Pápai Lapok. 42. évfolyam, 1915

1915-01-03

PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden v a s á r 11 a p. Szerkesztőség és kiadóhivatal i Goldüerfr Gjv.la ( apirkereskedése, |i'ő-iér 'Jii-ik szám. Telefssi 12.2 s=ám Felelős szerkesztő és laptulajdonos: UOLDBEKG GYULA. Klőflzptéaek és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalAhoi küldendők. A lap ára: ejféxz évre IS kor., félévre, I» k\, negyedévre 3. Nvilt-tér soronként V) fillér. — Kiryea szám ára :it) HU Uj évre. (R. I.) A boldog újév kívánásánál talán sohasem volt olyan igazi jogosult sága, mint az idén. Minél több boldog ságot kivánjunlc egymásnak, talán a jé kívánságok töinegóbö! megmarad, meg ragad valami, egyikünkön-másikunkoi is. Az újév jó kívánságai eddig Ure szólamok, formaságok voltak, amelyekbe burkolták az emberek a hideg barátsá got, az egyszerű üzleti érdekeket é: összeköttetéseket és amellyel formát ad tak minden hivatalos és formaságokká telt érintkezésnek. A b.u.é.k. jótékony fátyol volt ed dig, amellyel az emberek a köteles ud variasságot takarták le, hogy egész évei át tová'rrfie legyenek kötelezve sem mire. Éz az üres szóiásforma az idét tartalmat kapott. Mint annyi mindéi régen' üres jelszó, forma, mondás, ez h megerősödött, megizmosodott, élő ki vánsággá lett. Ma, mintha kissé meg tisztult volna az emberiség a minden napos hazugságoktól, mintha több őszinteség költözött Volna az emberek lelkébe és mintha a sok kiömlött vér és a földet elárasztó fájdalomtenger egygyéolvasztotta volna az emberi sziveket. Az idei buék-ok sokkal őszintébben, becsületesebben hangzanak és ez nem is lehet máskép. Annyira együttérez ma mindenki, annyira részes ma mindenki a fájdalmakban és szomorúságokban, hogy szinte el sem tudjuk képzelni, hogy valaki hamisan, álszenteskedőn és hátsó gondolatokkal fűszerezve osszon szét ujévi jókívánságokat. Aki most buék-ot kíván, tényleg boldognak akarja látni az ujesztendőben azt, akit jókívánságaival megörvendeztet. Ez az őszinteség szinte láthatólag terjed el az egész közéletben, a napi élet minden terrénumán. A nagy háborúnak, a világokat felforgató kataklizmának egyik legelső nagy és szép eredménye ez. Az emberek a nagy fájdalomban összeforrottak, őszintébbek, igazabbak lettek és ennek az őszinteségnek és igazérzésnek főleg a háboru után lesz meg a kedvező, jó eredménye. Remélnünk kell, hogy ez az uj esztendő valóban boldogabban virrad ránk, mint az elmúlt év. amikor szorongó félelemmel néztünk a jövő elébe, az uj esztendőben — reméljük — már a győzelem nyugalmával fogjuk élvezni nz igazi boldog uj esztendőt. Karácsonyest az uradalm [ hadikórházban. A grófii várkastélyban, melyei ínég a hú ború kezdetén hadikórháznak rendestek be, ka rácsonyestén, gróf Esteiházy Pálné urnö, a se besült katonák számára karácsonyta ünnepély rendezett. Az ünnepély esti 5 órakor vette kez ! detét. A karácsonyfa a várkastély egyik földszinti boltíves termében volt teiiJIitva. Az óriási ff tele volt aggatva iniudeutél<> széppel, jóval, különösen: cukorkák, lütemén fek, színes gyertyák sziporkázó csillagszórók és különféle csecsebecsékkel. Imposáns, megható, m étébe illő látvány volt Eszembe jutottak a régi fantasztikus elbeI szélesek, és látványos szind. rabok. A fényes teremben azonban mindennél legjobban bámultam a grótnét, a ki a felhalmoz tt ajándék tárgyali rendezésével volt állandóan elfoglalva. Vörös-kereszt egyleti ápolónői ruhát viselt. Igazán elragadó látvány volt. Szegény és egyszerűség pazar mennyiségben eggyütt összpontosítva. — A teremben n»t láttam Sült Józsefnél, '. p,. ' «t; <>r'•'.<*»• ej sokat. Mikor a grófné az ajándéktárgyak elrendezésével elkészült, jelt adott ,iz ünnepély megnyitására. Az óriási ajtók feltárultak és a sok sebesült katona bejött a terembe. A ki janii nem tudott, — azokat hordagyakon hozták be. Ekkor mozgásban hoztak egy óriási grammofont, és a magyar hyms.us hangjai mellett kezdetét vette az ünnepély. Xénia csendben halgát t tik végig a legszebb magyar dait. A sebesültek közt van lő ukrajnai légionárius. Inteligens 17 —18 éves fiatal emberek. Ezek a hymnus után több ukrajnai dalt énekeltek. Szépen, egyöntetűen és szivrehafólag énekeltek. Az előadott dalok telve voltak mélabús, szenvedésre való akkordokkal, melyek könnyekre indították a jelenlévőket. — Az énekrészek befejezte után azt kérdeztem egyik légionáriustól, hogy mindig ilyen bús dalokat szoktak-e énekelni? — Sohasem fogom elfelejteni a választ. Ezt mondotta: „Nekünk vig dalaink nincsenek Ss nem is lesznek, — mig orosz alattvalók lesznek. Ahol a cár és annak környezete uralkodik, itt a vigdal nem terem meg." A grófné valóságos védangyala a sebesüleknek. Soha gondosabb ápolónőt nem láttam, ííem csoda ha azok a szegény sebesült katonák tálasán ós könnyes szemekkel tekintettek az állott jószivü grófnéra, a ki minden túlzás nélkül nondva, — ugy bánt velük, mintha édes anyjuk ett volna. Az ajándéktárgyak szétosztása után, a polgármester meleg szavakban köszönte meg a grófiénak, azt a kitünö, párat Inn bánásmódot, melyyel a sebesült katonák iránt viseltetik és ezzel izoknak szenvedését enyhíti. A polgármester az ünnepély berekesztése lián megtekintette az uradalmi kórház felszereését, műtermét és arra nyilatkozott, hogy az iradalmi hadi-kórház a követelményeknek minien tekintetben megfelel. Azzal a gondolattal távoztam el. hogy a lápai uradalmi hadi-kórba/, sebesült katonái éleük végéig emlegetni és áldani fogják, annak a . I kórháznak védő angyalát; gróf Esterházy Pálné 1

1 urnöt. — Éltesse is az isten sokáig. .... 5 . . . . y. Az izr. iskolában elhelyezett hadikorházban . | lélekemelő karácsony ünnepéit rendezett a helyJ beli jótékony egyesületek elnökségéből és az ,j iskolák igazgatóságaiból alakult bizottság. Két . j karácsonyfát állitottak fel, egyet az emeleti nagy 'telemben, egvet a földszinten azok szamara, I . akik az emeletre nem tudtak felmenni. A karácsonyiakról Bélák Lajos szolgabíró, iziéses diszkesről pedig a női kereskedelmi tanfolyam tanulói és az iskola önkéntes ápolói gondoskodtak. A meghatározott időben fél ő órakor a fényesen kivilágított teremben kigyuladtak a kaj rácsonyfa gyertyái, melyet a sebesült katonák és nagyszámú vendég állották körül. Az ünnepély Kárpáti Béla sebesüit sziövárosi tanitó énekével kezdődött, melyet egy kórházi számvevő kisért harinoniunion, majd Blazovich Jákó bencés tanár gyönyörű beszédben méltatta a karácsony ünnep fontosságát, melyet könnyezve hallgattak az otthonuktól távol levő. szenvedő katonák. A szépen sikerült ünnep rendezéséért Kárpáti Béla mondott köszönetet Pápa város közönségének. A Uvmtoisy. eléneklése ir,áu kaláecs W. gymrió.|. rilhanemüekkel és cigarettával kedveskedtek a sebesülteknek, majd az intézet igazgatója Blau Henrik teával vendégelte ineg a/, ö>szes -eliesültet. Az összes hadi kórházakban voltak karácsonyi ünnepélyek, de miután bennünket, mint Ja sajtó képviselőit nem hívtak meg. ftttokfól reteradál. nem hozhatunk. Gyógyulás után. A halálosan megsebesült fiatal tiszt kínosan vergődött ágyában és deliiiumos állapotában lelkével még mindig a csatatéren kalandozott. — Hurrá! Előre ! . . . Itajta! . . . Nem halljátok, hogy odaát lövöldöznek'.' ...Nem halljátok ... az ágyuk bömbölését. . . puskák ropogását ? Előre!... Be kell a várat venni!... Hurrá !. .. — Ugy látszik, hogy láza emelkedett — mondta a törzsorvos és kivette a beteg hóna alól a hőmérőt, miközben egy ápoló a vergődő tisztet csillapitgatja. — Pedig azt, hittük, hogy sikerül majd lázát alább szállítani. A mellettük álló Johanua nővér aggódva tekintett az orvosra, aki most morfium-befecskendezést végzett a betegen. — Hosszul állunk, ugy-e, törzsorvos qf? Az orvos vállat vonva válaszolt: — Attól függ. hogy milyen erős a beteg fizikuma. A nagycsarnokban — mely valamikor regebben táncterem lehetett — a tiszten kivül még busz könnyebb sebesült feküdt, de a szegény tisztnek a golyó közvetlen a tüdő közeiéiben a Hullik* hatolt. A golyót, később eftávolitották. Johanna nővér szomorú tekintetét, részvét* teljesen függesztette a beteg tisztre,. Néhány In 'tel azelőtt még egy hollandiai tetigen lttr,dŐU együtt táncoltak és (ülteitek. A tiszt, lélélikeu közeledett hozzá, ami mindaddig érdekelte es muhitatta a not. amig a kis belga gróf JI nem tűnt a színhelyen, aki mindig el-'gális vif es a legutolsó divat szeiiut öltözködött.