Pápai Lapok. 42. évfolyam, 1915
1915-07-04
XLII. évfolyam. Pápa, 1915. július 4. 27. szám PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. || Szerkesztőség és kiadóin vatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, E6-tér 2'1-ik szám. Telefon 112 saá: Felelős szerkesztő és laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. Előfizetések éa hirdetési dijak a lap kiadóhivataláhqz küldendők. A lap ára : egész évre 19 kor., félévre I k., nogyedővre 3. Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Egyes szám ára Í10 flll. Gróf Esterházy Pál Árpád virágzó magva te, főmagynr! Elődeidnek fegyvere népeket Győzött, s hazánkért számtalanszor A viadal mezején e.-utázott. Nem rabbérbe emelt bús buzogányt keze Önként áldoz ez életet S horgas kardja kövér hantjaiért hasit. Millen hősi biliorsüveg Tündöklik fejeden, Hunnia csillaga, Esterházy, dicső magyar I kUg győző eleid pallosa combodon Csattog : győzni fog u magyar ! Berzsenyi Dániel. A lernbergi diadalt hirdető nemzeti lobogók helyébe hétfőn délután hirtelen komor gy.'isxl jeieiuo fekete /.á.^/áó-k kerültek a pápai ősi Esterházy kastély ormain. Azon a szomorú napon, amelyen egy évvel ezelőtt felbérelt gazok gyilkos golyója Ferenc Ferdinánd és hitvese Hohenberg Zsófia nemes életét oltotta ki, hogy szerető lelkeik végleg és örökre egybeolvadjanak, a gyászos június 28-án érkezett meg az a döbbenetes hir, hogy a pápai kastély ilju ura: gróf Esterházy Pál a hazáért hősi áldozata lett. az ellenség kivételt nem ismerő, különbséget nem tevő, kíméletlen fegyverének. A becsület mezején a hazáért hősi halált halni Horatius mondásaként — de valamennyiünk szent meggyőződése szerint is — édes dicsőség. A nemzet a maga egészében nem is gyászolja elhullott fiait, hanem babért tüz homlokuk köré és büszke rájuk. Hanem az egyest a szülőt, a testvért, a rokont, a barátot, szivén találja a gyászhír, amely valakinek, aki közel állt hozzánk, aki össze volt nőve a szivünkkel, aki a mienk volt, annak az örök elmúlását, bármily dicső, de mégis az örök elválás nehezen gyógyítható fájdalmát jelentő halálát adja tudtunkra. Gróf Esterházy Pál közel állt hozzánk: pápaiakhoz, össze volt nőve a szivünkkel, a mienk volt. Nem csoda hát, ha hősi halála nem csupán büszkévé dagasztja a keblünket, hanem a gyász sötétségét is borítja a lelkünkre. Gróf Esterházy Pál a mi grófunk volt. • Bőnek a városnak a lakói voltak elsők, akik megtudtál* 1883, júniusában ,az ujjongó örömhírt, hogy a pápai várj kastélyban uj örököse született a hatalmas Esterházy-domi ni unióknak. Ennek a városnak a lakói nézték szerelettel, bizó reménységgel, amint a jókedvű gróf fin vidám örömmel játszadozott a várkastély ősi kertjének hatalmas terebélyei alatt. Majd amikor tudás vágytól csillogó ^szemekkel sétált nevelői oldalán a park árnyas sétányain. Azután iniiiiak Szfevék. A gyermek ifjúvá serdült, az ifjúból férfi lett. S mikor elérkezett az ifjúkor és férfiélet határmesgyéjéhez: a nagykorúság esztendejéhez, újra csak Pápa városának jutott a szerencse, hogy eme fontos életfordulóján falai között üdvözölhesse. Mindig emlékezetünkben fog élni, amikor a plébánia-templomból a várkastélyba haladt a daliás ifjú ezen a gyönyörű nyári napon az ujjongó tömeg üdv rivalgásai közepette. Nemes arcáról az j ifjúi merészség és a férfiúi komolyság sugárzott. S mikor lelke megtalálta méltó párját, túláradó örömében ismét csak a rni városunkra, az ő városára gondolt, hogy diadalmas menetben, főúri pompa között elhozza közénk és megmutassa még esküvője napján ifjú hitvesét Andrássy Ilonát. Azután a munka néhány csendes, de eredményekben gazdag éve következett. Angyali hitvese oldalán a gazdálkodás nemes munkájának és az emberbaráti tevékenységnek szentelte minden idejét. De akik ismerték, jól tudták, hogy fogja ő még gyümölcsöztetni fényes tehetségeit a közjavára is, méltóan dicső őseihez, akikről azt irja az ódaköltő : „Ük voltak a liarc vérzivatarjain S a béko napjain a bölcs vezetők, atyák S kormányra termett örszemekül Szélvészeket zabolázva tartók." Városunk lőterén mutatkozott be elsőnek, mint. a közélet munkása is. IVir évvel ezelőtt ö volt az elnöke annak a nagyszabású népgyűlésnek, amelyen Andrássy Gyula, a nagy államférfiú kibontotta a zászlaját a munkapárti politika ellen. Azóta részt vett a főrendiháznak majd minden ülésén. Most. a nagy jövőjű, szépreményű pályának hirtelen vége szakadt. Hatalmas, daliás termete lehanyatlott a galíciai véráztatta földre, nemes vére belekeveredett a galíciai porba, amely annyi derék magyar fin vérét itta már be egy esztendő óta. Lesújtotta a halál, amelyet elkerüllröíeít roma, de amellyel folytonosan vakmerően kacérkodott a csatamezőn. Mintha csak róla irta volna „Nem rabbérbe emelt bús buzogányt keze, (Miként áldoz ez életet !* Szemtanuk vallomása szerint ezzel az ősi fegyverrel: buzogánnyal a kezében rontott akadályt, félelmet, túlerőt, meghátrálást nem ismerve századit élén az ellenségre. Egy év óta küzdött a harcmezőn, egy éven keresztül merő véletlenségből elkerülte a halál, 1915. június 26-áo mégis csak lesújtotta, Ugy érezzük, büszkeségtől dagad a keblünk, a torkunkból mégis jaj kiáltást csal ki a {ájdalom. A lelkünket komor fájdalom borítja el. De közben lelki szemeink előtt egy egész nemzet: a magyar nemzet szebb jövője csillog lel: „Győzni fog a magyar!" S ez az édes reménység, mint csodás balzsam csendesíti le B legsajgóbb sebeink tépő fajdalmait is. * (írót Ks'erházy I J ál In'ísi haláláról — a fővárosi lapok nyomán — a következőket kö/.öljük: A grót, a mozgósítás első napján vonult be ezredébez, a Vilmofl-bOMárokhot. Néhány napig a szerb liaivtéren teljesített szolgálatot, később pedig ezredével együtt a galíciai harctérre került. Az eNö időkben, mint páram s,,rtiszt szolgált, de később önként jelentkezett a „Sehützenbrigad"-ba. A huszárezredeknél ugyanis szerveztek gyalogos osztagokat, a melyek, mint |a bakák, lövészárkokban harcolnak ló nélkül.
