Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-01-11

Pápai Lapok j914^jaimár 11. mányhoz egy kultúrház létesítésére adandó államsegélyért. Elhatározta a közgyűlés, hogy a színházat a város közművelődési egyesületeinek műkedvelői előadások tartására bizonyos csekély dij ellenében vasárnapokon is átengedi. Az 1913 évre esik a yárosi mozgó, mely egyszersmint jó jövedelmi forrást is jelent — természetcsen a szinházalapnak. Ideiglenesen felállította a város a hatósági husszéket s egyszersmint a közgyűlés felhatalmazta a tanácsot, ez meg a polgármestert, hogy bármikor, ha szükségét látja, felállíthatja újra, illetve megnyithatja és bezárhatja. Ezzel a husiparosok szépen sakkban lesznek tartva. Nem is említve azt a sok illetőségi ügyet, még igen sok apró-cseprő ügy fordult meg a közgyűlések tárgysorozatán. így pl. kimondották, hogy a városi térképet kisebbített kiadásban megrendelik s a városatyák között kiosztják, megújították a központi választmányt s végül számtalan interpelláció alakjában felvetettek sok szép, üdvös és hasznos eszmét. Ha nem is valami túlságosan nagy, de mégis figyelmet érdemlő munkát és tevékenységet fejtett ki az 1913 évben Pápa város képviselőtestülete, a miből bátran lehet következtetni arra, hogy az idők javultával, a közgazdasági pangás megszűntével, szóval, majd a mikor az egész ország könnyebben fog fellélegzeni, városunk is nagyobb léptekkel rója majd a haladás útját. Ez a feltevésünk annál indokoltabb, mert hiszen a város elöljárósága, ugy tanácsa, mint képviselőtestülete egyelőre, már mint pl. ez évben ugyanaz lesz, ugyanazokból a személyekből fog állani, róluk pedig már tudjuk, hogy — a haladás emberei. Eddig is nem a jó szándék, hanem az eszköz, a pénz hiányzott. Idővel majd tán az is lesz! Legyen is! Gazdasági helyzetünk. Irta: Matlekovics Sándor. Gazdasági állapotunk még mindig válságos. Munkahiány, üzlettelenség, kevés pénz: a válság külső jelei. Segítség az állam, a társadalom, a bankok részéről: a válságos beteg állandó áhitozása. így zárjuk az 1913. évet ós aggódva nézünk a jövőbe. A súlyos viszonyok javulása a gazdasági életben is csakúgy, mint az egyes egyén betegségének gyógyítása mindenekelőtt a baj lényegének és okainak felismerését, a helyes diagnózist követeli meg. A lázas beteget meg nem gyógyíthatjuk, ha nem tudjuk, mi okozza a lázat. A válság ellen hiába küzdünk, ha nem tudjuk, mi a válság oka. Ha okait kikutattuk, akkor lehet gondoskodni gyógyításról, szerekről, melyek által a rendes helyzet ismét beállhat: vagy meg kell nyugodnunk abban, hogy gyors segítés nincs és ki kellene majd böjtölni, szigorú takarékossághoz, nélkülözésekhez kell szoknunk, hogy idővel a bajt kiheverjük. A mai gazdasági beteges állapotot -- mellyel kapcsolatban a legnagyobb külső kortünet a munkanélküliek nagy száma — három Eßokra lehet visszavezetni. Ez a három főok: az építkezés terén 1908. óta mutatkozott tulspekuláció. — a külföldi tőkének visszavonulása és vele kapcsolatban a pénz megdrágulása és szük volta — és a Balkán háború és vele kapcsolatban a védelmi mozgósítás. Az építkezés terén a törvény által 1908-ban biztosított 30 éves adómentesség a város bizonyos részeiben építendő aj házak számára, megadta a lökést arra, hogy az 1898 óta pangó építkezés a fővárosban újra meginduljon. A bankok, uem okulva az 1896 előtti szédelgő vállalkozási korszakon, most is bőven kínálták az „építkezési" hiteleket és épült uj palota mellett uj palota, romba döntettek egész utcasorok, mintha uj város építéséről volna szó. Az építkezések föllendülése mindenütt, de különöseit italunk nagy jelentőségű. Az építkezés a tulajdonkópeui építési iparon kívül az asztalos, lakatos, bádogos, mázoló, festő, szerelő és más nagy jelentőségű iparok muukáját éleszti és a nagyobb lendület az építkezés terén nagyobb lendületet ad az összes iparoknak. Ha ez a lendület oly nagy mértékű, a milyen az 1908. év óta mutatkozott, akkor a lázas tevékenység átterjed az egész ipari testbe, mindenütt nagy a sürgés, mindenütt nagy a reudkivüli munka. Mind ez a munkások tömeges alkalmazásával és ez ismét a munkabérek fokozásával jár. A lendület mámorában sem a vidékről tömegesen bevonuló munkásság szaporodása, sem a magasabb munkabérrel járó nagyobb termelési költség nem okoz gondot és csak előre törekszik mindenki. Ez a roham bajt mindaddig nem okoz, mig az „építkezési" hitelek bő forrása rendelkezésre áll. Abban a pillanatban azonban, mikor ezt a forrást elzárták, — beáll a túlzás és tulhajtás természetes következménye: — a pangás, a nyomor, a munkanélküliség. Az építkezési hiteleknek ez a megszorítása bekövetkezett, talán hamarább, mint különben gondolták, mert nemzetközi viszonyok siettették. Európa egy idő óta folyton a „világháborúk" sejtelmei közt nyög. A marokkói kérdés után Tripolisz és utána a Balkán-mozgalom és háború tartja az európai nemzeteket folytonos fegyverkezés állapotában. A világháborútól való ezen félelem, mely a légyveres béke milliárdjait veszi igénybe, áttereltetett a tőkepiac színhelyére. Franciaország kiadja a jelszót, hogy a francia tőkének nincsen keresnivalója a külföldön. Megkezdődik a mozgósítás, haza a külföldön levő tőkékkel, illetőleg vissza külföldi értékpapírokkal. Ez a hazamozgósitása a francia tőkének, mely azután más nemzeteknél is követésre talált, súlyosan éreztette hatását nálunk. A pénz szűkösebb lesz, pénzSeyling izgatott lépegekkel lel a :i'jí járt. Azután megállt a tanár előtt: — An.'iit mondtam, élő euit>ercket íieiu lehet megsemmisíteni, de még az emléküket sem ! . . . Ah, ha ezt megtehetné valaki, éu ugyanénak kitörültelek volna az ö életéből! — l'gylátszik lelkiismereted nagyon nyugodt! — szólt vontatva a tanár. — Igen. valóban az, válaszolt Seyiing. — Amint mondani szőkíts, nagyon tág lelkiismerettel birsz! — Kn pedig ugy látom, hogy nálad teljesen hiányzik ! A tanár guinos nevetéssel válaszolt. — Ha szegény Louise ezt sejtheti. — folytain Seyiing milyen boldogok leh.-ttiink volna ! Emléked mindvégig árnyékként borult lelkére ! . . . IIa ez nincs, könnyen eltűrtük volna a nehéz küzdelmeket, melyek az uj világban vártak reánk, mert Amerikában sem fekszik arany az ut porában! — Teliát ő . . . n megbánta igazságtalanságát '.' — kérdezte habozva a tanár. — IgazságtalanBiígát ? — ismételte keményen Seyiing. — Az okos és erőslclkü asszony léged tartott igazságtalannak, tehát mentve érezte magát a bűntől! — Ugy, ugy! . . . Tehát amint mondom, én voltam az árnyék életében'.' te — Igen, bár szánalmat is érzett irántad, te köuyvmoly! — SzánabnatErre ugyan mi szükségem sem volt, anélkül is bátran viseltein a csapást, mert végre volt még más téladatom is az életben, mint a családi boldogság keresése. Es ez talpra állított. Seyiing egész testében reszketett az izgatottságtól. — Mennyi időre volt szükséged, hogy „talpra álljál?" Ugy-e, kétszer luiszounégy óra sem kellett hozzá? ... Es ő . . . Ah, ölni tudnék, ha arra gondolok, hogy mennyire elkeserítetted egész életét. Ha más dolgod és más érdeked volt, miért vetted nőül ? — Talán tartozom erről számot adui? . . . Hát azt hiszed, hogy mindent feláldozva, esak a turbékoló szerelmes szerepét kellett volna játszauom ? . . . Nem, édes barátom, egész másféle feladat jutott számomra az életben osztályrészül! Es bár teljes s eréuységgel, de kijelenthetem, hogy egy részét már elértem annau, amit eélul tűztem ki magam elé ! — Igen, igen az újságokban gyakran olvashatja az ember „a bölcsészet hires tauárának Vollmann Adoll"-nak nevét! — Azt akarod mondani, hogy ez után törekedtem ? . — A bölcsészetet illetőleg ! — szólt megvető hangon Seyiing. — De arra sohasem adtam valami sokat! — Ne mondd ! .. . Azelőtt nem inerted ezt ilyen nyíltan bevallani! Seyiing felkacagott. — Mert nagyon is félénk és ostoba voltam ! De tna már bátran hirdetem, hogy a legkisebb darab élet többet ér, mint mindaz, amit életed végéig össze fogsz firkálni ! . . . Emiatt kínoztál egy értékes életet, amíg a tiéddel egyesítve volt s e miatt gyötörted még akkor is, midőn szabad akaratából megvált tőled ! . . . Te &M&I A tanár nyugodtan és szabatosan válaszolt: — Bizonyíthatod, hogy suját személyemet illetőleg, valaha is kértem valamit?... Mert ha a kutató szellem feláldozza a tudomány érdekében a mások boldogságát, az semmi más, mint magasabb fokú altruizmus! — Uh, te lájlcsés* ! — mondta Seyiing, gyűlölettel teli hangon. — Hát életedben még sohasem! nyitottad ki szemeidet'.' Ugy születtél hülyén és ostobán'.' Valóban azt hiszed, hogy cifra, nagy hangzású szavakkal meg leint hazudtolni az életet? Különben miért is beszélek veled ? . . . Csupán egyet akarok még mondani! Mint laikus, tudatlan merészSzáuiomra elég az a tudat, hogy nem ségemrael. amint mondtad — megvetlek és megéltem hiába. vetem a hozzád hasonlókat is! Téged még azért is