Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-08-02

XLI. évfolyam. Pápa, 1914. augusztus 2. 31. szám PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának es több pápai s papa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. j| Szerkesztőség, et kiadóhivatal : Goldherg Gyula papirkereskedése. K5-tér L'li-ik szám. Telefon. 2.2.2 szám Felelős szerkesztő és laptulajdonos: GOLDBEKG GYULA. Kl'.fizetések hirdetési dijak a lap kiadóhivatalából küldendők. A lap ára : ejrAsz Avre 19 kor., félévre 6 k., negyedévre 3 SyiK-tér aoronként 40 fillér. — Kifves szám ára 30 tili Levél a szerkesztőhöz! Pápa 1914 augusztus 1. Tisztelt szerkesztő Ur! Tisztelettel kérem, kegyeskedjen mellékelt iélhivásnak becses lapjának legközelebbi számában helyet adni. Egyúttal kérem mellékelt 20 koronát a telbivásban jelzett, célra elfogadni és rendeltetési helyére juttatni. Felajánlom továbbá a háború tartamára orvosi gyakorlatom napi bevételének 10?»-át, hetenkénti beszolgáltatással ugyanezen célra. Teljes tisztelettel Dr. Rechnitz Ede. Adományokat szerkesztőségünk elfogad és azokat rendeltetési helyére juttatja. Azonkívül a legkisebb összeget is hírlapi lag nyugtázzuk. tízerk. * Felhívás. Nagy horderejű komoly és történelmi időszak küszöbére jutottunk ; édes hazánk fiait hivja, hogy a i.'jla. elkövetett csorbát kiköszörülje és hőstetteivel; ellenségeit megfélemlítse, nem sóvár hódítási vágy kéri ezen véráldozatot tőlünk, hanem végére jutottunk béketürésünknek azon hosszú évek során át tartó megaláztatásokért, amelyeket a június 28-án Serajovóban elkövetett gaztett betetézett és türelmünk fonalát elszakította. Szivet megindító lelkesültséggel siet mindenki szent kötelességének teljesítésére és ezen érzelem ösztönöz engem is arra, hogy városunk társadalmához forduljak azon tiszteletteljes kéréssel: teljesítsük mi is kötelességünket oly formán, hogy adományainkkal támogassuk azon helybeli szegény családokat, akiknek kenyérkeresői a háborúba indultak, enyhítsük ezeknek gondját az által, hogy megélhetésükről tőlünk telhetőleg, de még talán ennél jobban is gondoskodjunk. Alakuljon a helybeli különböző jótékony egyletek bele vonásával egy nagyobb bizottság, a melynek tagjai ezen magasztos feladatot végrehajtsa. Adjunk, osszuk meg falatunkat azokkal, akiknek fentartói érettünk, a mi nevünkben is küzdenek, mi azért nem maradunk éhesen, mert hisz táplál bennünket azon édes tudat, hogy mi is a haza oltárán áldozunk. Pápa 1914 július 29. Dr. Rähnitz Ede. A háború. Irta: dr. Hirsch Jenő. Már ég a Kalimegdán a magyar ágyuk golyótüzétől, a zimonyi hid már romokban hever, már áll a háború. Kz a félelmetes szörnyeteg, mely már napokkal ezelőtt előre vetette sötét, gyászos árnyékát, hogy sokaknak szivébe szomorúságot okozzon. De mi ez a szomorúság ahhoz a lelkesedéshez, melylyel az egész ország népe, mint egységes egész fogadta a háború hirét, a háborút, melyen már évekkel ez előtt kellett volna át esni. Éljenzés, örömkiáltások reszkettetik meg mindenütt a levegőt, amint ezernyi ezer torokból törnek az ég felé. Van-e szebb, van-e dicsőbb dolog, lehet-e nagyobb erény, mint harcolni a hazáért? Ti kisirt szémü édesanyák, ti elhagyatott hitvesek, ti árván maradt gyermekek, töröljétek le könytől ázott arcotokat, keményítsétek meg sziveteket, ne tegyétek nehezebbé a válást azoknak, kik elhagynak benneteket. Mennek, nem mert a törvény parancsolja, de hajtja őket a vér, a magyar vér, amely lángol a hazaszeretettől. Ne sírjatok! Nagy áldozat háborúba engedni, talán' elveszteni a férjet, apát, vagy gyermeket, nagy áldozat összetörni, boldogságot, reményt, szerelnie', de lehet-e más az áldozat, amit a hazáért hoztok! A

1 hazáért, ahol éltek haltok, a hazáért,' amely boldogulást, megélhetést, védelmet nyújt, Rémes a háború, a tömeg halál, a sok nyomorék; de igaz ügyünk tudata, a páratlan lelkesedés, a magyar fiuk hősiessége, kitűnő hadseregünk, esök-j kenteni fogják a rémségeket. Jól tudjuk, a szerbek katonái még most is bocskor-! ban járnak; egy rossz karabély, meg egy rozsdás panganét a fegyverzetük, az • kis számú rendezett hadsereg pe-j dig, amivel rendelkeznek, az olyan el-1 enyésző kicsiség, mint egy hangya boj, j a prériken száguldó bivaly csordához.

1 Belgrádon már a magyar zászló leng. Belgrád már a miénk, de sajnos ez nem ment vér nélkül. A szerb földet már magyar vér áztatta, vér amely megtisztítja közéletünket, rendezi, virágzóvá teszi gazdasági viszonyainkat; biztosítja fejlődésünket, boldogulásunkat. Mint a pusztító nyári orkán, mely országokon söpör végig, mindenütt pusztítást hagyva maga után, ugy csapott le reánk a háború híre. De mikor elmúlik a vihar és kisüt a nap, forró sugarával hamar eltünteti a pusztítás nyomait, igy fog elkövetkezni — Isten segítségével — dicsőséggel befejezendő hadjáratunk titán a béke szivárványa, mely megnyugtatja a kedélyeket, csendes, megelégedett munka folyik ismét, mely fokozott erővel, kitartással kezdődik újra. A háború elmúlik, sokan visszatérnek, — lesznek azonban hősök, kik sohasem látják többé a magyar hazát, melyért utolsó csepp vérüket is áldozták. Magyar társadalom, e hőseiteknek könnyitsétek meg a halált, szabadítsátok meg a gondoktói, mely őket itthon hagyott övéik miatt aggasztja. Gondoskodjatok hozzátartozóikról, vigasztaljátok az özvegyeket, (íondoskodjatok az árvákról, a megélhetés nehéz napjaiban. A drágaság pillanataiban legyetel az elhagyottak mellet; segítsétek őket felesleges filléreitekkel, segítsétek őket szeretettel, odaadással, minden erőtökkel, — azokat, kik hősöket adtak a basának. Igyekezzetek pótolni az árváknak édesapját, az özvegynek a kenyér keresőt, csepegiessetek gyógyító irt a sajgó, égető, fájó sebre. A jólét kényelmével könnyitsétek a megpróbáltatás fájdalmas idejét. Napokig éltünk a legnagyob bizonytalanságban, minden ajkon ott lebegett ti nehéz kérdés: elkerülhető-e a háború. Az ágyúdörgés megadta a leleletet. „Tudom és viselem e komoly órákban elhatározásom minden súlyát és felelősségét a Mindenható elölt. Mindent meggondoltam, meg fontoltam. Nyugott lelkiismerettel indulok el kötelességein útjára," igy szólt a király „Népeimhez" intézett kiáltványában. Van-e magyar en ber, akit nem hatott meg e szózat közvetlen, beusőségteljes hangja. Van-e ember kinek nem csillogott könny a szemébe e sorok olvasásánál. Az ősz uralkodó, ki ágyúdörgés között lépett az ország trónjára és hosszú dicsőségteljes uralkodása alatt mindig a legatyaibb gondoskodással volt irányunkban, hozzánk fordul, magyarokhoz, az ő hű magyarjaihoz. Az első magyar ember, a király, mindent meggondolt megfontolt. Nyugodjunk bele, tűinek igy kellett lenni, ez igy van jól. Mig e sorokat ironi, talán ismét ujabb áldozatokat kivánt az emberevő szörnyeteg, de ne essünk kétségbe, bízzunk fegyvereinkben és Istenbe, a minden seregek urába, ki nem hagyja elveszni az igazságért küzdő magyarságot, ki szerencsét ad dicső fegyvereinknek. A lelkesedós hullámai ami közönségünk hangulatát sem hagy'a érintetlenül és mint a jól értesült pesti lapuk már másnap tudósfcot.tak szerdán este Pápán is, fáklyás, zenés, lumpion.>s, tüuj tetű telvonu.ást rendezett az ifjúság. Kgyeteini hallgatók, papok, kereskedő segédek, iparosok, kézművesek a legnagyobb rendben vonultak f.l. hazalia* dalokat énekelve lU.OOO-re menü tömeg kíséretében. A vasútról indult a menet és megkerülve a Főutcát. Antal (i.v.i orssv képviselőnk lakása elé vonult, aki lelkes éljenzés közepette intézett beszédet a közönséghez. A gyújtó, tü-