Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-09-20

XLL évfolyam. Pápa, 1914. szeptember 20. 38. szám PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vi ieki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőse^ es kiadóhivatal : Qoldlierff Gyula papirkereskedéae, Fö-tér 28-ik szám. Telefon 112 szara t>»-, HsSbl/^szerkesztS éa Inptulajdonos: ' '

GOLDBERG GYULA. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához kiildendSk. A l»p ára : egész évre tl kor., félévre 6 k., m?(jyedévro 3» Uyüt-tér soronként 40 fillér. — Egyes szám ára 30 üli Nyugalom. A világháború rettenete zuhant ránk Yalami borzalmas hirtelenséggel. Minden eddigi tapasztalat, amely egy ország háborús felkészültségére útmutatást adna, a mostani háborúban teljesen értéktelenné vált. Eddig két-három állam állt egymással háborúban és a többi állam nyugodtan, polgári élete teljes munkájával, folytatásával nézte a harcban álló felek küzködését, fáradozását. A harcon kivül álló államok ipara, kereskedelme, gazdasági élete rendesen nagy hasznot húzott abból, hogy mások háborúskodnak egymással, mert a hadban álló állam megbénult iparát és kereskedelmét helyettesíthette, másrészt pedig a csatázó hadilábon levő államok is jótékony hatását érezték an^ak, hogy egyes államok, különösen a nagyhatalmak, uincsenek belebonyolódva a háborús viszályba, hanem támogathatják kisegíthetik a hadviselő feleket. A mostani háború azonban egész más helyzetet teremtett. Az összes európai nagyhatalmak, a kikerült és gyenge Olaszországot kivéve, harcban állnak, háborút viselnek és nem siethetnek egymás segítségére, hanem magukat kell erősíteniük és védelniezniök. Es most, mikor az eddigi tapasztalatok szerint a háborús országoknak nyomorogniuk, küzködniök kellene, íme, csodálattal kell tapasztalnunk, hogy abban a két országban, amely egész Európával szembe mer szállni, semmi nyoma a nyomornak és küzködésnek, hanem nagy és önfeláldozó nyugalommal dolgozik mindenki és ha lassabban bár, de mégis forog, az egész ország gazdasági gépezete. Nem akarjuk azt mondani, hogy az ország egész gazdasági élete és mi magunk is nem érezzük meg azt, hogy országunk hadat visel. Megérezzük és megszenvedjük valamennyien, de ha meg is érezzük és ha meg is érzi az ország, az állapotok nem olyanok, amilyeneknek egy háború következményeit elképzeltük. Mindezt az a valóban fenségesnek mondható nyugalom okozta, amit az egész ország, minden egyes ember tanúsít ezekben az időkben. Nem hiába Németország a mi szövetségesünk, valóságos germán lensőbbsóggel ós nyugalommal nézünk elébe az elkövetkezendő eseményeknek. Ezt a nyugalmat meg kell őriznie mindenkinek továbbra is. Nyugalommal és elszántsággal kell dolgoznunk tovább is, mert ez a nyugalom nem csak egyéni érdekünk, hanem legfőbb és közvetlen érdeke a hadseregnek és a hazának is. Csak egy nyugodtan, megfontoltan, Itovábbdolgozó ország nyújt megfelelő hátvédet, támasztékot a küzdő liadse' regnek. Minden katonai intézkedés si[kerének egy zavartalan, nyugodt gazdasági élet a biztositéka. Meg kell tehát őriznünk az országunkban ma uralkodó nyugalmat. Nem szabad felülnünk azoknak a riasztó híreknek, amelyeket a felelőtlen kávéházi szakértők röpitgetnek világgá, mert ezek a hírek ingatják meg az emberekben a nyugodtság érzését, az önbizalmat, az öntudatot, és idézik elő egy ország életében a zavart. De nemcsak azért kell megóvnunk a nyugalmat, mert ez mindnyájunk érdeke, hanem azért is, mert nincs is ok a nyugtalanságra. Bizhatunk a mi és szövetségesünk hatalmas hadseregében, a mely győzelemre viszi igaz ügyünket. Az országban ma a meglévő nyugalomnak, csöndnek csak egy esetben szabad végét szakítani. Akkor, amikor a lelkesedés láza fogja felrázni az országot, amikor majd otthagyjuk műhelyeinket, irodáinkat, hogy mi is résztvegyünk egy lelkes, hatalmas tüntetésben, amely diadalunkat fogja felkiáltani az égre. Reméljük, érezzük, tudjuk, hogy ez az idő, ez a nap már nincs nagyon messze. Katonatemetés. Szomorú látványossága volt a pápaiaknak mult kedden délután. Nem cinizmussal használjuk a „látványosság" kifejezést. Igaz ugyan, hogy már sokszor megróttuk közüuségtinket, mikor a rendkivüli esetek alkalmával oly tüntető tömeggé alakult, hogy uem egyszer csaknem emherhalállal végződött a tülekedés; ezúttal az elismerés zászlóját kell meghajtanunk előtte, mert nem annyira kíváncsiság, mint nemes hazafiasság, tehát tiszteletre méltó érzelem állította nagy táhorha városunk apraját-nagyját. Katonatemetés! Pápán katonát temettek, egy hadfit, a ki hazája becsületéért küzdött és halálra sebezve, útközben, mielőtt kórházba értek vele, a vonatban meghalt. A harctérről hozták súlyos sebesülten Schnitzer József, cs. és kir. 6 gyalogezredbeli sorkatonát. Győr és Pápa között a vonatban kilehelte lelkét. Holttestét Pápáu kiemelték a betegkocsihói s beszállították a kálváriatemplomba hogy innét sírba tegyék. Vasárnap este történt. Osiási néptömeg megindultan szemlélte a hullaszállitást, s néhány óra múlva az egész városban mindenki tudta, hogy Pápáu egy „hőst" fognak temetni. Megrázóan szép, nemes versengés kelt a város lakosságának minden rétegében, hogy ezt a temetést minél impozánsabbá s minél kegyeletese

1 w> tegye. Ciiurjárt e tekintetben maga az egyház, a helyőrség és a hatóság, de leírhatatlan lelkesedéssel kelt versenyre mindenki, kinek csak módjában állott kimutatni a hazájáért elvérzett katona iránti mély kegyeletét. Beláthatatlan néptömeg gyűlt egybe e hó 15-én délután a kálváriatemplom előtti térségen hol a koszorúkkal és virágokkal díszített koporsó előtt fél 5 órakor kezdette meg Kriszt Jenő esperes a temetési szertartást. Mély meghatottság vett erőt a mélabús zsolozsmák hangjára az ezernyi néptömegen s alig maradt szem szárazon mikor a lelkész igazán szivreható alkalmi imát mondott az alig 2li évet élt hősért. A simái ugyancsak megujultak az átérzett, mély tájdalom és részvét bús könnyei; az ujabb megrázó ima, a gyászdal, sortűz újra és újra sajtolta ki a meghatottság könnycseppeit még. kísérő bajtársak, sőt a tisztek szeméből is. Mig a tauitóképezdei ifjúság ajkán elhangzott a Szózat s a sírhant dübörögve hullott a mi vértanunk koporsójára, százával hajították a virágot a sírba jeléül, hogy Pápa város közönsége illőképpen kívánta jutalmazni az ifjú szenvedéseit és hősies halálát. Végtelenül sajnálandó, hegy az elhunyt katona hozzátartozói, kik távol Bácsbodrogmegyébeu bizonyára későn értesültek már a halálozásról és a temetés idejéről, elkésve, a temetés után egy órával érkezhettek csak meg, — de legyeu vigaszuk az. hogy a pápaiak a magukénak, testvérüknek, fiuknak tekintették öt, kinek sírhelye időtlen időkön át lesz találkozó helye azoknak, a kik szomorkodnak ugyan az elhullott véroseppeken, de reményt is fognak tudni belőlük meríteni az elmaradhatatlan győzelemhez. Nyugodj békén bátor harcosa királyodnak és hazádnak! Emléked élni fog közöttünk! S majdan, ha emlékkő fogja díszíteni sírodat, még a késő unokák is értesülnek majd bátor harcodról és hősies halálodról! A háború krónikája. — 1914. — Szeptember 10. Nagy harc a franciák és németek között Meaux és Montinirail közöttt. London és Pária között megszakadt a táviróösszeköttetés. A monarchia csapatainak harca a szerb határon folyik. A török kormány megszünteti a kapitulációkat. Budapesten megkezdik az 1802, ÍSÍM és 1894ben született népfelkelők összeírását. Szeptember 11. Négy állam diplomációjának válaszjegyzéke a portához a kapitulációk megszüntetése ügyében. A pápa enciklikát bocsát ki a világbéke érdekében. Szeptember 12. Északon a monarchia hadai visszaszorítják az oroszokat. Az Unió elnöke: Wilson állítólag békekisérletet tesz.