Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-09-13

XLI. évfolyam. Pápa. 1914. szeptember 13. 37. szám PÁPAI LÁPOK Pápa város hatóságának és több pápai 8 papa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Goldberg Uynla papírkereskedés, l'Ví-tér 'JH-ik szám. Tclofcn 1X2 szám Felelős szerkeszti és laptulsjdonos: GOLDBERG GYULA. KIfffizetések én hirdetési dijak a lap kiadóliivataláhot küldendők. A lap ára: egész évre lä kor., félévre 6 k., nogyedévro 3. Nyilt-tér soronként 40 llllér. — Egyes szám ára .10 fi 11 Ezzel a szertehuzó gyengeséggé szembe mi a magyarság és az egésí Magyarország erős és szilárd egységéi helyezzük. Az oroszok is arra számi 'tottak, mielőtt megkezdték a háborút íhogy itt a nemzetiségek fogják nekünk a legtöbb bajt okozni és ime négy hete láll mái- a véres harc és ez az ország még mindig szilárdan erősen tartja ércvállát az orosz ihváziÓ elé. Ez az egység, amelyet a háboris veszély kovácsolt eggyé és erőssé, ez fog dönteni ebben a nagy háborúban. Az a tény lesz itt a döntő, hogy az ország politikai, nemzetiségi faji ellentéteket félretéve egy emberkenji áll itt védőn és támadóan egyaránt. Lehet, hogy egynéhány kisebb vereséget, fog szenvedni hősi seregünk a túlnyomó orosz erőtől, de a végső győzelmet mi fogjuk elnyerni, a döntő diadal a mienk lesz, mert a mi tartalékunk nem egy egész hordára való emberből, hanem a l< II - khen és az ország lelkében rejtőző erőkből, az egységből, áll. Ezt a tartalékot, ezt a hatalmas, erötvesztö tartalékot fogjuk, ha szükség lesz rá. mérlegbe dobni és ez meg is fogja hozni a teljes diadalt. Egy sebesült levele. Wien, 1914 szept. 7. Melyen Tisztelt Szerkesztő Ur! Lublin alól, körülbelül ti napi utazás után, — inely részben kocsin, részben vonaton történt, — egy sebesültszállító vonattal in -gérkeziíink Wienbe. Mi, akik ezzel a szállítmánnyal jöttünk, nagyobbrészt a 28 iki nngy ütközetben, mely Lubliutól ."»-10 klroterre volt, sebesültünk meg Kocsin, rés*ben j \ log teltünk Janowig, — mnelv az •• lő ÍM v .'• b"ly ezen a részen. — körülb-lü 5(1 kim KI > «ngttlve a hosszú utazás tárad i.ni i -ebeinkre is nagyon súlyos. >i ,ömmel láttuk Janowot, almi v io kissé megpihenhetünk Bs «eh. ii,! b kezelés ala vétetnek. C ' ni! Mivel itt a kórházzá baren I iek zmfolva voltak már <el> . megújítása után tehát, ngvnn lytattuk utunkat, dacára. liogv • siMink a továbbszállítást i |#gh -Vigadta. A puskatussal áoxsé estinkre azonban szíves dö .műnket tovább a vagy 10 I I ahol áihiólag helyet, taptm ' itlan ürömmel töltött »1 bonni lat, bo^-y végre kipiíoi.11• . dt, sólült tagjainkat db ' Makóra, idegesen szaadi ' i; az e/.redorvos, hogy i koi aob benn nkei az álloné-o ilán rinis hely. Kedrotten! , még ezt az áldozatot is. Az álloinásou néhány órai tartózkodás után, sebesültszállító vonattal útnak indíttattunk Xiskóról Krakau tele, ahol végre meg fogunk pihenni. Niskóról való elindulás után volt már érezhető, a nemes női lelkeknek áldozatkészsége. Minden nagyobb állomáson, ahol vonatunk tartózkodott, az üditö italok és ételek túlzó menynyiségével láttak el bennünket. Azokat, akiknek közülünk kötéseik megújítása vált szükségessé, a fértí segítség híjával, saját puha karjaikba emelve vitték el a kötöző helyig es vissza onnan. Tullicitálui akarván egymást a gyöngédségek terén úgyannyira, hogy néhányunknak, akiknek a karunk volt átlőve es lábaink épek voltak, alig engedték meg a gyalogjárást. Igy tartott ez égés* Krakauig. a fiatal lányok együtt működve az éltesebb hölgyekkel, karjaikon a „Vöröskereszt, tel a gyöngédség számtalan módjával halmoztak el bennünket. Oly sok szenvedés és nélkülözés Után ez a már soha az élet ben nem remélt gyengédség végtelenül jól esett fáradt idegeinknek. Két napi utazás után megérkeztünk Krakauba, azonban itt sem engedtek bennünket leszállni, mert állítólag minden hely megtelt sebesültekkel már. Vonatunk hozott tehát bennünket tovább Wienig. ahova egy napi utazás után ;J-án d. n. S órakor megérkeztünk. A sebesültszállító vonatunkon lehettünk vagy 200-250. Csekély kivétellel mind magyarok és mind 2S-án sebesültünk meg az V. hadtestünk összecsapásánál. Hogy a Xordw?sthahnra való megérke/.ésünkkor miben volt részünk, mic oda szinte tintásig meni' előzékenységgel, gyengédséggel fogadtak bennünket a kedves bécsiek, azt részletezni itt. nem akarom, hogy miként igyekezett mindenki, hogy a „szállítmányból" egy emberroncsot kapjon ö is, az leírhatatlan. Szeretetnek, a gyengédségnek, a tájdalommal vegyes gondosságnak ily megható képe, amely itt megnyilvánult, az megfoghatatlan. Szomorú képe volt az egésznek amint a vonatból kit-kit levéve hordágyon szállítva, ki sántítva, ki bekötött karral, tejjel, nyakkal leszálltunk, a közönség arcán a fájdalom, szanakozással vegyes lelkesedés volt látható. Amíg nagy nehezen kimondta az „Elljent" addig sok szemben láttam a tájdalom könnyeit, i Min a iájdalommal vegyes lelkesedéssel, az volt itt látható! Szétosztván a „szállítmányt" ón és egy kadett a Palais Cutnberlandban kaptunk szállást, ahol kívülünk még vagy 30 altiszt vau, gy töhaduagy, egy ezredes ér #gy százados. Kellő szavakkal uem tudom azt az odaadó, fáradságot nem ismerő végtelen gyengédséget leirni, amelyben itt. részünk vau. Hogy mennyi lemondásra képes egy nö, annak itt megható példáit látjuk. Ápolónőink közt. csak három báróiul és egy udvari tanác.sosné, egy örnagyné és egy századosné van. Hogy micsoda munkákat végezuek a legnagyobb könnyebbséggel, milyen áldozatokat hoznak pihenésük rovására, akkor amidőn felváltva ágyain'-; " .i<rasztnunk, — azt elképzelni nem lehet. (' v a j tk azt, midőn feltűnik, hogy arouk ;ó:'.s-|,. t I • i /odik, szemök alatt a kek karikák iiagyoboodio-k. Vajon a mieink is ugy vannak-e kezelve az orosz részről mint mi itt? Nem gondolnámt Azoknak a rémhíreknek a hatása a'at.t, amnlyeket Orosz részről hallottunk, vt.nszobuk vérző. A Magyarság egysége, A népek háborúja oly sok és oly hatalmas erőfeszítéseket kivan meg mind két szemben álló fél részéről, hogy előre látható bizonyosság az, hogy nem a fegyverek és katonák számbeli tulsulyn fogja eldönteni ezt a háborút. Más erők más hatalmak fognak itt dönteni és épen ezért, mert nent a számbeli túlsúly fogja jobbra vagy balra lendíteni a mérleg nyelvét, épen ezért bizhatunk a végső győzelemben. Mert a számbeli túlsúly, sajnos, nem a mienk. Mi — a monarchia — amelynek az oroszok lóerejével kell megküzdenie, számbelileg gyengébbek vagyunk az oroszok kiapadhatatlan embertömégéhez képest. De mit tesz itt az embertömeg, mit tesz ebben a háborúban a túlerő? A németek is túlerővel álltak szemben mindenütt, a francia határ mentén. Az ugyesült angol, francia, és belga hadakkal állott szemben a német hadsereg — fele. Hiszen a másik fele az orosz határon küzd. És mégis a német győzött és halad tovább a győzelem utján. Halad és győz. mert nem a túlerő dönti el a német-francia háborút, hanem az akaraterő és az öntudat. Oly hatalmas akaraterővel és annyi büszke öntudattal ment bele a német nemzet ebbe a háborúba, hogy ezt az erőt még az Indiából visszahozandó katonaság sem dönthetné el, egyenlíthetné ki a dicsteljes fraucia-belga-angol szövetség javára. A francia akaratnélküli, önérzettől ment, nyegle nép, ha tízszeres túlsúlyban lett volna, nem győzhetett volna, mert minden fegyvernél, minden muníciónál nagyobb erő az, ami a lelkekben rejtőzik. És nekünk, a monarchiának, de különösen Magyarországnak is van egy ilyen erőtartalékja, amelyet szembehelyezhet az orosz túlerőnek. Ez pedig az ország egysége. Oroszország egy ezer darabra tagolt, szertehuzú test, amelyet csak az autokrata hatalom vékony bőre tartüszsze. Alig van Oroszországnak olyan városa, vidéke, ahol ne volnának tőle el-1 szakadni, elválni akaró elemek, amelyek csak az alkalmas pillumiira várnak, hogy

1 megingassák a háborús Oroszországot.

1 Odesszában már lázadás van. a Kauká-j zusban forronganak a mohamedánok, Varsóban nemzeti kormány alakult, min-| donfelé nyújtóznak I népek, mint akii a sötét éjszakából napfényes reggelre} ébred.