Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-02-22

megtalálta a maga számadását, hanem egyesek, főleg a kisiparosok közül, annyi megrendelést gyűjtöttek össze, hogy egész évre ellátták magukat munkával s nekem, mint a végrehajtó bizottság elnökének, bőséges adatok állanak rendelkezésemre arról is, hogy sokan a kiállítók közül annyi megrendelést kaptak, hogy ujakat utóbb már nem is vállaltak, mert tudták, hogy nem volnának képesek azoknak kellő módon és kellő időben megtelelni. Nálunk az iparnak különlegesen nehéz helyzete van. Mig ugyanis másutt a kUlföldi iparcikkek azok. amelyekkel szemben a hazai vásárlóközönség bizalmatlan, addig nálunk a hazai iparcikkek azok. amelyeknek a piacot a külföldiektől t-i kell hóditauiok. Ks a Tavaszi 'Vásár intézményében nemcsak azt az előnyt látom, hogy a hazai áru•cikkek bemutatásra kerülnek és számukra piac teremtetik, hanem benne egyenesen harci eszközt látok, fegyvert, a külföldi ipar ellen. Az iparos bemutatja a maga tudásának és szorgalmának eredményét, melyet a kereskedő és a fogyasztó a Tavaszi vásáron ismerhet meg. A fogyasztóközönség álmélkodva látja, hogy azoknak az iparcikkeknek kilenc tizedrésze amelyeket eddig külföldieknek tartott, hazai munka ered-, menye s megtanulja becsülni a hazai| ipart és megtanulja szeretni a hazai ipar termékeit. A kereskedő pedig, látván, hogy sok mindent, ai.it eddig külföldön] szerzett be, mert nem ismerte a hazai forrásokat, beszerezhet épen oly jó. sőt gyakran még jobb kivitelben ^odahaza is, inkább a hazai iparossal köti meg az üzletet, mert legtöbb esetben olcsóbban jut hozzá, mint külföldön. Igazi haszna a Tavaszi Vásárból tehát elsősorban az iparososztálynak van, inert a Tavaszi Vására leghatalmasabb eszköz arra, hogy közvetlen kapcsolatot és összeköttetést teremtsen u hazai'''ipar, a hazai kereskedelem és a fogyasztás közt. Ks ez az, ami a Tavaszi Vásárnak igazi jelentőséget biztosit. Mert nemcsak uzt segiti elő, hogy az iparos a vásáron, vagy a vásár révéti el tudja adni azt, amit előállít, hanem hogy állandó összeköttetéseket teremt, a hazai kereskedelem körében állandó vevőkört biztosit az ipar számára, hogy az iparosnak nem kell energiáját arra fordítania, hogy minden évben vagy m'iiulen egyes alkalommal elölről kezdje a vevők akvirálását. Tóvárosi Fischer Emii. Gy er m ek ki nzások. Évről-évre tanácskoznak paedagógusok, hatósági embiorek és az érdekelt szülők is a reggeli 8 órás tanításról, de a sok tanácskozásnak mindeddig nincsen kézzelfogható eredménye és a tanitást az iskolában mostan is reggeli 8 órakor kezdik. A középiskolákban nem olyan túlságos öröm a reggeli 8 órás tanítás, hiszen a középiskola alsó osztályaiba még kis fiuk járnak csupán, a korai fölkelés nem öröm nekik, az önállóságuk hiánya, pedig a háztartás felfordulását jelenti a kora reggeli órákban. Az elemi iskolában pedig kétségtelen gyötrelem a kisj nebulóknak, hogy reggeli 8 órakor ott kell már lenniök az iskola épületében és be kell ülniök a padba, hogy órákon át ott maradjanak az osztály négy fala között. Csodálatos álltfpot, hogy amikor az állami hivatalok túlnyomó része reggeli 9 órakor, sőt í) óra után kezdi meg a munkáját, amikor a bankokban kilenckor, legkorábban félkilenckor kezdődik a hivatalos munkaidő, amikor a legtöbb

1 részvényes vállalat 8 óra után fog hozzá napi munkájához, amikor az ügyvédek csak 9 óra után indulnak el a bíróságokhoz a pöreik dolgában, amikor az orvosok szintén nem sietnek kora hajnalban ki az élet küzdő tereire, akkor éppen csak a legkisebb embereket, az elemi népiskola tanulóit, szemeljük ki, hogy reggeli 7 órakor vagy 7 óra előtt kiverjük őket az ágyból, hogy számos háztartást felforgassunk ezek miatt az állapotok miatt, abban a babonás hiedelemben, hogy aki korán kel, csak akkor találja meg az iskolában a kultúra araii3

rértékeit. A nyugati emberek egyáltalán nem kezdik az életet a nagyon korai hajnali órákban, a világkereskedelem nagy városaiban, a nagyszabású kultúra gócpontjain reggel 8 órakor sehol sincsen még élet, ezeken a gócpontokon későbben ébrednek az emberek, későbben fognak hozzá a napi munkájukhoz és ő előttük nagyon barbárnak tűnik föl a mi berendezésünk. De magunk előtt is oktalannak, céltalannak és barbárnak látszik ez a berendezés és borzongással tölt el bennünket az a gondolat, hogy az elemi iskolának a kis polgárait reggel 7 órakor kikergetjük az ágytikból, borzongással tölt el bennünket ez a gondolat különösen most, ha kinézünk az utcára és látjuk, hogy kegyetlen téli világ van odakinn. Ha legalább arra a színvonalra emelkednék az iskola, hogy a 8 órás tanítást csak a tavaszi és nyári hónapokra szorítanák, a telet ellenben akként rendeznék be, hogy a tanítás cimü intézmény csak 9 órakor kezdődjék: akkor emberségesebb lenne az iskolai beosztás és ne higyje senki sem, hogy ennek az uj rendnek a kultúra valamiképpen is kárál váltaná. ?am, fiacskám V Megsértettelek legutóbb, hogy többé nem mutatkoztál? Már három hete uem láttalak, l.ii nem tudom, hogy mit vétettem. Hi-/.en mindig nagyon jól mulattunk egymással. Nem ? Salden eleinte m gnétuult a dühtől és az ijedtségtől. Ránézett a feleségére és remegve kémlelte a szava* hatását. Az asszony mereven ült a helyén és idegeden tépdeste a esipkekendőjét. Mikor azonban a férfi felocsúdott, rákiáltott a kékes-fehér nőre : — Mi jut eszébe magának, maga . . . maga . . . s/emtelcu? Kn nem ismerem magát. Egyáltalában, hogy jön maga ahhoz, hogy engem igy megtámadjon ? — t'jjá, hát nem ismersz V Nem ismered a Bettyt ? Kz hasonlít rád, Frédikáin. Tudod, én neiu irigyellek senkitől. Felőlem járhatsz, akivel akarsz. 1 )e a líettyt azért nem kell letagadnod, báró ur. Találok en másikat, ne félj, te kis hülye! Azzal kiment és becsapta maga mögött az ítjtót. -- Emtny, — könyörgött — esak nem hiszed, ami' ez a nő beszélt. Kininy. én azt a nőt nem ismerem. —. Ugy? — tört ki aa asszony. — De ez a nő ismer téged? — kezdett zokogni. — Kiumy, az istenért, hogy hiheted ezt? — Vis még három hét előtt is ? — zokogott az RMMOajTi — De Eiumy, én nem ismerem azt a nőt. Kn nem is tudom, hogy mi történt itt. Talán valame|\ik barátomnak a tréfája ez. — Igen, ez nagyon valószínűnek hangzik — szólt :\i asszony gúnyosan és hirtelen leiugrott. — De én tudom, mit osinálok, — mondta. Kn nem mulatni akarok az álarcosbálon. Lemegyek és fogok magamnak egy gavallért. És bab neked, ha zavarsz, megmondom az egész világnak, ki vagy és mit csináltál. Kikiáltóin az egész teremben. Ksküszőm. Értetted ? Ezzel kiment a páholyból és az ajtót a férj orra előtt bevágta. A hátú nagyon meglepetten állt az ajtó előtt egy pár pillanatig, azután utánaszaladt. — Künnv — könyörgött — Emtny. légy okos. Hiszen ez őrület, Kinmy ! — Nem, nem, nem — mondta az asszony akarat osau. — De Kmii.-.. goudold meg . . . — Nem gondolok meg semmit. Hagyj békén; emlékezz, mit mondtam. Eressz! — Einiuy . . . Ebben a pillanatban bárom dominó állt a báró elé: — Ni a báró! Fizess egy üveg pezsgőt bárócskám. Nem, nem, nem engedünk el, — kiáltozták. A harrt teljes erejével védekezett a hurom lány ellen, de azok nevetgélve, vihogva kapaszkodtak belé es i em engedték el. Mikor végre kiszabadult. Eiumy eltűnt és a báró izgatottan ment be a terembe, az asszony fölkeresésére. Mikor Eiumy a tánaterenibe lépett, valaki karoulogtu és megs/.őlitolta : Jer velem, s/.ép masrk, van egy kedélyes asztaluuk és sok poxsgöuk. Kiumy kétkedően nézett rá. Egész jó megjelenésű ember volt. Are» diákarc volt, sok vágással. Uuluúat.H és fellépése jó társaságból valrt emberre mutatott. Nos és? Hiszen ezt akarta! Miért ue? Olyan határozott hangon, hogy a férfi elmosóIvódott, mondta: Jrt! A férfi karoufogta és bevezette a táncterembe. Valami uj és kellemetlen érzés fegta el, mikor karját magához szorította, de ajkába harapott és nem vonakodott. Ar. asztalnál, ahova a férfi Einmyt verette, már több ur ült, diákok és egy nagyon osinos dominó, aki álarcát levette és megelégedetten, kipirult arccal tekintgetett körül és aprrt száját folytonosan jártatta, Emniy pincérnőuek tartotta. De lehetett valami rosszabb is. Csak hosszú vonakodás után ült ar. asztalhoz Einiuy. Általános üdvrivalgás köszöntötte őket. Egy fiatal ur felkiáltott. — Ez okos dolog. Tudjátok, nagyon komikus dolog, ha egy as/.taluál négy ur ül egy dominóval. — Hát ha neked ez komikus — szólt a kis dominó — miért uem hoztál magadtiak agyét lliztosan nincs pénzed hozná. — Te, vedd le az álarcot — szólt Eiumy a gavallérja. — Nem, nem, senuniesetre sem, — tillakor.olt az asszony é* hogy bátorságot szedjen magába, félkapott egy poharat és kiitta. — Nézd csak ezt az unalma- nőt — szólt a kis dominó. _ Hogy léi. Egész jó! Még az hiányzik, hogy azt mondja, fél, hogy jön az ura. Ezek a legveszedelmesebbek, akik ilyen unalmasok. Érdekesnek akarja magát mutatni.