélkül, DOgy rekriminálni akármink, vagy valakit vádolnánk, meg kell mondanunk,
